Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

366 A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. évi november hó 9-én, hedden. kell a nagybirtokok számát és anélkül, hegy a nagybirtokokat akármilyen tekintetben, akár a termelés, akár a városi ellátás, akár a növény­termesztés, akár a mezőgazdasági ipar szem­pontjából, vagy akármilyen más szempontból megbántanék, igenis fogunk találni elegendő föl­det, amellyel, ha nem is teljesen kielégíteni, de mindenesetre megnyugtatni fogjuk tudni a mi tömegeinket. Ez nemcsak a tőlünk elszakított területek szempontjából, hanem saját nemzeti erőink foko­zása szempontjából is kötelességünk. Ne mél­tóztassék elitélni azt a népet, amely hat eszten­dőn keresztül belefáradt azokba a küzdelmekbe és azokba a nélkülözésekbe, amelyekben része volt és ne méltóztassék tőlük rossznéven venni azt, hogy amikor az ember közöttük megjelenik, — a múltkor is volt alkalmam egyszer hallani — hogy amikor hazánk mai nyomorult sorsára hivta fel egy szónok a nép figyelmét és figyelmeztette arra, hogy a haza védelmére készen álljon, akkor egy ványadt arcú, rongyos ruhába öltözött, Ameri­kából visszatért dolgos, szorgalmas, csontos mun­kás azt mondotta, hogy igenis, meg fogjuk védel­mezni a hazát, de kérünk magunknak ebből a hazai földből egy darabot, hogy mi is érezzük azt, hogy mit fogunk védelmezni. (Helyeslés jobb­jelöl.) Ezekből a jelenségekből sok minden konzek­venciát lehet levonni és nekünk le is kell vonnunk a konzekvenciákat, mert lesz módunk és alkal­munk ahhoz, hogy necsak a most mezőgazdasági művelés alatt álló területeket kontempláljuk, ha­nem azokat is bekalkuláljuk, amelyek részben nem is állanak teljesen mezőgazdasági művelés alatt ; mert én őszintén megmondom, hogy én ezt a birtokreformot azoknak a nagy eszméknek és nagy gondolatoknak első bevezetőjéül, proló­gusául tekintem, amely gondolatok élnek a mi vezérünknek lelkületében. Hiszen mi, akik köiiilötte vagyunk és tíz esztendő óta figyeljük az ő működését, akik bámuljuk az ő életbölcseségét, az ő puritánságát, az ő meglátóképességét, tudjuk azt, hogy az ő lelkületében egy olyan agrár Magyarország képe él, amely nemcsak helyes birtokpolitikát csinál, hanem amely az állami igazgatást az"egész vona­lon, a szociális életet, a pénzügyi berendezkedést, a kultúrát, mindent átalakítani akar ennek az agrár-demokráciának a jegyében. Akkor, amikor én a földbirtokreformot tekintem a most rendel­kezésre álló földmennyiség szempontjából, akkor hozzáveszem, hogy folytatni fogjuk ezt a munkát és a földbirtokreformmal kapcsolatosan mindnyá­junknak az a törekvése, hogy mindazokat a terü­leteket, amelyek vadvizek alatt állanak, amelyek a mezőgazdasági kultúra szempontjából ma még nem hasznosíthatók, szintén meg fogjuk fogni és ehhez elegendő erőt fog nekünk adni az a tudat, hogy ezeknek az eddig haszontalanul fekvő bir­tokrészeknek a mezőgazdasági kultúrába való becsatolása nemzeti erősödésünkre fog vezetni, amire ha valaha, ugy ma igen nagy szükségünk van. Nem lehet itt eldönteni azt a vitát, amely megindult a földreform ellen, a többtermelés szempontjából, a városi ellátás szempontjából, az adópolitika szempontjából, az ipari üzemek szempontjából. Erre itt ugy sincs lehetőség. Egyet azonban tényként megállapíthatunk és ez az, hogy abszolúte nem áll összefüggésben a birtok nagysága a birtok termőképességével. Csak néz­zük meg nagybirtokainkat. Nem szabhatjuk Íté­letünket külföldi viszonyokhoz, mert nálunk a nagybirtokok igen jelentékeny részén olyan exten­zív gazdálkodás folyik, hogy ha kisgazdáink és törpebirtokosaink ugy gazdálkodnának, akkor iga­zán éhen kellene halni. (Ugy van! a jobboldalon.) Épen azért nagyon helyes az a törekvés, amelyet gróf Széchenyi Viktor t. képviselőtársunk han­goztatott, amikor azt mondta, hogy amikor földet adunk a népnek, igyekeznünk kell a nép kulturfokát is emelni és igyekeznünk kell olyan intézményeket létesítenünk, amelyek. a kisbirto­kosoknak mezőgazdasági intelligenciáját fokozzák, mert ezáltal fokozzuk a föld termőképességét, fokozzuk a lehetőségét annak, hogy akkor, amikor elérkezik annak az ideje, hogy ebben az ország­ban is áttérhetünk arra, hogy csak a középbirto­koknak és a kisgazdaságoknak alapjára helyez­kedjünk, ehhez meglegyen népünknek megfelelő intelligenciája. Mert őszintén szólva, nagyon sokan vagyunk itt a Nemzetgyűlésen, akik nem ugy fogjuk fel a javaslatot, mint Czettler Jenő t. képviselőtársam, aki tegnapi beszédében azt mondotta, hogy re­méli, hogy ez a javaslat évszázadokra elintézi Magyarországon ezt az agrárkérdést. Mi ezt egy állomásnak tekintjük és igenis, nem azon az állás­ponton vagyunk, hogy evvel megtevődött Magyar­országon az agrárpolitika, a birtokpolitika kere­tében mindaz, amit évszázadokon belül még meg kell tenni. Mi ezt alapjául tekintjük az agrárdemokrácia alapján felépített Magyarországnak és arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ezt tovább kell fejleszteni, amint tovább kell fejleszteni a nép intelligenciáját, műveltségét és azt az egész or­ganizációt, amely a külföldön bevált a szövet­kezetek formájában ; a mezőgazdasági ipar, tej ­gazdálkodás, állattenyésztést ép oly fokra tudta emelni, mint a nagybirtok. Elismerem, hogy ma nem az a helyzet, hogy teljesen áttérhetünk a középbirtok és kisbirtok formájára, de épen, mert ez a javaslat egy kompromisszum eredménye, mi nem foglalhatjuk el azt az álláspontot, hogy ezzel megtettük kötelességünket. Egyelőre megtettük, de igyekezni fogunk ezt a javaslatot továbbfej­leszteni, igyekezni fogunk a kisgazdaságokat ugy organ izálni, hogy az azokban rejlő erő egyesit­tessék és azokban rejlő energia, városi ellátás, termelőképesség, adópolitika szempontjából épen annyi erő legyen, mint ma a jól kezelt nagybirto­kokban, — hangsúlyozom — hogy jól kezelt nagybirtokokban.

Next

/
Thumbnails
Contents