Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-120

A rfenizetgyüMs 120. ülése 192t Kenéz Béla : ... de attól tartok, hogy ezzel az államhitel tulajdonképeni céljaira szük­séges tőkét vonnánk el, másrészt pedig az is előfordulhatna, hogy pénzünk értékének javu­lásával és a földárak csökkenésével a magas névértékű hitelek nem találnának fedezetet az ingatlan értékében, ami a záloglevelek boni­tását rontaná, Természetesnek kell tehát talál­nunk, hogy a földbirtok pénzügyi lebonyolítá­sánál a készpénzfizetés elve az uralkodó, annál is inkább, mert hiszen különben a törvénnyé vált javaslat nem tudná, vagy csak nehezen tudná megvalósítani azt a másik gondolatot, hogy viszont a megváltás árát készpénzben fizesse ki, — mert hiszen ez a szabály a javaslat szerint, és a járadéklevelekkel vagy kötvényekkel való fizetés a kivétel, szabállyá csak a korlátolt forgalmú birtokokkal szemben emeli ezt a javaslat. Nagyon természetes azonban, t. Nemzet­gyűlés, hogy a javaslat módot ád a kistőkéjü emberek földhöz juttatására is, hiszen feljogosít az ingatlan névértékének 75°/o-áig terjedhető jelzáloglevelek, illetőleg kölcsönkötvények ki­bocsátására. Én azonban azt tartom, t. Nemzet­gyűlés, — és ezt el kell erről a helyről mon­danom — hogy célszerűbb volna, ha a kistőkéjü ember egyelőre inkább bérletet, vagy részes művelést vállal, (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) mert különben a valuta javulása elviselhetetle­nül nagy terhet fog a nyakába zúdítani. (Fél­kiáltások jobb/elöl: Örökbérletet!) Hiszen ez a természetellenes reláció, amely ma fennáll az alacsony értékű pénz és a magas földár között, ha egyszer, amint remélhető, ugyebár, meg fog változni, elviselhetetlen terhekkel fogja súj­tani még a kellő készpénzzel rendelkezőket is, (Igaz! Ugy van! jobb felől), és kockázatot ró még magára az eladóra is. Epen ennek a koc­kázatnak akarja elejét venni a javaslat azáltal. hogy megengedi' a megváltási ár megállapításá­nak elhalasztását, sőt az Országos Földbirtok­rendező Bíróságnak megadja a felhatalmazást, hogy a megváltási ár megállapítását hivatalból elhalaszthassa 10 évre. Ez alatt az idő alatt az ingatlan tulajdonosa pénzben vagy termény­ben törleszthető évi járadékot vagy bért kap, sőt méltányos előleget is kívánhat. (Helyeslés jobb felöl.) Az állam pénzügyi terhei, azonkívül a földhözjuttatás meggyorsítása is megkívánják tehát,,' t. Nemzetgyűlés, a földbirtokreform végrehajtása során a magántevékenység kezde­ményezésének fen tartását, a magánvállalkozás­ban folytatott parcellázás megengedését, azon­ban a szomorú példák és a külföldön tett tapasz­talatok nyomán megfelelő korlátozással. Hiszen ismerjük azokat az eseteket, amikor rábeszélés, ingyen nyújtott ital — volt rá eset, hogy korcsmában kötötték az üzletet — szándékosan erején felül menő üzletkötésbe vitték bele a vevőt, csak azért, hogy azután a részleteket '. évi nov. há 4-én, csütörtökön. 245 fizetni képtelen megszorult paraszttól nagy nye­reséggel vásárolják vissza á földrészleteket. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ismerjük azokat az üzelmeket, amelyek az alföldi népes közsé­gekből kirajzó földkeresőkkel nagyon drágán, nem egyszer egész vagyonukkal fizettették meg a magyar parasztnak tiszteletreméltó s az or­szágra is hasznos vágyát, a földéhséget. De klasszikus példája ennek az a felsőbajorországi falu, ahol ugyanaz a parcellázó ügynök 15 év alatt kétszer parcellázta a falu határának ösz­szes földjeit és tönkrejuttatta az erejükön felül ó vevőket. (Zaj jobbfelöl.) De nálunk is, a Darányi-féle emiitett or­ganikus földbirtokpolitikai javaslat indokolásá­ban és az Országos Magyar Gazdasági Egye­sület adatgyűjtésében igen érdekes és tanulsá­gos eseteit olvashatjuk a rászedésnek és a föld megdrágításának. Az Országos Magyar Gazda­sági Egyesület adatgyűjtései szerint pl. átlagban 31 %-kal drágábban adták el az ügynökök a parcellákat, mint amennyiért vették. Nagyon természetes, hogy a külföldi törvénykönyvekben számos példáját találjuk épen ennélfogva, főleg az ujabb időkben, a parcellázással űzött vissza­élések megakadályozásának. Talán legnevezete­sebb ezek közül az 1910-ik évi bajor Güter­zertrümmerungs-Gesetz, amely három eszközzel igyekszik elejét venni e visszaéléseknek. Az első a községek és a közhasznú társulatok elővételi joga; a második az ingatlan eladójának vissza­lépési joga az ügynökkel szemben, és a harma­j dik, ugyancsak az ügynökkel szemben a par­cella vásárlójának visszalépési joga, az ügylet megkötése után is. A mi földbirtokpolitikai javaslatunk meg­engedi a parcellázást, de igen helyesen ellen­őrzésnek és korlátozásnak veti azt alá. (Helyes­lés jobbfelöl.) Az ellenőrzés abban áll, hogy a parcellá­zás tervét be kell jelenteni a gazdasági fel­ügyelőségnek ; hogy a megkötött szerződést láttamoztatni kell a községi elöljárósággal s hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság betekintést nyer a feldarabolás egész mene­tébe, főleg pedig a fizetés módozataiba. A vissza­élésnek korlátai lesznek pedig : a visszalépési jog kimondása, az egyetemleges kötelezettség kizárása, (Helyeslés) a váltóvétel tilalma s az a kikötés, hogy a parcellákat birtokba venni csak akkor szabad, ha azok természetben már ki vannak jelölve és terheik rendezve vannak. Én remélem, hogy ezzel az ellenőrzéssel és ezekkel a korlátokkal a magántevékenység is hasznos eszközévé lesz iz árra való emberek földhöz juttatásának. Akár állami tevékenységgel, akár magán­tevékenység közvetítésével juttatjuk azonban földhöz a kiszemelt egyéneket, voltaképen a földhözjuttatás után mered reánk a reform legnagyobb nehézsége. Bevezettük a gazdát a várva-várt, nagy reménységgel megszerzett földre,

Next

/
Thumbnails
Contents