Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-125

412 A Nemzetgyűlés 125. ülése 1920. évi november hó 10-én, szerdán. hogy azt egy általános panaceának ismerjem el. (Igaz ! Ugy van I) Mert a szövetkezeti eszme sem varázsszer, azzal sem leket mindent gyógyítani. Méltóztassanak csak egy kis anekdotát meg­hallgatni. (Halljuk ! Halljuk !) Egyik felvidéki köz­ségben történt, hogy az ottani tót tanitó azt mon­dotta, hogy az ő községében már minden szövet­kezeti utón történik, a község boldog, ott már senkinek sincs semmi panasza és már pálinkát sem isznak, alkoholizmus nincsen, mert felállítottak egy szövetkezeti teaházat. (Derültség.) Erre mint érdekes szövetkezeti községbe iparkodtunk oda elmenni ; egyik ellenőr elment oda és tájékozódást akart szerezni a szövetkezeti teaház mint uj magyar intézmény felől és a teaházban tényleg ott látta a tót atyafiakat, amint teáznak és nagyon jó ked­vük van, sőt dalolnak is. ö is kért egy csésze teát, de egy korty után kénytelen volt letenni, mert annak 80%-a rum vol + . (Élénk derültség.) A termelőszövetkezetekkel is igy vagyunk, de ellenkező irányban, mint mérges hajtásokról kell nyilatkoznom. Sajnálom, hogy annak idején a polgári sajtó is beugrott ennek és iparkodott pár­tolni ezt a tipikus kommunista intézményt. Mert hiszen ez a termelőszövetkezet, ez az állami bir­tok csak egy uj jobbágyság lett volna ; ismétlem, tipikus kommunista intézmény ez. Vé <zi Margittól jött egy nporfc, hogy Olaszországban a termelő­szövetkezetek nagyon beváltak. Vészi Margitnak fogalma sincs az olaszországi földbérlőszövetkeze­tekről. Olaszországban igenis vannak földbérlőszö­vetkezetek, még pedig kétfélék. Az egyik fajta a közösen gazdálkodó, szóval közös üzemű földbérlő­szövetkeze fcek, a másik a parcellázó földbérlőszer­vezet, amely nálunk is elterjedt és amely szerint a földbérletre egyesülnek a kisemberek, de maguk közt fölparcellázzák a földet és egyénileg gazdál­kodnak rajta. Olaszországban tényleg vannak közösen gaz­dálkodó földbérlő szövetkezetek Emilia-tarto­mányban, de nem nagyarányú földek ezek, apró, 10—20 holdas földtestek ezek, amelyeken egyfajta termelés folyik, különösen rizstermelés. A rizster­melést, tehát egynemű termelést, lehetett szövet­kezetileg űzni, annál inkább, mert egyfajta mun­kára van itt szükség, mert ez csak egy pótszer volt, ott t. i. Emilia-tartományban a kisemberek birtoka nem kötötte le teljesen az ő munkaerejü­ket és kénytelenek voltak az időnek, a nyárnak, nagy részét mimka, kenyérkereset nélkül tölteni és azért béreltek egy darab földet, hogy amikor üres napjaik vannak, oda mehessenek dolgozni. De igazi mezőgazdasági birtok, amelyen a mező­gazdálkodás minden ágát folytathassák, közösen gazdálkodó földbérlőszövetkezet, Olaszországban nincs. Mi is megpróbáltuk. Brogyán felvidéki köz­ségben az oldenburgi hercegnő birtokának felén ily közösen gazdálkodó birtokszövetkezetet alkot­tak, mig másik felét parcellázták. A közös gazdál­kodás csődöt mondott, mogbukott. . . B. Szterényi József: Természetes, nem volt egynemű. Schandl Károly : Még a másik részt is meg­buktatta. A termelőszövetkezet ilyen közösen gazdál­kodó bérletszövetkezet formáját akarta magára ölteni, de ez is hamis forma volt, mert termelőszö­vetkezetté akarták tenni a nagybirtokokat, hogy lekössék a béreseket, a földmunkásokat, hogy államilag szabják meg béreiket és onnan többé el ne mozdulhassanak. Kun Béla egy bizalmas értekezleten, ugy érte­sültem, maga is ldj elén tette, hogyha a parasztság nem akar engedelmeskedni és nagyobb bért kö­vetel, akkor majd állami birtokokká nyilvánítják a termelőszövetkezeteket, mert a szövetkezet úgyis csak átmeneti forma és ő majd felakasztatja azt, aki sztrájkolni mer. Ezért volt az, hogy épen So­mogyban a termelőszövetkezetek tagjai legelőbb dobták vissza a szakszervezeti könyveket a ter­melési biztosoknak, mert a nép korán észrevette, hogy itt voltaképen egy uj jobbágyságról van szó, és Dózsa György korába akarják őt vissza­vetni. Dózsa György t. i. épen az ellen küzdött, amit a kommunisták meg akartak valósítani, a jobbágyság helyhezkötöttsége ellen. A termelő­szövetkezetekből azonban nem mozdulhattak volna el a földmunkások, mert különben forra­dalmi törvényszék elé kerültek volna. Hiába mondták tehát azt a kommunisták, hogy ők Dózsa György hivei voltak. Dózsa György a zászlajára, mely nemzetiszínű zászló volt, azt irta : Krisztus­sal a hazáért, másodszor pedig Dózsa György a jobbágyok szabadsagáért küzdött. Rupert Rezső : Egyike a legtiszteletreméltóbb alakoknak a magyar történelemben. (Mozgás.) Ernst Sándor : Ejha ! Jól tudja a magyar tör* ténelmet ! Rupert Rezső: ö már akkor is felismerte a dolgokat ! Meg kell ismerni a történelmet. Aki a királyért, a hazáért és Istenért megy a harcba, az csak tiszteletreméltó. B. Szterényi József : De mellékize is lehet ! Schandl Károly : Ne induljunk jelszavak után, hanem nézzük konkréten a jelszavak tartalmát. A radikális jelszó sem imponál . . . Rupert Rezső : Ugyanazt csináljuk, amit Dózsa György csinált ! (Mozgás.) Földhöz akarjuk jut­tatni a népet. Schandl Károly : A radikális jelszó is nagyon tágítható fogalom lehet, mert egy egészen konzer­vatív ember is lehet relative radikális, viszont a szélsőségig vitt radikalizmus nem evolúcióra, ha­nem revolucióra vezet. Mindenkinek, aki a föld­reform hive, törekednie kell arra, hogy békés, nyu­godt emberek közt történjék meg a földreform és annak végrehajtása ne igazottt hangulat közben történjék, hanem mérsékelt, nyugodt hangulatban. Sokan felhozzák a mostani javaslattal szem­ben, hogy a kisembereknek kevés földet ad, hogy tehát nem eléggé radikális. (Mozgás.) Ezzel szem­ben már a minister ur rámutatott arra, hogy mi

Next

/
Thumbnails
Contents