Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-126

A Nemzetgyűlés 126. ülése 1920. Rupert Rezső : Nemcsak az országot, hanem a nemességet is a paraszt tartotta el. (Ugy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Amikor elismerem, hogy a nagybir­tokosok közt mennyi értékes ember és mennyi kiváló munkaerő van, akik dolgoznak is, akkor kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy még a mai időkben is akad olyan gazdasági szaklap, amely mégis csak a nagybirtokosság kezén for­dul meg s amelybe cikket ir valaki, akinek a nevét nem jegyeztem fel és amely cikkben azt mondja, hogy a mohácsi vésznek a parasztság közömbössége volt az oka. (Mozgás a jobbolda­lon.) Az ilyen kijelentések okozzák azokat az ellentéteket, amelyekre Griger képviselőtársunk rámutatott. Hogy az illető cikkiró hogyan jut­hat hozzá az ilyen állításhoz, azt igazán nem tudom megmagyarázni. (Mozgás és zaj.) Vala­hol azt olvastam, hogy a mohácsi vész alkal­mával, amikor a magyar főurak és a főpapok odamentek a katonaságukkal, a környékbeli parasztságot összetereltették, hogy többen legye­nek, vagy hogy többet mutassanak. Valami cél­juk tényleg lehetett ezzel, hogy odahajszolták a parasztságot ; nem tudom annak pontos leírását, hogy a parasztság hogyan viselkedett, de hiszen sokat vitatkoznak azon, hogy mi okozta a mo­hácsi vészt; pro és kontra sokat lehet erről ol­vasni. (Mozgás.) Rupert Rezső: A főurak veszkedtek! Usetty Ferenc : A visszavonás, veszekedés ! Az egyetértés hiánya! Friedrich István : A főpapok voltak az okai; Benkő Gábor : Fortunátus Imre okozta ! Ö tette tönkre a. pénzügyeket ! (Mozgás és zaj. Felkiáltások a baloldalon és jobbfelöl : Nem tud­tak összetartani, egyetérteni. Az oligarchia bűne volt I) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hiszen ismerjük az akkori viszonyo­kat legalább leírásból. Akkoriban a parasztság­nak már olyan elnyomatott helyzete volt az országban, a mohácsi vész idejében annyira külön kaszt volt a főúri osztály, hogy külön tartott katonaságot és a parasztnak nem akart fegyvert adni, nem is adott ; a paraszt abban az időben nem lehetett katona és nem lehetett háborúban ugy felhasználni, hogy előbb ugyan rá sem néztek, katonának nem képezték ki, nem készítették ugyan elő, de akkor, amikor megvolt a veszedelem, összehajszolják a paraszt­ságot az ágyuk torka elé. Es ha mégis meg­tették, akkor ez eredményre nem vezethetett. Epen azért azt mondani, hogy a csata elvesz­tésének az összehajszolt parasztság volt az oka, igazán nem lehet ; ez oly elfogultság, hogy meg­döbben az ember, ha látja, hogy valaki ma is ilyeneket állit egy gazdasági lapban. B. Szterényi József : Néni érdemes ezzel foglalkozni ! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VI. KÖTET. évi nov. hó 11-én, csütörtökön. 457 Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az a dicséret, amellyel Széchenyi Viktor gróf ur a kisgazdákat és a kisgazdasá­gokat a legnagyobb elismerésben részesítette, mindenesetre jól esik; jól esik ezt hallanom a nagybirtokosság részéről. Amit a hadikölcsönkötvények tekintetében a tisztelt képviselő ur mondott, abban teljesen az ő nézetén vagyok én is. Ugy terveztük eleinte, hogy a föld ára hadikölcsönkötvényekben is fizethető legyen, bele is vettük a javaslatba, de közbelépett a pénzügy minister ur, nem a javas­lattal szemben való ellenszenvből, igazán nem, és nem is rossz szándékból, de el kell ismernünk, hogy a helyzet súlyosságára való tekintettel kellett kérnie, hogy hagyjuk ki a javaslatból ezt az intézkedést, mert hogyha hadikölcsön­kötvényekkel lehet fizetni, akkor evvel csak az állam fizet ; a hadikölcsönnel való fizetésnek az a módja, hogy az állam kisajátít földet, vagy megveszi a- birtokostól, és jó pénzzel kell fizetnie és aztán a földet igénylőtől elfogadja a hadi­kölcsönt, ez annyit jelent, hogy akkor azt az állam már be is váltotta. Az állam pedig, és ez vitán felül van, egyáltalán nincs most abban a helyzetben, hogy a hadiköicsönkötvényt teljes értékben vagy értéken alul beválthassa. így tehát nem azért hagytuk ki ezt, mintha nem tartanok helyesnek, mert nagyon is helyes­nek tartottuk volna és tartjuk is ezt az intéz­kedést ; hiszen az a szegény nép a háború előtt és a háború alatt összekuporgatott kevés pén­zét berakta a hitelszövetkezetekbe, vagy magánál tartotta és aztán hadikölcsönbe fektette ; sokan vannak, akiknek megélhetése nehezebbedéit meg azért, mert hadikölcsönkötvényben van a pénze, és igen sokan a hadikölcsönkötvény révén na­gyobb összeget is tudnának fizetni ; de a jó­akarat mellett, amellyel a földreform iránt itt a Nemzetgyűlésen mindnyájan viseltetünk, amellyel a népet földhöz akarjuk juttatni és amely mindenkiben gondolatot ébreszti, hogy jó volna, ha hadikölcsönkötvénnyel lehetne fizetni, itt van a rettenetes valóság, hogy nem vagyunk képesek ezt keresztülvinni, és azért kénytelenek voltunk lemondani erről a kedve­zésről, nem azért, mintha nem akarnók meg­adni, hanem azért, mert nem lehet megtenni. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur beszélt a családi birto­kokról. Több képviselőtársam foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ez, t. Nemzetgyűlés, nagyon meggondolandó téma, mert az eddigi rendszerünk ettől elütő. Az eddigi rendszer a birtokmegoszlás, az örö­kösök egyenlő arányban való részesedése. Ha most ebből egyszerre áttérünk a teljesen kötött családi birtokra az egész országban a kisbirto­koknál is, ez oly fordulatot jelentene, amely na­gyon is meggondolandó. Az itt több oldalról felhozott népesedési szempontból is vitatható jobbra és vitatható balra az az állítás is, amely ., " -58

Next

/
Thumbnails
Contents