Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-111

24 A Nemzetgyűlés 111. ülése 1920 3. A házi kezelésben lévő és bérelt földön, termelt gazdasági termékekből a tisztviselők, fegyőrök alig kapnak valamit. 4. Ezeket a terményeket Budapestre szállítják, de nem a tisztviselők beszerzési csoportjába, hanem egyes kiváltságos, magasállásu ministeri tisztviselőknek. 5. Az üzemben a szakszerű vezetés és szigorú ellenőrzés csak papiron van meg. 6. A folyó évi húsvétkor a kiosztott 24 darab sonkából, melynek ára jóval meghaladta az érvényben lévő rendelet értelmében számitható egy-' ségárat, tizenkét darabot Budapestre szállítottak és itt a tisztviselői beszerzési csoport mellőzésével igen magasállásu tisztviselőknek osztották ki. 7. A fegyencek rendelkezésére álló könyvtárban sok erkölcstelen könyv van és ezeket adják ki a fegyenceknek. 8. Iskolai terem nincs, a fegyencek nevelése, tanitása erkölcsi, és hitoktatása épen ebből az okból nem teljesíthető kellő módon és hatályosan. 9. Az intézetben az ellenforradalom idejében letartóztatott katonatisztekkel a fegyintézet eg}

T

ik tisztviselője kegyetlenül, gorombán bánt és emiatt ellene szabályszerű igazolási eljárás nem volt. Ha igaz, van-e tudomása ezekről a minister urnák és ha igen. hajlandó-e szigorú vizsgálatot inditani ?« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik az igazságügyminister urnák. Következik ? Kontra Aladár leavző : Hornyánszky Zoltán I Hornyánszky Zoltán : Ebben a kérdésben már interpellált egyik képviselőtársunk, Budaváry László, s én most csak azért tartom szükségesnek, hogy interpelláljak, mert közben kormány bukván, kormány jővén, töröltek egy sereg interpellációt. Ez a legkényelmesebb elintézése az interpellációknak. Ha minden nap megbukna a kormány, akkor sohasem kapnánk az interpellációkra feleletet. Ez is egy anomália, •"ajnálom, hogy a t. kormánynak egyetlen tagja sincsen itt, amikor teljes igazságokkal jövök ide. Ebben a kérdésben — amint mondottam — Budaváry László képviselőtársán már interpellált. Arról van szó, hogy az 1919 szeptember 4-e után érkezett menekült tisztviselők nem kapják meg azt a fizetést, amelyet a megszállott területen 1918 novembertől kezdődőleg igényelhettek volna maguknak. Azoknak, akik 1919 szeptember 4-e előtt érkeztek meg, kiutalták ezt a fizetést ; ezeknek a szerencsétleneknek azonban, azért, mert véletlenül később érkeztek meg, nem utalták ki. Hát a tisztviselői nyomoron való segités folytonos hangsúlyozásával és ministeri ígéretekkel ezt a kérdést nem lehet megoldani. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ezt csak ugy lehet megoldani, ha a t. kormány a tettek terére lép, nemcsak Ígérget, hanem tesz is valamit. Tessék nevezetesen itt azoknak a tisztviselőknek is folyósítani a korábban megszolgált és teljesen jogosan követelt illetményeket, amelyeket '. évi szept, hó 25-én, szombaton, 1919 szeptember 4 ike után ideérkezvén kértek, de mindig csak ígéretet kaptak és nem kaptak denikve fizetést. Pedig a fizetésből lehet csak legfeljebb megélni — ha ugyan Magyarországon abból meg lehet élni — de Ígéretekből nem tudom, meg tudna-e élni a t. kormány bármelyik tagja is. Ezéit vagyok bátor az összkormányhoz a következő interpellációt intézi i (olvassa) : »Mit hajlandó tenni a kormány, hogy az 1919 szeptember 4-ike után érkezett menekült tisztviselők épen ugy megkapják elmaradt és ki nem utalt fizetéseiket, mint az 1919 szeptember 4-ike előtt a mai Magyarország felületére érkezettek!« Elnök ; Az interpelláció kiadatik a minister elnök urnák. Következik ? Kontra Aladár jegyző

: Budaváry László: Budaváry László : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A megoldandó kérdések sorozatába tartozik az is, amelyről ma én itt interpellálni akarok, még pedig ez oly fontos kérdés, amelyet az elsők között kellene a mélyen t. kormánynak megoldania. Amióta csak keresztény kurzus van, itt állandóan panaszolják és követelik a kormánytól, hogy a kormány nyúljon végre bele erélyes kézzel a lakáskérdésnek megoldásába is. Mondhatom, hogy a magyar problémák között egyik sem bir olyan nagy aktualitással itt a fővárosban, meg talán a vidéki nagyobb városokban is, mint épen a lakáskérdés megoldása, a lakáskérdés problémája. Látjuk azt, hogy a hazáért dolgozó tisztviselők, munkások százai, sőt ezrei lakás nélkül vannak, s ha van is lakásuk, az olyan nyomorúságos, olyan egészségellenes, annyira nem felel meg a kulturkövetelményeknek, hogy arról jobb nem beszélni. Azonkívül itt vannak a megszállott területekről menekült szegény magyar véreink, akik abban a reményben jöttek el ide, megtagadva a megszálló hatalmaknak az eskü letevését, hogy itt majd a magyarság forró szívvel, izzó magyaros szeretettel fogadja őket, és ehelyett azt találják, hogy itt a legnagyobb részvétlenség van, velük senki nem törődik, nyomorúságos anyagi helyzetükön egyáltalában nem segítenek, még csak lakáshoz sem juttatják őket. Vannak szerencsétlen vagonlakó testvéreink, akik már másfél év óta laknak azokban a mozgó lakásokban kitéve annak a veszélynek, hogy gyermekeik, akik ott gondtalanul játszanak a vagonok között, egyszerre csak ott lelik halálukat a kormos kerekek alatt. (Mozgás.J Ezer és ezer példát lehetne felhozni arra, hogy milyen nagy nyomorban, szenvedések között élnek ezek a vagonlakó testvéreink. Nem is annak a vagonlakásnak rosszasága, hitványsága keseríti el őket főképen, hanem az a közöny, amelyet a magyar társadalom részéről tapasztalnak, pedig ők példát szolgáltattak az igazi hazaszeretetre, amikor otthagytak kincset, egész életen át gyűjtött vagyont, minden szép emléket, és eljöttek ide, csók azért, mert magyarok akartak maradni még a szenvedésben is. Sajnos, itt azután azt látják, hogy sem a kormány, sem a társadalom nem ipar-