Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-120
A Nemzetgyűlés 120. ülése 1920. '. évi nov. hó 4-én, csütörtökön. 251 ami megdöbbenti őket, hogy igy bele mer nyúlni a magyar állam a magántulajdonba, erre nézve ezeket az adatokat figyelmébe ajánlom a t. gazdasági egyesületnek és figyelmébe ajánlom azt is, hogy hiszen a legnagyobb birtoktestek Magyarországon a Habsburgok alatt létesültek. (Ugy van! a baloldalon.) Nem akarok most belemenni — lehet, hogy lesz még erről szó itt a Nemzetgyűlésen — hogy sokszor milyen szolgálatokért lettek azok adományozva. (Felkiáltások jobb felöl : Hazaárulásért !) T. Nemzetgyűlés! Ha nézzük a török hódoltság utáni időket, látjuk, hogy a török hódoltság alatt a birtokosoknak nagyobb része kiment a török elől más helyekre, és más kezekbe került a nagybirtok ; mikor a török hódoltság megszűnt és jött utána az osztrák, a bécsi uralom Magyarországon, akkor igazoltatták a birtokosokat, hogy ki tudja igazolni azt, hogy 150 esztendővel ezelőtt az ő családjáé volt a birtok. S ha valami módon tudta igazolni, vagy kegyben élt a bécsi politika vezetőségénél, akkor igazolták neki a birtokot és megkapta, de száz meg száz magyar nemesi és ősi birtokos pedig sohasem tudta visszakapni azt a birtokot, amely tulajdonképen az ő őseié és elődeié volt. (Ugy van! Zaj.) Ilyen eredete van Magyarországon a tulajdonképeni nagybirtoknak. S amikor most ideértünk, hogy az országnak, a nemzetnek jövőjéért, fentartásáért folytatott küzdelem feltétlenül megköveteli, hogy ezt a birtokmegoszlást Magyarországon helyesebbé tegyük, mert a birtok-kategóriák, amint az előadó ur azt itt a Nemzetgyűlés előtt részletesen kifejtette, nagyon egészségtelenek Magyarországon, amit mindenkinek be kell ismerni — s azt hiszem, hogy minden gondolkodó ember be is ismeri — akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedik itt most már a Nemzetgyűlés és ez a törvényjavaslat, hogy azokból a birtokokból, amelyek erre alkalmasak és amelyekre a népnek feltétlenül szüksége van, ezekből elvegyünk annyit, amennyi szükséges, lehetőleg szabad kézből, adás-vétel utján s ha más ut nincs, az elővételi jog és a kisajátítás utján is, de mikor a teljes kárpótlást belevesszük ebbe a törvényjavaslatba, akkor igazán vagyonelkobzásról szó sem lehet, hanem csak a föld helyesebb megoszlásáról. (Helyeslés.) Ki kell jelentenem azt is, hogy az én nézetem szerint ahhoz, hogy egy család boldogságban, jólétben élhessen, nem szükségesek sok ezer holdak, nem szükségesek latifundiumok, (Élénk helyeslés és taps a Nemzetgyűlés minden oldalán.) nem szükségesek több milliós jövedelmek, mert hisz mit tapasztaltunk az életben? Igen sok esetben, akármennyi is az a jövedelem, ha. nem jó kezekben van, sohasem elég. (Ugy van!) Láttuk, hogy a legnagyobb jövedelmeknek élvezői csinálták sokszor a legtöbb adósságot. (Felkiáltások jobbfelöl : Károlyi Mihály.) Orbók Attila : Károlyi volt a legnagyobb uzsorás! (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ha mi a túltengő nagybirtokokból bizonyos részt a népnek a kezére juttatunk. azzal mi semmiképen meg nem rövidítjük az eddigi birtokosokat, (Ugy van!) meg nem rövidítjük azért, mert kevesebb birtokon épen olyan jólétben és boldogságban élhet birtokos a családjával, sőt meglesz ennek íiZ RZ eredménye, hogy mikor kevesebb a birtok, a birtokos majd jobban szereti azt a birtokát és jobban műveli. (Általános helyeslés) Ezt ma is látjuk és a multakban is tapasztaltuk, hogy voltak egyes külföldi birtokosok, voltak olyan magyarhonos birtokosok is, akik évtizedekig nem nézték meg a saját birtokukat (Ugy van! Ugy van!) és azt sem tudták megmondani, ha megkérdezték volna tőlük, hogy hol van a birtokuk határa. Usetty Ferenc : Azt sem tudták, hogy hol fekszik a birtokuk. Benkő Gábor: Odaadták a zsidónak! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ennek a rendszernek Magyarországon véget kell vetni (Élénk helyeslés.) és ennek mi egész komolyan véget is akarunk vetni. Az én nézetem szerint nem az a gazdag ember, akinek igen sok jövedelme van, hanem az a gazdag ember, aki a jövedelméből meg tud élni. (Helyeslés.) Amikor újra és újra hangoztatom, hogy.senkit tönkretenni igazán gondolatunkban sincs, senkit nyomorulttá tenni eszünkágában sincs, nem győzöm eléggé hangoztatni épen az ilyen urakkal szemben, akik ezt a feliratot is ideterjesztették, hogy becsületes, igaz törekvésünk az, — és nem is lehet másképen — hogy amikor embereket a nyomorúságból jobb sorsba akarunk hozni, nem lehet célunk az, hogy jobb sorsban levő embereket pedig a nyomorúságba taszítsunk. Ebben a törvényjavaslatban ezt a célt senki fel nem fedezheti, ezt a szándékot ennek a törvényjavaslatnak senki nem impntálhatja. Mi igazán, szükségszerüleg, a nemzetnek, az országnak jövője szempontjából és emberi, keresztényi szempontból akarjuk ezt a földbirtokreformot mindenkép a mostani időben. ha elkésve is, megcsinálni. Már most nem azt mondom, hogy itt a tizenkettedik óra és meg kell csinálni, hanem el is múlt régen a tizenkettedik óra. (Ugy van ! Ugy van !) Elmúlt és csak utána kullogunk az időnek, de még nincs minden veszve, még mindig lehet pótolni a mulasztottakat, ha megvan hozzá a vasakarat, megvan hozzá a következetesség és megvan hozzá a kitartás. (Elénk helyeslés.) Cserti József : Jobb későn, mint soha ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Mint jeleztem is, felszólalásomnak csak az a célja, hogy módomban legyen nekem is ajánlani a javaslatot. 32*
