Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-120

246 A Nemzetgyűlés 120. ülése 19k s most ott áll a gazda eke nélkül, igás állat nélkül, felszerelés nélkül és — ebben az esetben igazán : the last not the least — épületek nélkül. Ezek a bajok a nyersanyag-hiány és a gazdaság berendezéséhez és felszereléséhez szükséges eszközök és igás állatok s általában az állatok megritkulása és óriási ára mellett alig enyésztethetők el. Mert ha elfogadjuk is a német Gesellschaft zur Förderung der inneren Kolonisation-nak azt a javaslatát, amely az építési költségek 40%-os csökkentését eredményezné, t. i. a vályoggal való építkezést, amit annál könnyebben tehetnénk, mert hiszen ez nálunk évszázados divat, akkor is be kell ismernünk, hogy annak, aki a gazdasági instrukcióját hitelre szerzi meg, ennek a hitelnek a kamatai főleg a valuta javulása mellett elviselhetetlen teherként fognak a nyakára nehezedni, sőt a valuta javulása ilyen körülmények között valósággal a halálát jelentené az újdonsült kisgazdának. Mert hiszen jó pénzben kellene megfizetni azt, amit kevésbé értékes pénzben vásárolt és a valuta javulásával a csökkenő terményárakból képtelen volna a törlesztési részleteket és a kamatokat fedezni. (Igazi Ugy van!) Nagyon természetes, hogy ezekből a nehézségekből meg kellett születniök azoknak a gondolatoknak, azoknak a földhöz juttatási módoknak, amelyek megkímélik a földhöz juttatandókat a föld megszerzésére szükséges egész összeg előteremtésétől. Ezért van az, hogy a javaslat jóindulattal nézi és ellenőrzi a bérletek fennállását, elő is mozdítja a keletkezésüket, sőt a 15 év óta bérlőknek megadja azt a jogot, hogy az ingatlan megváltása esetén a bérletet tulajdonukul igényelhessék. Olyan intézkedés ez, amely, rövidebb határidővel, a német földtörvényben is megvan. Ebből az okból alkotja meg a javaslat a magyar agrárjog praxisában idáig ismeretlen járadéktelek intézményét. Ennek az intézménynek vannak ellenzői. A magam részéről — épen azon tapasztalatok nyomán, amelyeket Posenben és West-Preussenben lehetett szerezni, ahol az utolsó negyed században körülbelül 20.000 járadéktelket létesítettek a csekély tőkéjű kisemberek földhöz juttatására — igen alkalmas eszköznek ítélem. Gazdasági és társadalmi hatásai ugyanazok, mint a tulajdon birtoknak, annál is inkább, mert a javaslat szerint is a járadéktelkes a viszonyok kedvezőbbre fordulásával bármikor megválthatja a járadéktelket, ellenben vele szemben a járadékbirtok nem mondható fel, ami különben a praxisban annál kevésbé fordulhat elő, mert hiszen az életben az eladó vagy — mint a javaslat mondja — járadékélvező és a járadéktelkes közé rendszerint a járadékbank fog beállani közvetítőként. Ha azonban már földhöz juttattuk a kiszemelt embereket, ha megtaláltuk a földhözjattatás leghelyesebb formáját : a földbirtokreform eredményei csak a jelennek szólnának, ha a megK évi nov. hó 4-én, csütörtökön. teremtett egészséges birtokmegoszlást megvédeni nem törekednénk. Ebből a célból a földhözjuttatás eszközeit ki kell egészíteni a földbirtokvédelemnek konzerváló eszközeivel, (Helyeslés balfelől.) hogy megóvjuk a birtokot az egészségtelen elforgácsolódástól, az eladósodástól, az összehalmozástól és nem kívánatos elemek kezére jutásától. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebből a célból a törvényjavaslat meghonosítja az amerikai eredete nyomán Homesteadnek nevezett, de már a háború előtt Európa egész sereg államában is ismeretes, a mi agrár jogunkban azonban idáig ismeretlen családi otthon intézményét családi birtok néven, családi birtok alatt értvén az olyan ingatlant, a mely egy népes család szokásos illő eltartására elegendő jövedelmet nyújtó terület háromszorosánál nem nagyobb. Ezt a családi birtokot elidegeníteni, megterhelni,nagyobbítani vagy kisebbíteni és feldarabolni csak az Országos Földbirtokrendező Bíróság hozzájárulásával lehet, végrehajtás alá vonni pedig nem szabad- (Helyeslés.) S ezzel a javaslat agrárjogunknak rég érzett feltűnő hiányát pótolja. Mert valóban feltűnőnek kell azt tartanunk, hogy a mi agrárius társadalmunkban a közszolgálati alkalmazottak, a katonatisztek, a cselédek jövedelmének egy bizonyos része ki volt véve a végrehajtás alól, ellenben a nemzeti társadalom gerincét alkotó földbirtokos osztály jövedelmének legfőbb részét szolgáltató földjáradéknak legcsekélyebb hányada sem volt a végrehajtás alól mentesítve. Gaal Gaszton: A földbirtok vogelfrei volt mindig ! Kenéz Béla előadó : A végrehajtási novella, az 1908. évi XLI. te, kétségkívül jőszándéku újításokat tartalmazott. Kivett bizonyos ingóságokat és felszerelési tárgyakat, amelyek a gazda tulajdonában voltak, a végrehajtás alól. Azonban ez a törvény minden jó szándéka mellett sem lehetett eredményes és végeredményben nem is volt egészen logikus, mert mit csináljon a gazda a vetőmagjával és felszerelésével, lia a gazdaságát, amelyben azt értékesítheti, elárverezhetik ? Ennek a lehetetlen állapotnak akart véget vetni a családi otthon létesítésével a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat. Nagyon természetes azonban, hogy ezen családi otthon létesítésének ós különösen a végrehajtás alól való kivonásnak egy nagy alapfeltétele van, s ez a mezőgazdasági hitel kellő megszervezése. Csernus Mihály: IJgy van, ez a fontos. Kenéz Béla előadó : Mert különben a mezőgazdasági üzem folytatásához, vagy az elemi csapások által okozott kár helyrepótlásához szükséges tőkét a családi birtok tulajdonosa vagy épen nem, vagy a nagy kockázat miatt csak igen drágán kaphatja meg. A szükséges tőke hiánya pedig vagy extenzív f gazdálkodásra készteti, vagy pedig, ahol ez meg van engedve, a családi telek bérbeadására készteti a családi otthon tulajdonosát. Nagyon jól látjuk ezt pl.