Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

378 A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. évi november hó 9-én, kedden. szorgalmával, öröklött tehetségével lesz párosítva, felül fogja múlni, de legalább is eléri a nagybirtokot, (Helyeslés.) Tehát méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem, hogy én sokkal fontosabbnak és szinte sürgősebbnek tartom az iskola kérdésének a falun való megoldását, mint magát a a földreform kérdését. Evvel nem azt mondom, hogy ezt halasszuk el, hanem azt, hogy amannak kellett volna ezt megelőzni esztendőkkel, hogy neveltünk volna generációkat, amelyek mindenesetre magasabb fokon állnának és átvehetnék az ujabb eszméket, amelyeket mi megadnánk nekik. (Helyeslés.) En tehát junktimot keresek az iskola és a föklbirtokreform között. En kérem a kultuszminister urat, hogy a földmivelésügyi minister úrral együtt egy uj falusi népiskolai törvényt terjesszenek elő, mert a kettő egymás nélkül nem lesz soha keresztülvihető. (Helyeslés.) A föidbirtokreform mit sem fog érni, ha az iskola elmarad mellőle. Én, aki falun éltem és élek, aki állandóan foglalkozom a néppel, látom, hogy tulajdonképen mire van ott szükség. Méltóztassék a falusi elemi iskolát kiterjeszteni nyolcosztályuvá, méltóztassék az elméleti tudományok helyett legalább a felsőbb osztályokban a gazdasági elméietet és gyakorlatot adni elő. Méltóztassék a gazdasági iskolát, mint semmit sem érő intézményt elseperni a föld színéről. Budaváry László ; Gazdasági szakiskolákat kérünk ! Dräxler János : Gazdasági szakiskolát ott, ahol lehet, ahol pedig nem lehet, a VII., VIII. osztályokban gyakorlati tanításokat adjanak. Erről különben beszéltem a bizottságban is, de amikor közvetlenül lehetett volna ezt a kérdést megtárgyalni, elkésve jöhettem csak, a tárgyaláson tehát átugrottak ezt a témát. Itt térek ki tehát arra, hogy minden falusi iskolának feltétlenül földet kell juttatni a földreform keretében. Ez olyan eminens kérdés, amelyet nem lehet mellőzni. Éneikül nem képzelhető el a növendékek tanítása. Még akár a tanítótól is vegyék el a földet, (Ellenmondás) még akár ebbe is bele tudnék nyugodni, de az iskolának legyen földje, mert azt a tanítót, aki az iskola földjén dolgozik, azt lehet kárpótolni annak a földnek a termékeiből, de föld nélkül nincs gyakorlati tanítás. (Felkiáltások: De a tanítónak is lehet földje. Helyeslés) Tizenöt-harminc hold kell minden iskolához, hogy ott egy kis mintagazdaság legyen a műtrágyahasználat, faiskola, konyhakertészet, gyümölcsészet és méhészet terén. Ha ezeket gyakorlatilag nem tanítják, nem ér semmit az oktatás. (Helyeslés.) Akként állítottam fel a tételt, hogy annak két része van : az egyik az iskola, a másik a föld. Hogy állunk ezekkel a falun ? Az iskolával sehogy. A földdel ezidőszerint hasonlóképen. Ismerek 1200—1300 lakóju községet 800, mondd nyolcszáz hold földdel, és amellett a nagybirtokos 4—5000 hold földje öleli körül. Akinek van is egy-két holdacskája, nem tudja gyarapítani, mert a nagybirtokos nem hajlandó eladni a magáéból. így a nincsetlen egyáltalán nem juthat földhöz, a kisbirtokos pedig csak akkor, ha valamelyik szomszédja leereszti a torkán a birtokot és azt elkótyavetyélik. Huszonhárom esztendeje lakom az én községemben. Amikor megcsináltam ott a fogyasztási szövetkezetet és a két zsidó kocsmáros kezdett csúszni lefelé a lejtőn, amelyen megelőzőleg maguk csúsztattak le sok embert, egyszerre csak ráeszméltek arra, hogy földet kell eladniok, ha boldogulni akarnak. Talán nem lesz tanulság hiján, ha elmondom ennek az eladásnak a történetét, amint maga az a bizonyos kocsmáros elbeszélte nekem. (Halljuk! Halljuk !) Este van. Lefeküdt. Kopognak az ablakán. X. falusi jelentkezik : »Igaz, hogy ebben és ebben a ^dűlőben a félfertályát eladni szándékozik? En megvenném. Mit kér érte?« — »Nem tudom, még nem gondolkoztam róla.« — »De mégis.« — ».Nem tudom. Mit adna érette?« — »Adok érte 3000 forintot.« — »Majd reggel beszélünk róla. Jöjjön el akkor ismét.« — »Jól van. De énnekem adja el.« •— Alig ment el, jön a másik. O már 3500 forintot kinált, amikor meghallotta, hogy 3000-ért akarják megvenni. A harmadik 4000-et igért. Végül 4500 forintért, vagyis 9000 K-ért adta el a félfertályát a zsidó, amelyért mint maga mondta, 2500 forintot akart kérni, de odaadta volna 2000 forintért is. Ez ezelőtt 15, vagy 16 esztendővel történt, amikor a pénznek még más értéke volt. Kérdőre vontam a gazdát, hogyan tudott ennyi pénzt adni a földért, hiszen sohasem fogja a termésen behozni. »Majd kitenni a másik földem — felelte — ami megvan.« O nem arra támaszkodott, hogy ttZ cl föld kifizeti magát, hanem hogy ő ki tudja fizetni. így ő tudott földet venni, de az a szegény nincstelen, akinek nem volt másik földje, amely majd emezt is kifizette volna, sohasem tudott nálunk földhöz jutni. Ezek az egészségtelen állapotok valóban megkövetelték, hogy a földbirtokreform szőnyegre hozassék, és hogy a nagybirtokosok is belássák, hogy nekik talán még inkább érdekük, mint az illetőknek, hogy a szegény ember földhöz jusson, véres verejtékével saját ingatlant szerezhessen, ami előtte becsesebb lesz, és amit gyermekeire hagyhat. Az ilyen emberrel azután békében lehet dolgozni és a nagybirtokos is megtalálja a számadását, mert ő a maga 1—2—3 holdján ugy sem tudja az egész idejét eltölteni, hanem el fog menni dolgozni, korán reggel, vagy késő este, vagy holdvilágos éjszakán, vagy esős időkben, ugy hogy a nagybirtokos sem szenved hiányt a munkaerőben. Jóleső érzéssel állapítom meg, hogy a nagybirtokosság a hely-