Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-111

A Nemzetgyűlés 111. ülése 1920. Hornyánszky Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Va­lamikor régen valaki egy tál lencsét evett és hoz­zájött a testvére és kért abból a lencséből. Ö azon­ban azt mondotta, bogy nem ad neki. Akkor elkez­dett vele alkudni a másik és megegyeztek abban, hogy elsőszülöttségi jogát átadja, ez pedig lencsét fog neki adni. (Derültség.) Az a bizonyos szőrös kéz és az a bizonyos kal­márszellem már akkor megkezdte a maga munká­ját. Meskó Zoltán : Szerette a lencsét ! Hornyánszky Zoltán : És, t. Nemzetgyűlés, ez a szőrös kéz és ez a bizonyos kalmárszellem hova­tovább egyre jobban bele vájkál a mi zsebünkbe, egyre jobban ott tapogat a mi szivünk körül, egyre jobban kitapasztalja azt, hogy miként lehet azt a nagy görögtüzzel megindult keresztény nem­zeti kurzust lehetetlenné tenni, és ma már odáig jutottunk, hogy be kell vallanunk, hogy bizony­bizony nagyon, de nagyon tért hóditott annak a kalmárszellemnek és annak a szőrös kéznek gesz­tusa. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Amikor mi ott állunk az üzletek, az iparágak mellett, ahol arany niagarák zuhognak le előttünk s mi csak tétlenül nézzük, hogy az aranyfolyam hova megy és hova fut le, és ebből ez a keresztény nemzeti eszmét hirdető társaság nem tud magának tőkét kovácsolni : akkor felmerül az emberben önkény­telenül is az a félsz, hogy talán-talán nem is tud­juk biztositani magunknak ezt a keresztény nem­zeti irányzatot, (ügy van! ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Hogy ez mennyire igy van, mutatja épen ennek az interpellációmnak a tárgya, amely arról szól, hogy az államilag intézett és államilag fentartott intézetekből is milyen arányú részt követel magának az a kufár szellem és az a bizo­nyos szőrös kéz. ((ügy van ! a szélsőhaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A váci kir. fegyintézetről van nevezetesen szó, amelynek egy kiterjedt, nagy iparüzlete van és ebben az iparüzletben ki talál elhelyezést? Megint csak az a bizonyos, előbb emii­tettem, kufár szellem, és az a bizonyos szőrös kéz. Meskó Zoltán : De meg van borotválva ! (Derültség.) Hornyánszky Zoltán : Elsőrendű módon tudja biztositani magának azokat az életerőket, amelyekből csörgedezik egy nemzet fennállási lehetősége ; azt az aranyfolyamot magának zu­hogtatja le. Mert hiszen a váci fegyintézet ipari üzletében három vállalkozó van és mind a három zsidó. Kovács József (tasnádi): Mint mindenütt ! Hornyánszky Zoltán : Ha egy állami intézetet látunk, amelynek par excellence az a hivatása, hogy a keresztény nemzeti kurzus idejében biz­tosítsa azokat a keresztény nemzeti érdekeket, akkor nagyon csodálatos, hogy itt megint csak annak a kufár szellemnek juttatunk szerepet. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elsősorban tehát, ha van egy olyan intézmé­nyünk, amely nagyszerűen tud termelni, amint lát­évi szept. hó 25-én, szo?nbaton. 21 juk ezt a váci fegyintézetnél, akkor azt tessék bekapcsolni a nemzeti irányzatba és ne méltóz­tassék félni attól, még a jelen nem lévő igazság­ügyminister urnák sem, hogy ha ráüt arra a sző­rös kézre, az visszavonulván onnan, nem lesz más olyan kéz, keresztény kéz, amely nemzeti szem­pontból fogja biztositani az erőket, és biztositani fogja a keresztény haladást anyagi erővel is. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ha megnézzük e váci fegy­intézetet, azt látjuk, hogy amikor ott állam kiter­melésének kellene elsősorban érvényesülnie, ki­termelnek olcsó erővel, és pedig milyen olcsó erő­vel, hiszen állítólag egy-egy munkaerő napi fel­felhasználása csak 8 fillérbe kerülés az állam bérbe­adj a ezt a munkaerőt és kap érte a vállalkozóktól naponta 3 koronát. A vállalkozó ennek ellenében azután, rendelkezvén ezzel az olcsó munkaerővel, nagyszerű üzleteket tud csinálni, amely üzletek nem a magyar állam, nem a magyar fajiság érde­kében történnek, hanem annak a bizonyos szőrös kéznek az érdekében, (ügy van! ügy van ! a szélső­baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ha azt vesszük, hogy ez elsősorban nem is humanisztikus dolog, mert hiszen amikor az állam odaadja a munkaerejét arra, hogy kitermeljenek vele, akkor elsősorban az állam követein )tné meg a hasznot, vagy meg­követelhetné a közérdek szempontjából az a sokat nyomorgatott tisztviselői kar, amelynek érdeké­ben az ipari üzleteket le lehetne fogni. Mert ezeket a tisztviselőket részben el lehetne ott helyezni, vagy pedig olyan berendezést lehetne ott csinálni, amely mellett meg volna a kérdés oldható olyan értelemben, hogy az a haszon a tisztviselők javára fordittassék. (ügy VOM ! ügy van ! a szelsőbalolda­lon.) Azután valahogy nem is keresztény dolog az, hogy ezen olcsó munkaerő kihasználásával meg­történik, hogy azok a fegyencek roppant keveset kapnak munkájuk után. Mert hiszen a mérleg itt van a kezemben s meg tudom állapítani, hogy amíg egy beállítás szerint 1,246.318 korona 36 fillért tett ki 1919. és 1920. évben a tiszta haszna a fegy­intézetnek, ugyanakkor 600 fegyenc a mérleg sze­rint a saját maga részére és a segélyalapjára 18.310 korona 20 fillért keresett ; vagyis a kincstár min­den fegyenc után kapott 32 korona 46 fillért, a fegyenc pedig 51 fillért. E mellett a beállítás mellett, ha ez megfelel a valóságnak, — mint leszek bátor kimutatni, hogy nem felel meg — még ha meg is felel a való­ságnak, még akkor is anomália áll elő, mert hiszen abból az olcsó munkaerőből kitermelvén magá­nak be nem vallott hasznokat ezen három vállal­kozó társaság, ezek az emberek olyan keveset kap­nak ezért a munkájukért, az állam nem látja semmi hasznát és végül az az aranyzuhatag, amint említettem, lefolyik azokba a vizekbe, tengerekbe, amelyek nem a keresztény nemzeti szellemnek fenmaradására és ébrentartására valók. (Egy hang a szélsőbalon : Ellenségeink !) Itt, amint em­iitettem, három koronáért kapják ezt az olcpó

Next

/
Thumbnails
Contents