Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-120
M) A Nemzetgyűlés 120. ülése 1920, hogy szerető, hálás és okos kapcsolatot teremtsünk a magyar föld és a magyar nép között, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) amely népnek kétharmada a földmivelésből él, amely határtalanul szereti a földet és amelyről el lehet mondani, hogy szine-javának sorsa az ország földjével van összeforrva. (Ugy van! jobb jelöl.) Hogy mennyiben valósitja vagy közelíti meg az előttünk fekvő javaslat ezeket a célokat : ez a kérdés az, amelyre nekem, mint előadónak, ebből a székből felelnem kell. (Halljuk/ Halljuk!) A javaslat alapgondolata a kisbirtok szaporítása. Ez a gondolat a gazdasági fejlődés mai fokán elsősorban szociális célokat szolgál. A földéhség kielégítését, a társadalmi béke és rend biztosítását, (Ugy van ! balfelől.) a háború hőseinek, rokkantjainak, a hadiözvegyeknek, hadiárváknak, közszolgálati alkalmazottaknak és iparosoknak megélhetését akarja biztosítani vagy legalább is megkönnyíteni. Ha arra gondolunk, t. Nemzetgyűlés, hogy tulaj donképen a földbirtokmegoszlásunk rettentő aránytalanságaiból és a letűnt évtizedek súlyos mulasztásaiból táplálkozó szociális elégedetlenség izzó levegője érlelte meg ezt a reformot : természetesnek kell találnunk, hogy a szociális gondolat áll a homloktérben. Hogy a többtermelés, a népélelmezés szempontjai nyernek e nagy gazdasági egységek feldarabolásával, ez olyan kérdés, amelyről ma még lehet vitatkozni. Én ugyan gazdasági fejlettségünk mai állapotában sem tartom a nagybirtok felsőbbségét olyan döntően súlyosnak, mint azt sokan hangoztatják (Ugy van ! Taps a jobb- és baloldalon.), főleg ha a vizsgálatot nem csupán egy kis körre szoritom, hanem az ország egész területére kiterjesztem. A jól felszerelt és tökéletesen kezelt nagygazdaság növénytermelés dolgában felette áll a kisgazdaságnak, de már állattartás dolgában ez a felsőbbség nincs meg. (Ugy van ! a jobboldalon.) Az 1911. évi állatszámlálás szerint a kisgazdák négyszer annyi sertést és ötször annyi szarvasmarhát tartottak, mint a nagyok, ugy hogy állatállományunknak 8 / 10-től egész 8 / 10 része kisgazdaságokon tenyészik, pedig ezek a kisbirtokok mezőgazdasági művelés alatt álló területűnknek alig több mint felét foglalják el. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) A minőségbeli és súlybeli különbségek — igazság szerint be kell ismernünk — a nagybirtok javára szólnak, de nem dönthetik meg a kisgazdaságok mennyiségbeli felsőbbségét, főleg ha a baromfi és tojásprodukcióra is gondolunk. T. Nemzetgyűlés ! Nem szándékozom itt a kis- és nagyüzemek gazdasági értékelése körül folyó nagy agrárpolitikai vita minden kérdését végigelemezni. Méltóztassanak megengedni, hogy csak egy-két vitán kivül álló tényre mutassak rá. (Halljuk ! Halljuk !) Kétségtelennek kell tartanom, hogy nagy területek feldarabolásával eddig parlagon heverő vagy kevésbé művelt területek alaposabb művelés alá kerülhetnek, főleg ha arra gondolunk, hogy a nagybirtok már a háború előtt is munkáshiánnyal küzdött. Ezt a munkáshiányt évi nov. hó 4-én, csütörtökön. még fokozottabb mértékben meg fogja érezni és hovatovább csak ugy tudja kivédeni, ha földjét tulajdonul, bérben vagy részes művelésre átengedi kisgazdáknak. Szemünk előtt játszódik le ez a folyamat és ez nemcsak nálunk van meg. Nemrégiben olvastam, hogy Bretford hercege, Angliának egyik leggazdagabb földesura, aki csak londoni házai után évenkint több száz milliónyi bért szed, kénytelen volt több földbirtokát áruba bocsátani. Pedig emberi munkaerő dolgában a kisgazdaságok eddig is jobban álltak, mert hiszen ők családtagjaik olcsó és hűséges munkaerejével dolgoztak. (Ugy van !) Innen van az, hogy kisgazdaságokban minden két-három hektár területre, nagygazdaságokban pedig csak minden 43 hektár területre jut egy állandó munkaerő. Ezzel szemben a nagybirtok csak kevés joggal hivatkozhatik a gépek nagyobb alkalmazhatására. Ismeretes dolog, t. Nemzetgyűlés, hogy a gépeknek, a kapitalisztikus termelés e főeszközeinek az iparban, mezőgazdaságban sokkal kisebb a szerepük, mert hiszen sem olyan széleskörű alkalmazhatóságuk, sem olyan tökéletes kihasználásuk nincs biztosítva, mint az iparban. Méltóztassanak csak az arató-, vető- vagy szántógépekre gondolni, amelyek az év legnagyobb részében használatlanul hevernek. Vannak számitások, amelyek szerint a mezőgazdasági müvelésnek csak 13%-át lehet géperővel elvégezni s a mezei gazdálkodásnak egyes ágaiban a gépek az egyéni gondos, figyelmes munkát az állattenyésztésben, gyümölcstermelésben, hernyózásban stb. sohasem is fogják tudni helyettesíteni. Innen van az, hogy a kisbirtok földjéből nagyobb részt foglalnak el a szántóföld, kert és szőllő, a nagybirtok területéből pedig a kevesebb munkáskezet kivánó extenzivus művelési ágak : a rét, legelő és az erdő. Igaz, hogy a nagybirtokon kisebb az ugarterület. A Dunántúl, a nagybirtok jellegzetes földjén a szántóföldeknek csak egyhuszadrésze marad bevetetlen, mig Erdélyben, a kisbirtok hazájában csak egyötödrész. Ez kétségkívül a talaj jobb kihasználását, a nagygazdaság kulturbeli felsőbbségét és a műtrágya alkalmazását megengedő nagyobb tőkéjét jelenti, de csupa olyan előnyöket, amelyeket a fejlődés egy magasabb fokán is megszerezhetnek (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.), az iskolázás, a szövetkezési hajlandóság terjedésével és a mezőgazdasági hitel megszervezésé^ vei. Az is igaz,, hogy a nagybirtok tökéletesebb kereskedelmi szervezetével jobban és rendszeresebben tudja biztosítani a városi lakosság élelmezését. De ez is csak olyan előny, amelyet a kisgazdaság is megszerezhet, ha szövetkezés révén felemelkedik oda, ahová a nagybirtok talán már előbb eljutott. Egyébiránt, t. Nemzetgyűlés, van abban bizonyos optikai csalódás, ha mi mindig a városok társadalmának szemüvegén keresztül értékeljük az egyes birtokkategóriák jelentőségét a közélelmezés terén, mert kétségtelen, hogy a nagybirtok a városi lakosságot rendszeresebben tudja elemezni, de viszont az is bizonyos, hogy a
