Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

3í)(i A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. évi november hó 9-én, ~keääen. rájuk bizni az ország sorsát és lia rájuk bizták, láttuk, hogy hova vezet ez, láttuk, hogy mi történt. (Igaz ! Ugy van !) Szijj Bálint; Azok vétkeztek nagyot, akik rájuk bizták ! Rupert Rezső : Amikor tehát megtámadhatatlan tétel, hogy a legnyugodtabb elemre kell bíznunk az ország kormányzatát, hogy azt kell megtennünk a politika bázisává, akkor megint ott vagyunk, hogy a jog és tekintélytisztelő magyar földmivelő népet kell erősítenünk és sokasítanunk. T. Nemzetgyűlés ! Mi azonban kétfelé küzdünk az integritásért. Kifelé és befelé. Es érdekes, hogy befelé sem igen tudjuk megcsinálni az integritást. ( Felkiáltások balfelől : Mert sok a zsidó !) Pedig meg kellene csinálni a megelégedettség erkölcsi integritását, a megnyugvásét, azt, hogy itt kielégíttesse nek a jogos, részben szociális, részben történelmi igények. Ha ez meglesz, ha itt a polgári viszály eltűnik, ha a belső kérdések, amelyek ma nyugtalanítanak, lekerülnek a napirendről, akkor lehet csak igazán bizalmunk abban, hogy a külső integritást is visszaszerezhetjük. (Ugy van! jobbfelől.) Mert azt, hogy ratifikálunk-e vagy sem, én mindegynek tartom. Ha ratifikálunk, sem ismerem el azt jogosnak, mert kényszer hatása alatt jöhet csak létre s mint ilyet ab ovo érvénytelennek tekintem. (Igaz! Ugy van! Taps jobbfelöl.) Sosem lennék hajlandó elismerni, hogy a ratifikáció számunkra erkölcsileg és jogilag kötelező szerződést, normativumot jelentsen. Elnök : Kérem most a földbirtokreformról van szó. (Felkiáltások jobbfelöl : Hozzá tartozik !) Méltóztassék egy kissé közeledni a tárgyhoz. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Nem lesz ez ránk nézve semmiféle szabály és mint minden békeszerződés, ez is csak annyit fog jelenteni, hogy érvényes addig, amíg az az erő, helyesebben az az erőszak, amely rajtunk keresztül hajtja ezt, erősebb lesz, mint mi. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és baljelöl.) De épen azért, hogy eljuthassunk ide, hogy megvárhassuk az integritás kérdésének eldőltét, hogy megérhessük azt a történelmi pillanatot, a világ képének megváltozását, az egyensúly erőinek eltolódását, amikor ma'd egész biztosan hiszem, könnyen visszakapjuk az integer magyar területet, épen azért kell belső életünket addig is konszolidálnunk, teljesen rendezetté tennünk. (Ugy van ! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Ha mi most nem oldjuk meg a földbirtokreform kérdését helyesen, véglegesen, közmegnyugvásra, méltóztatik-e azt hinni, hogy azzal, hogy ez a törvény kihirdettetik, e kérdés örökre le is zárul ? Nem, t. Nemzetgyűlés, ezzel még nincsen vége a drámának, mert hiszen akkor ki fog tűnni, hogy ez a reform nem teljesen kielégítő, a további választási és politikai küzdelmek is ennek jegyében fognak lefolyni, ezek fogják elkeseríteni, elmérgesiteni és nyugtalanitani az egész nemzetet. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Epen azért azokra, akik keresztény Magyarországot hirdettek mindig, azokra nézve elkövetkezett az a pillanat, az aesopusi mesének az a pillanata, hogy »Hic Rhodus, hic salta«. Tessék itt megmutatni a kereszténységüket, tessék itt most már aaellénk állani és a keresztény magyar földmivelő nép kezébe adni a földet. (Igaz! Ugy van ! Helyeslés jobbfelől.) Mert itt aztán nem is kell kereszténységről és zsidóságról beszélnünk, itt csak arról kell beszélni, hogy legyen azé a föld, aki megműveli. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Es akkor egészen bizonyos, hogy keresztény kezébe jut az a föld és nekünk nem kell összeütközésbe jönnünk sem a békeszerződéssel, sem az általános humanitárius szempontokkal, mert hiszen az a ma már axiómává érett igazság, hogy annak van a földhöz joga, aki megműveli azt. (Igaz ! Ugy van! jobboldalon és balfelől.) Es akkor bizony akármilyen más címeken szeretnék is egyesek a birtokokat a zsidók kezéből kiragadni, föld jó helyre fog jutni . . . Fangler Béla : Most az egyszer jól beszélsz ! (Derültség.) Berki Gyula : Jól beszél Rupert mindig ! Rupert Rezső : . . . anélkül, hogy annak cégért kellene adnunk. Ezen a réven szeretném én bekapcsolni ezt a reformot a keresztény irányzatba. Irányuljon ez mindenki ellen, aki útjában áll annak, hogy a magyar földmivelő népé legyen a föld. (Általános helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Éppen ezért nem helyeselhetem, hogy a legutóbbi ötven év alatt szerzett birtokokat támadja meg elsősorban a javaslat. Osztozom igen t. képviselőtársaim, felfogásában, hogy a régebbi földeknél talán még kevesebb erkölcsi és jogi cím van arra, hogy azoknak kezében maradjanak, akiknek kezében ma vannak, mert én nem vitatom azt, nem beszélek arról, hogy az utódok iránt, azok iránt, akik közöttünk élnek és becsülettel szolgálják a hazát, s akik közül Széchenyi István is kikerült, elődeik hibáiért igazságtalanok legyünk, én ezt nem akarom, mert erről ők nem tehetnek, — egyszerűen csak arra az álláspontra helyezkedem, hogy ezeket a nagybirtokokat nemzeti teherrel kapta meg az akkori nemesség, az akkori nemesi rend, a hadviselés s a kultúra terhének viselésé ve] ] s minthogy ezek az ellenszolgáltatások időközben megszűntek, az ő vállaikról levétettek, a polgárállam kötelességeivé, terheivé lettek, azt lehet mondani, hogy erkölcsileg legalább ezek a földek,' amelyek, ismétlem, annak idején ilyen ellenszolgáltatási értékek voltak, most újból a magyar nemzetnek, a magyar szent koronának váltak tulajdonává. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! De még eddig sem akarunk elmenni. Mi csak azt akarjuk, hogy teljes árért, de minden korlátozás nélkül megvehessük ezeket a földeket. Természetesen azonban a nagybirtoknál is lehetnek kivételek. Itt nem annyira az egyéni nagybirtokokat gondolnám kedvezményezni, kímélni, amelyek egyikét-másikát a többtermelés, a magnemesit$>% az állatnemesités érdekéből és más érdekekből is szintén meg