Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. évi november hó 9-én, hedden. 395 társadalom, a főrangú nép is kivétel nélkül ennek a tételnek a helyességét vitátlannak tekintette. Ez azt jelenti, hogy az élethez való jog ez. Hiszen, akkor milyen alapon tartjuk mi el a felesszámu menekülteket ? (Helyeslés és taps jobb felől.) Épen azon az alapon, hogy van joguk a munkához. Ha ez a társadalom nincs ugy berendezve, ha nincs olyan berendezkedése, hogy munkát tudjon adni, akkor tartsa el az illetőket. Mert hiszen nekünk azonfelül, hogy mi ellenértékért ellenértéket adunk, van egy szentebb, egy szebb problémánk is, hogy válogatás nélkül mindenkit, aki különben derék, becsületes és akiben munkakészség van, tartsuk el és pedig azért, mert nekünk a magyarságot kell megmenteni, meg kell mentenünk a középosztályt és a többi osztályt, a munkásosztályt is. Az utolsó magyar is, aki nem támad hazája ellen, aki szereti hazáját, megérdemli és megkövetelheti azt, hogy eltartsuk és pedig azért, inert magyar, mert nekünk minden magyart meg kell mentenünk. És nekünk el kell ismernünk a munkához való jogát annál is inkább, mert különben megnyitjuk a kivándorlásnak az országutját kifelé, és a magyar anyákszülte izmaink idegen országokat fognak épiteni. Fangler Béla ; A vagonokban megfagynak ! Rupert Rezső : Azért mondottam, hogy ez reakciós kiindulási pont és amint ezt nem ismerem el, nem ismerem el azt sem, hogy meg lehessen tagadni a földhöz való jogosultságot. A föld teljesen másfajta vagyon, mint minden más. A magántulajdon szentségét igazán szentnek tartom s résztvettem olyan küzdelemben, amelyért életveszedelemmel járt, de bizonyos korrekcióra szorul az a föld szempontjából. A föld nemcsak kenyeret terem, a föld nemcsak egyszerű magántulajdon, hanem a nemzetnek a teste és az embert is teremt. Az embernek férőhelye a föld, épen azért tágítanunk kell azokon a férőhelyeken, ahol már sok az ember, ahol kevesen férnek el, hogy mentől többen férjenek el. Azért is igazságtalan minden vád, amelyet velünk szemben hangoztatnak, hogy mi radikálisok vagyunk, hogy nem tudom, Ágoston-féle elveket vallunk, hogy ópiumos mérget viszünk a közéletbe, az egész társadalmi rendszerünkbe, mondom, ez azért is igazságtalan, mert hiszen ez a földbirtokreform, a magántulajdon szentségét iktatta be akkor, amikor a teljes ár megfizetéséről beszél. ( Ugy van ! jobbfelől.) Lehet-e akkor, ha a teljes ár megfizetése ellenében földet adunk a népnek, lehet-e azt mondani, hogy a magántulajdon csak egy kissé is meg van támadva ? A nemzet a végszükség helyzetében van, meg kell mentenünk, és pedig olyképen, hogy olyan népet sokasitsunk, amely ennek a nemzetnek legnagyobb támasza. Erre senki sem lehet alkalmasabb, mint a falu népe, a földmives nép, akinek a szivében a hazaszeretet is, a hit is erősen él, akiben' van jogtisztelet, tekintélytisztelet, akiben megvan minden j aj donság, bölcseség, higgadtság és józanság, ami egy állam fentartására szükséges. (Ugy van ! jobbfelől.) Azonkivül pedig Széchenyi tétele megint csak az, hogy a többség érdekeinek és akaratának a kielégitése jelenti a kisebbség érdekeinek a kielégítését is. Ha tehát mi a többség érdekeit, a magyar földmives nép érdekeit ki fogjuk elégíteni, ha azt elsokasitjuk, akkor igenis, a kisebbség érdekeit is képviseltük és megvalósítottuk, mert az a nép, amelyet jólétbe hoztunk, tisztviselőit is jól és könnyen fogja tudni eltartani, az a nép, a melyet jólétre emeltünk, a kultúrát is tudja fokozni, az ipart is támogatni és emelni tudja, mert annak a népnek igényei megsokasodnak. (Ugy van ! a jobboldalon.) Méltóztassék elképzelni, itt a Tisza mentén, vagy akárhol egy százezer holdas birtokot ; ha azon 4000 kisgazdacsalád élne 25 holdas birtokokkal, akkor milyen hatalmas lenne ez az ország (Elénk tetszés és taps a jobboldalon.) Minket azzal, hogy a magántulajdont érinteni akarjuk, époly kevéssé lehet elkábítani, mint ahogy ennek a Nemzetgyűlésnek egyik legnemesebb alakja, gróf Apponyi Albert mondotta, hogy ennél a kérdésnél nem lehet eltorlaszolni az utat egyszerűen azzal, hogy a magántulajdonra hivatkozunk. Itt a nemzetnek az érdeke az, amely egyesegyedül döntő. Nekünk nagy hadseregre, egy olyan népre van szükségünk, amely tökéletesen megbízható, amelyet megtántoritani nem lehet, amely szilárd és állhatatos a maga helyén, amely nem válhatik semmiféle demagógiának játékeszközévé. (Ugy van! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Előttem szólott Buda vary László igen t. képviselőtársam beszélt arról, hogy a városokban gyűlik össze minden gonoszság, minden szenny és szemét, tehát fejleszteni kell a vidéket. Természetesen, más az ő kiindulási pontja és más az ő konklúziója is, mint az enyém, de én azért teljesen aláírom mindezt s épen azért, mert ez igy van ma is, —hiszen látjuk, előttünk van az élet — mert a csőcselék, a szenny, a gonoszság, a nemzetet letipró minden káros mozgalom itt van, a féktelen szenvedélyek helye a nagy város, azért kell nekünk erősítenünk a vidéket, azt a népet, amelynek vállain egyedül pihenhet ennek az országnak politikai rendje. Megint csak Széchenyi tétele, hogy egy államban a kormányzatot, az egész politikai rendszer vitelét, a nyugodt elemre lehet csak bizni. Ki ebben az országban a njnigodt elem ? Tasnádi Kovács József: A milliomos zsidók! Rupert Rezső : Senki más, csak a magyar földmives nép. És amint Széchenyi István nem engedte meg, nem engedhetem én sem (Derültség balfelől.) és senki sem, hogy nyugtalan elemekre bizassék az ország kormányzása. Mert lehet valakinek agyában sok a tudomány, lehet valaki nagyon képzett, nagyon gazdag ember is : ha a nyugtalan elemekhez tartozik, arra nem lehet rábízni az ország sorsát. Itt volt a csőcselék, az úgynevezett proletariátus, amelynek nem volt semmije, amelyet azonban nem azonosítok a magyar munkássággal, itt volt Károlyi Mihály, a dúsgazdag : nábob, — nyugtalan elemek voltak, nem lehetett SO*