Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-125

A Nemzetgyűlés 125. ülése 1920. gyen az az alap, amelynek révén keresztülviszi azt a fokozatos földreformot. Mi lett ennek a vége ? Előzőleg méltóztassék számba venni azt, hogy az akkori 10 millió megfelel ma fél vagy egy milliárdnak, sőt ne feledjük, hogy évenkint 10 millióról volt szó, tehát — talán többnek is. Jött a munkapárti kormány és első dolga volt az, hogy a koaliciónak ezt az egy, igazán üdvös javaslatát félretette és bármennyire tisztelem is én Tisza Istvánnak magyarságát, magyar érzését, ez végtelen nagy hibája volt, nagyon elhibázta, hogy ezt a fontos reformot egyszerűen félrelökte az útból, (Ugy van ! jobbfelől.) törölte ezt az évi 10 milliót, amellyel már akkor lehetett volna demokratikus birtokpolitikát csinálni. Azt mondották, hogy a birtokpolitikát elég megcsinálni egy bankkal, megcsinálták tehát az Altruista Bankot, ezt az intencióiban talán szép, de rendkivül vérszegény intézményt, amely főzőcskét játszott birtokpolitika helyett. B. Szterényi József : Ugy van Î Schandl Károly: Gróf Serényi Béla Tisza Istvánnak volt a földmivelésügyi ministère, de később már ő is kénytelen volt belátni, hogy kell valamit csinálni a földbirtokpolitika terén. Ö be is terjesztette a birtokpolitikai törvényjavaslatát, abban a százalékos rendszert akarta keresztülvinni, t. i., hogy a nagybirtokoknak bizonyos százalékát vágja le a kisbirtokok, illetőleg a földreform czéljaira. Ez a reform, amely előttünk fekszik, ezzel a százalékos javaslattal szemben mindenesetre haladás, mert a percentuális rendszer sokkal kevesebbet eredményezett volna, mint ez a javaslat. Nem mulaszthatom el, t. Nemzetgyűlés, annak megemlitését, hogyan tette ezt a Wekerle-kormány annak a hatása alatt, hogy már az 1916——17es években az egész társadalomban nagyon erős, nagyon életrevaló mozgalom indult meg. hogy a volt katonák, főleg hadirokkantak földhöz jussanak. Ennek a mozgalomnak az éle, ennek a mozgalomnak a nagy lángolása Prohászka Ottokár nevéhez fűződik, (Élénk éljenzés és taps a bal- és jobboldalon.) aki annakidején megtette a maga ismeretes indítványát, hogy a 10.000 holdon felüli birtokok akármilyen formában hadirokkantak, volt katonák, megbizható katonák kezére jussanak. (Élénk éljenzés és taps.) Rupert Rezső: így kell most is csinálni! Usetty Ferenc : Sok ilyen püspök kellene nekünk ! Schandl Károly : Én láttam, emlékszem, hogy Székesfehérvár nemes püspökét ezért az indítványért milyen ellenszenvvel fogadták ; (Ugy van ! Ugy van !) részt vettem bizottsági tárgyalásokon, amelyeken szakemberek iparkodtak szétszedni az ő indítványát, iparkodtak bizonyítani, hogy semmit sem ért a földhöz. Rupert Rezső : Természete«, sőt azt is, hogy nem elég katholikuá. (Derültség.) Schandl Károly : Holott nagyon sokszor iparkodott ő hangoztatni és nyilvánvaló is volt az, évi november hó 10-én, szerdán. 411 hogy ő itt nem mint valami szakember akart fellépni, hanem ő valami jót akart hozni, hogy azt aztán megfelelő köntösbe öltöztessék azok, akik értenek hozzá. Az a körülmény, hogy Prohászka Ottokárnak ez az indítványa akkor nem ment át az életbs, nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy a forradalom bekövetkezett. (Ugy van!) Rupert Rezső : Ugy van, mindig a iövidlátáj okozza a forradalmakat ! Schandl Károly: Az, hogy a fogadalom kihasználhatta ezt a szerencsétlen helyzetet : hogy kormányok jöttek, kormányok mentek és a földreform kérdését mind félretolták, végtelen nagy szerencsétlenségünk volt. Mert hangsúlyozom: a forradalmi tényezők nem akartak földreformot csinálni, ők korteseszköznek használták ki a földosztást. Rupert Rezső: Még most is némelyek! Schandl Károly : Mert látták azt, hogy a forradalmat csak a fővárossal csinálták meg és hátra van egy kemény dió : megnyerni a vidéket, megnyerni a föld népét a forradalom részére, és akkor találták ki Károlyi Mihályék azt, hogy bele kell dobni a közvéleménybe a földosztást, igérni földet annyit, amennyit csak birunk. Ezt én nem alap nélkül mondom, mert módomban volt Károlyi Mihállyal már az első forradalom után bizalmasan beszélni, habár bizalmával nem szokott kitüntetni sohasem, de akkor módomban volt hat szem között beszélni vele és amikor érdeklődtünk, hogy ő miként képzelte el a földreformot, hogyan viszi azt keresztül, Károlyi Mihály szó szerint azt mondotta, — 1919. juniusá\ an történt ez, a megszökése előtt —

5 hogy : »En a földreform keresztülvitelére olyan formában, ahogy az a néptörvénybe volt iktatva, sohasem gondoltam. Nekünk szükségünk volt erre a korteses^közre, hogy igy a föld népét megnyugtassuk és megszerezzük magunknak. Arra számítottam, hogy majd összegyűl a Nemzetgyűlés és az lesarabolja a néptörvény kiálló szegeit és visszacsinálja majd azokat, amiket mi kénytelenek voltunk taktikából a nép közé dobni.« Ez lelkn-meretlen játék volt Károlyi Mihály részéről . . . B. Szterényi József : Az egész vonalon ! Schandl Károly : ... és még lelkiismeretlenebb volt azok részéről, akik látva, hogy a földreform mégis keresztül lesz vive és hogy februárban már megindul a birtokszerző bizottságok utján a gyakorlati munka, — akkor egyszerre megkezdték az izgatást, hogy az emberek követeljék ingyen a földet. Ez az ingyenföld-követelés borította fel az akkori földreformot. A másik pedig, t. Nemzetgyűlés, a termelőszövetkezetek formája. A termelőszövetkezetek nem igazi szövetkezetek voltak. Én a szövetkezeti eszmének ugyancsak régi hive és ma is lelkes harcosa vagyok ; kész vagyok érte megtenni mindent, mert tudom azt, hogy az a szociális haladás egyik leghatalmasabb eszköze. Azonban nem vagyok hajlandó a szövetkezeti eszmével odáig menni, sr