Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

380 A Nemzetgyűlés 124, ülése 1920. zat, betörik a fejed. Griger igen t. képviselő­társam felszólalalása és az a vita, amit ez maga után vont, azt bizonyítja, hogy ennek a példa­beszédnek tényleg van alapja. En nem tudom megérteni, hogy Griger képviselőtársamnak ezt a felszólalását miért tüntetik fel olyan színben, mintha ez egy osztály ellen irányulna, pedig, nézetem szerint, az ő egész felszólalása csak az igazság lefektetése volt. Tasnádi Kovács József : Egy kis túlzás volt benne ! Kerekes Mihály: A tiszta igazság lefekte­tése volt ez, azé az igazságé, amely végigvonul a magyar nemzet történetén évszázadokon ke­resztül. Ma, amikor a földreformot tárgyaljuk, szükség van arra, hogy ezek az igazságok leszö­geztessenek és én mondhatom, hálás vagyok Griger képviselőtársamnak, hogy ezt a munkát, amelyet úgyis el kellett volna a magyar Nemzet­gyűlésben valakinek végeznie, elvégezte mind­nyájunk helyett. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A magyar törté­nelem azt bizonyítja, hogy a magyar köz­nemesség évszázadokon keresztül a függetlenségi harcát vivta Magyarországon. Azt bizonyítja, hogy a magyar köznemesség a függetlenségi harcokban ment tönkre az országban. Akkor, amikor Jármy t. képviselőtársam itt javaslatot tesz, hogy az évszázadok folyamán eladott ősi birtokok kerüljenek vissza régi tulajdonosaik­hoz, ezt az indítványt én ilyenformán nem tenném magamévá, hanem igenis elfogadnék egy olyan javaslatot és el is vártam volna a törvényjavaslattól, hogy ez benne legyen, hogy azok a birtokok, amelyeket évszázadokon keresz­tül a Habsburgok koboztak el hazaárulás címén, jogos tulajdonosaiknak visszaadassanak. (Ugy van! Taps.) T. Nemzetgyűlés ! Ha végignézünk a történel­men, azt látjuk, hogy hazánknak nagy fiát, Rákóczit, megfosztották a birtokától, azután Bercsényit és a többieket. Ha tovább megyünk, látjuk, mi volt a szatmári békének az ara. Es ha ezt az irányvonalat nézzük a nemzet történel­mében, akkor feltétlenül arra az alapra kell nekünk, a mai kornak, helyezkedni, hogy ha a háború alatti birtokszerzések erkölcstelenek akkor erkölcstelenek azok a birtokszerzések is, amelyek évszázadokon keresztül a magyar nem­zet legjobbjainak halála, kiutasítása, száműzetése révén szereztettek meg egyesek által Magyar­országon. (Ugy van! Ugy van!) Jármy képvi­selőtársam javaslatát ilyenformán képzelném meg­valósítani, nem ugy, hogy ha valaki eladta, vagy elkártyázta a birtokát Monte Carlóban, az hozzá visszakerüljön . . . Meskó Zoltán : Ferblin ment el, nem Monte­Carlóban ! Kerekes Mihály : Mindegy, hanem ugy értem, hogy azok a birtokok kerüljenek vissza utódaik­hoz, ha vannak ilyenek, akiknek ősei ilyen haza­fias szellemben viselkedtek e hazában (Helyeslés.) évi november hó 9-én, kedden. T. Nemzetgyűlés Î Dräxler képviselőtársam megemlékezett a népoktatás emeléséről is ami a földreformmal kapcsolatban nagyon is szük­séges. Ezfc mindannyian aláírjuk. En csak egy tényre kívánok itt rámutatni. Orosházán a vá­ros rendkívül nagy áldozattal fentart egy isko­lát, amelyet a mindenkori kormányok soha sem­mivel sem támogattak. Amikor csak egy egy­szerű dolgot kértek a kormánytól, azt, hogy is­merje el ezt az iskolát egyenrangúnak a közép­iskolával és a nyolc éve itt eltöltött tanulók érettségi bizonyítványát egyenrangúnak a reál­iskolai érettségiével, ezt sem adták meg az is­kolának, pedig azt a munkát végezte, amire a magyar nemzet jövő életében igen nagy szükség lesz. Süket fülekre talált itt minden kérés. Gyönyörű memorandumban mutatott ra az ottani igazgató aki naggyá fejlesztette ezt az is­kolát, a kormány előtt, hogy mit kellene tenni, ami semmi áldozatába sem kerül az államnak, mert hiszen a város ad hozzá minden anyagi erőt, de erkölcsi érték kellene a város részére, nem adták ezt meg. Nem kellett ez Magyar­országon. Tasnádi Kovács József : Bizonyára nem volt kormánypárti. Kerekes Mihály : Itt csak választani kellett és erre a célra kellett kihasználni a népet, nem pedig fejleszteni kulturailag és anyagilag. Azt mondja továbbá Dräxler képviselőtár­sam, hogy forrjanak össze az országban a nincs­telenek a legmagasabbakkal, forrjanak össze a főnemessel és a gróffal stb. Hát hiszen adja Isten, hogy ez bekövet­kezzék, de én, t. Nemzetgyűlés, nem tudom elképzelni ezt az időt. Hazafias érzelemben össze fognak forrni, de hiszen ebben nem is kell összeforrni, mert én ugy ismerem a magyar népet, hogy a magyar nemzet legszegényebb fia is ép olyan jó hazafi ebben az országban, mint a gróf, azonban a lelki összeforradás nehezen fog menni, nehezen mert egy történelmi tény áll előttünk, ezeréves története a magyar nemzetnek, ott pedig azt tanultuk meg, hogy még a köznemesség sem tudott összeforrni lelkileg a főnemessel, mert a főnemes nem merte a leányát odaadni a köznemesnek, vagy csak igen kevés esetben. Ennek az összeforradásnak tehát hosszú idő kellene, ^nemzeti érzésben pedig össze sem kell forrni, mert merem állítani, hogy nemzeti érzésben a magyar paraszt áll azon a fokon, mint akármelyik főnemes Magyarországon. (Ugy van! jobbfelöl.) Meskó Zoltán: Egészségesebb a vére! Kerekes Mihály: T. Nemzetgyűlés! A föld­reformon végighúzódik a bizonytalanság ; nem látunk benne határozott hangot. Csak a*t látjuk benne, ami védi a nagybirtokot s megmutatja, hogy miként tudjon kicsúszni a felosztás vagy kisajátítás alól; ezt látjuk minden pontban biztosítva. De nem látjuk biztosítva azt, — és leszegezem ezt a tényt — amire szükség van,

Next

/
Thumbnails
Contents