Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-111
À Nemzetgyűlés 111. ülése 1920. egyes privilegizált, magasrangu tisztviselők. (Halljuk ! Halljuk !) Neveket is tudnék emliteni, de nomina sunt odiosa, tehát nem emlitem meg őket. (Halljuk!) Ezek mind a tizenkét sonkát, amelyeket bevittek, meg tudták fizetni kilogrammonként 100 koronáért. Ott megvették őket. Hát, igen t. Nemzetgyűlés, a fegyintézet elsősorban is arra van, hogy ellássa a fegyenceket, másodsorban a tisztviselőket és fegyőröket. Akkor, amikor a tiszt viselőn yomoruságról ditirambusokat, ódákat, elégiákat zengenek az emberek, akkor, ugy-e, legalább is annyit elvárhatnánk, hogy az állam intézményei fogják elsősorban segiteni a tisztviselőket, és nem kilogrammonként 100 koronáért fogják a sonkát odaadni, hanem olcsón, és kötelessége is a tiszt viselőnyomor enyhitése olyan értelemben, hogy olcsóbban számitja és számithatja azokat az árukat, amelyeket a tisztviselőknek odaad. Ugy-e, méltóztatnak látni, milyen irreálisan megy itt minden. A kezelés rossz, az ellenőrzés még rosszabb, a zsidó üzletet vált ki belőle, nagyszerűen prosperál a vállalata, csak a szegény fegyőrök, a tisztviselők nem részesülnek semmiben. A beszerzési csoportokat elsősorban kellene ellátni, de ezt sem teljesitik, mert hiszen nem juttatják a beszerzési csoportba az árukat. Azután itt van egy másik dolog is. Ez a fegyenc azért van oda bezárva, azért van ott, hogy javuljon, szánjon és bánjon. A lelkinevelésnek és az erkölcsi nevelésnek meg kell lennie. Es mit tapasztalunk ? Azt, hogy erkölcstelen könyvek vannak a fegyintézet könyvtárában, s ahelyett hogy azt a fegyencet azon a katarzison segitenék át, amelyet a bírói Ítélet el akar érni, amikor oda juttatja, amikor az a cél, hogy az a fegyenc javuljon és a lelkifolyamat induljon meg a lelkében; hogy a társadalomnak még hasznos polgára lehessen, amikor a büntetétés leülte, ahelyett nem az erkölcsi nevelés, hanem a züllesztés történik meg. Abban a könytárban ugyanis — csak példát említek meg — ilyen könyvek vannak, mint pl. A Fenomén Szabó Endrétől — állítólag a Népszava kiadásában, vagy szerkesztésében jelent meg — egy teljesen perverz, erkölcstelen beállítású könyv, amely nemhogy azt érné el a fegyencre nézve,'hogy őt emelje, ellenkezőleg az erkölcsét zülleszti. Ahol az ellenőrzés ilyen, ott, bocsánatot kérek, nem lehet várni azt, hogy ebből a fegyintézetből olyan emberek kerüljenek majd ki, akik ennek az államnak még hasznos polgáraivá válhassanak. Itt van még egy könyv : »Én vagyok az élet« cimü könyv. Sas Náci, vagy nem tudom, ki irta, egy hasonló gondolkozású és beállítású könyvecske. Kovács József : Kommunisták voltak ! Hornyánszky Zoltán : Ez a könyv közkézen forog, ugy, hogy állandóan botránkozást kelt. Ezért figyelmeztetem az igazságügy minister urat, mert az ellenőrzés ilyen nagyon gyenge lábon áll. Amint emiitettem, a vizsgálatnál nem az történik meg rendesen, hogy egy érdektelen tisztviseévi szept. hó 25-én, szombaton. 23 lőt küldenek ki, hanem mindig egy érdekelt és magasállásu tisztviselőt küldenek ki, akit kivezet az ottani fegyintézeti igazgató a gyönyörűen müveit kertbe, megmutatja a kertet és ezzel el van intézve az ügy s az illető re bene gesta hazautazik és megteszi a jelentését felettes hatóságának. Egy további baj az, hogy a fegyintézetnek iskolaterme nincs, tehát tanítani benne nem lehet ugy, ahogy a fegyencek erkölcsi nevelése is megkívánná. Kápolnája van, melyet ajánlottak, hogy azt a hitoktatás céljára is lehetne használni. Minthogy azonban a katholikus szertartás szerint, ahol a szentség van, ott tanítani nem lehet, nem illik, ennélfogva ebben a kápolnában a hitoktató nem adhatja meg a fegyenceknek a hittani és erkölcsi nevelést. Minthogy pedig megfelelő helyiség nincs, ez is elmarad. Kérdem, hogy micsoda módon lehet elérni azt az erkölcsi tisztulási folyamatot ezeknél a fegyenceknél, ha megfelelő módusokat nem adunk és nem gondoskodunk megfelelő módon arról, hogy ez a fegyenc kellő erkölcsi nevelésben is részesüljön. Megtörtént továbbá az, hegy a proletárdiktatúra alatt egypár ellenforradalomban részt vett tisztet, mint Bartha őrnagy, Petrikovics százados és Szörcsey főhadnagy, akik ott le voltak tartóztatva, a proletárdiktatúra idejében, az egyik tisztviselő — nevet megint nem akarok emliteni — állandóan gorombáskodott, molesztálta őket, feltűnő módon vigyázott arra, hogy meg ne szökjenek és a legkomiszabb munkákkal bizta meg őket. Hajnali 4 órától este 8 óráig dolgoztatták őket s mikor kiszabadultak onnét, amikor a becsületes, tisztességes társadalmi rend ismét visszabillent, és ennek a tisztviselő urnák az igazolását kérték, akkor ezt egy könnyű igazolási eljárással elintézték, megint kiküldvén egy olyan embert, aki ott volt, érdekelt volt és aki megint felülvizsgálta és rendben találta a dolgot. Kovács József: Az ilyet el kell csapm, mert kommunista ! Hornyánszky Zoltán : A sommás hibák egész sorozatai vittek engem arra, hogy én itt ma önök előtt, a nyilvánosság előtt ezt az interpellációt előterjesszem. (Helyeslés balfelől.) Azért nagyon kérem a mélyen t. igazságügyminister urat — majd fog róla értesülni — hogy a legszigorúbb vizsgálatot a legsürgősebben rendelje el és ezeket a tapasztalt anomáliákat szíveskedjék megszüntetni.. Ezért a következő interpellációt intézem az igazságügyminister úrhoz : »Interpelláció a m. kir. igazságügyminister úrhoz a váci királyi fegyintézetben előfordult szabálytalanságok tárgyában. Igaz-e, hogy : 1. Zsidó vállalkozóknak van bérbeadva potom áron a fegyházi fegyencmunkaerő? 2. Az intézet évi mérlege nem a valóságnak megfelelőleg van kiállítva és a fentartási kiadások nincsenek abba beleillesztve?
