Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-124
A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. zet magaslatára emelkedett. Csendes szemlélője Toltam a dolgoknak és örömmel láttam, hogy a nagybirtokosok, az u. n. arisztokraták, grófok, a legcsekélyebb ellenállást sem tanúsították. Ez történelmi tény. A mai állapotot merném hasonlítani a 48-iki állapothoz, amikor ugyancsak a nemesség volt az, amely önként felszabadította és földhöz juttatta a jobbágyságot. Most is olyan helyekről hangzottak el az első biztató szavak, ahol azt épen mi, falusi kisemberek alig vártuk volna. (Az elnöki széket Szmreemnyi György foglalja él.) En tehát örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, mert jele annak, hogy a nagybirtokosok is meglátták, hogy a szegény munkás époly jogosult az életre, époly jogosult a jólét bizonyos fokára, mint bárki más. Ha a nagybirtok bizonyos áldozatokat hoz és üzemének hátránya nélkül megcsonkítja a maga birtokát, ezzel szociális cselekedetet művel, amelynek gyümölcseit természetesen ő is élvezi. Legfontosabb feladatunk az, hogy lehetőleg áthidaljuk azt a nagy ürt, ami a .nagybirtokosok és a nincsetlenek között van. Össze kell forrasztanunk ezt a két elemet valamiképen, meg kell keresnünk azokat a felületeket, amelyeken egymással találkozhatnak. Azt hiszem, jó helyen kereskedem, ha azt mondom, hogy elsősorban a felebarátság és a hazaszeretet érzésében kell ezeket az embereket 'összehozni. Amikor ebben a két érzésben egyesültek már, sokkal könnyebben fog menni az ellentét eltüntetése. (Ugy van!) Magyarország földmivelő állam; a íöldmivelő polgárok összessége, tehát nagybirtokos, kisbirtokos és földmivelőmunkás tartja fenn. Az iparos- és hivatalnokosztály természetesen époly fontos és értékes támasza az államnak, de tagadhatatlan, hogy Magyarország földmivelő állam, ahol mindenki, aki dolgozik, közvetlenül vagy közvetve a földből él. Az állam fentartása szempontjából a legfontosabb cél azonban az, hogy az a társadalmi osztály, amely közvetlen kapcsolatban van a földdel, olyan elemekből álljon, amely a keresztény erkölcs tanait vallja és a haza fogalmát nemcsak a száján hordja, hanem a lelkében is érzi. A statisztika ebben a tekintetben igen szomorú képet mutat. A statisztikából azt látjuk, hogy a föld nem azokkal van legközelebbi kapcsolatban, akik ezt a nemzetfentartó erőt szolgáltatják, hanem azokkal, akik nemzetközi, bomlasztó ideákért lelkesülnek és akik csak arra használják fel azt a darab földet, amely kicsúszott a keresztény földbirtokosok lába alól, hogy azon erőre kapjanak, erőt gyűjtsenek és ugyanazt a nemzet ellen használják fel. En abban, hogy a földbirtokból az egyiknek igen sok, a másiknak pedig igen kevés, vagy semmi sem jutott, nagy igazságtalanságot látok, azt pedig, hogy ennek a földbirtoknak egy na« évi november hó 9-én, kedden. 379 gyón tekintélyes része olyanoknak kezébe került, akik azt a nemzet, a keresztény erkölcsök ellen használják fel, egyenesen szerencsétlenségnek tartom. (ly.az, ugy van!) Taszler Béla: Nevezd meg! Dräxler János : Meg fogom nevezni. És mivel a zsidóság oly mohón vetette magát a magyar földre, amit semmi más országban meg nem tehetett, a földbirtokreform és a zsidókérdés között részemről époly junktimot találok, hogy ezt a kettőt együtt kell megoldani. Ha fel tudjuk szabadítani birtokainkat ezektől és át tudjuk vezetni azoknak a megbízható elemeknek a kezébe, ahol annak helye van, ezzel a zsidókérdés is megoldást nyert Magyarországon. (Egy hang a szélsobaloldalon : Mészben !) Én hiszem, mert hiszen a többi önként következik ezután. Tasnádi Kovács József: A bankok! Dräxler János : Az mind utána következik. A zsidóságnak, akár fajnak, akár vallásnak tartja magát, nincs joga ellenvetést tenni ez ellen ós panaszkodni, mert hiszen évszázados ittlakása és különösen a kommün alatt bebizonyította, hogy hálátlan és nemzetietlen. Egyébként sincs joga tőlünk előnyöket és kedvezményeket várni annak a zsidóságnak, amely minket keresztényeket tisztátalanoknak, alsóbbrendű lényeknek tart, akiknek tányérjából nem szabad enniök, mert megfertőzik és ha az edényéből eszem, abból többé ő nem eszik, mert én azt bepiszkoltam, beszennyeztem. Ezek azt mutatják, hogy nem tudnak velünk egy érzésközösségre helyezkedni, de hát csak nem kívánhatják, hogy mi vándoroljunk ki innét? Tasnádi Kovács József: Azok azt szeretnék ! Dräxler János : T. Nemzetgyűlés ! A magyar keresztény társadalom, különösen a falu népe uj irányzatot, több szeretetet, több megértést vár tőlünk. Nekünk ki kell békítenünk a falut a várossal, a kastélyt a kunyhóval, az úgynevezett urat, az úgynevezett paraszttal. Meg kell értetnünk mindegyikkel, hogy aki e szerencsétlen hazai földön él, annak egyesülnie kell egy szent cél szolgálatában, (Ugy van!) édes hazánk visszaállításában és újjászervezésében, a keresztény Magyarország megteremtésében. (Ugy van !) El kell felednie a bántalmakat, jóvá kell tennie a mulasztásokat és a szívbe be költöztetnie az egyetértést és a szeretetet. (Ugy van ! Ugy van !) Ez a földbirtokreformjavaslat, amely most előttünk fekszik, ugy látom, megteszi az első lépést arra, hogy ezek az egyesülések, az érzelmi összetartozandóságok megtörténjenek, én tehát üdvözlöm ezt a javaslatot és a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Általános, élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző : Kerekes Mihály ! Kerekes Mihály : T. Nemzetgyűlés! Azt mondja egy magyar példabeszéd, hogy szólj iga48*
