Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-120

238 A Nemzetgyűlés 120. ülése 1920. évi nov. hó 4-én, csütörtökön. Romániában az 1907. évi véres parasztlázadás, amelynek hatása alatt megalkották az 1910. évi földbankot 10 millió lei alaptőkével, amely már jobb eredménnyel dolgozott. Kiterjeszkedni itt a román agrárpolitikának ujabb radikálisabb irányára, amely a jogi személyek birtokának állami megváltását mondotta ki s arra a legeslegújabb fordulatára, amelynek célja az erdélyi magyarságnak földjéből való kíforgatása, — ezúttal itt nem akarok. A skandináv államok közül a kis Dánia 15 év alatt 45 millió dán koronát fordított, Svédország pedig évenként 5 millió koronát irányzott elő a kisemberek földhöz juttatására s nem maradt mögöttük Norvégia sem, hogy valóra váltsa a dánok prófétájának, Grundwignek azt a tanítását, hogy akkor leszünk igazán boldogok, ha ezentúl kevés embernek lesz túisokja és még ennél kevesebb embernek tülke vese. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon.) Poroszországban, ahol egy nemzeti gondolat : a lengyellakta tartományokban, a németség védelme a lengyelekkel szemben, ölelkezik a tulajdonképen való gazdaságpolitikai céllal — ennyiben tehát az ottani földbirtokpolitika hasonlóságot mutat ('csak persze az sokkal eredményesebb volt( a magyar politikának az utolsó évtizedben tapasztalható irányaival. — Poroszországban a Bismarck által inaugurál földbirtokpolitika céljaira 1886 óta, tehát egy negyedszázad alatt közel egymilliárd márkát fordítottak. De nem folytatom tovább, t. Nemzetgyűlés, ezeknek a külföldi példáknak a felsorolását, mert ugy gondolom, hogy ezeknek a nagy áldozatoknak a láttán ugy is izgató érdekességgel tolul elénk a kérdés, hogy mit tettünk hát a földbirtokpolitika érdekében mi magyarok, egy agrárius állam, amelyben a népesség két harmadrésze a földből él s amelynek birtokviszonyai egészségtelenebbek, mint — Romániát kivéve — bárhol Európában. (Ugy van !) Hiszen az 1895. évi nagy mezőgazdasági statisztikai összeírás adatai szerint 1 millió 300.000 törpebirtokos 1 millió 200.000 hektár területen zsugorodott össze. 2 millió 400.000 törpeés kisbirtokos a földnek alig valamivel több, mint felét mondhatta magáénak ; a másik felén 24.000 közép- és nagybirtokos osztozott. Egyedül a 4000 nagybirtok az ország területének majdnem egy harmadrészét foglalta el, s még ennél is nagyobb területet vont el a földszerző munka elől a korlátolt forgalmú birtok. Maga a 92 hitbizomány 272.000 hold szántóföldre feküdt rá ugyanakkor, amikor 600.000 olyan parcellabirtokosunk volt, akiknek együttvéve sem volt 130.000 hektár földje s amikor több, mint egymillió mezőgazdasági munkásnak és cselédnek egy talpalatnyi föld sem jutott. De a csonka Magyarországon sem egészségesek az állapotok. A nagybirtokok több mint 1 millió 600.000 hold szántóföldet foglalnak el s egyedül a 10.000 holdat meghaladó latifundiumok egymillió hold szántóföldet tartanak a kezükben. Azt gondolom, hogy ezek a száraz adatok rettentő mulasztásait tárják elénk a mostanában bizonyos oldalról sokat dicsért liberális rendszernek, (Ugy van! Taps a Nemzetgyűlés minden o dalán.) Mert ha ez a liberális korszak egy kissé komolyan foglalkozott volna ezzel a nehéz problémával s ha ezt a nagy aránytalanságot nem megszüntette, hanem csak enyhítette volna is, meg vagyok róla győződve, hogy ha nagy katasztrófáknak a bekövetkezését talán elhárítani nem tudtuk volna is, (Ugy van !) de tartamukat mindenesetre megrövidíthettük és káraikat mindenesetre megcsökkenthettük volna. Csernus Mihály: Hozzájárult ehhez a zsidóság is l (Mozgás jobb felől.) Sokkal több föld van a kezükön, mint a főpapok és a mágnások kezében. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Kenéz Béla előadó : Valóban, ha fel akarnám sorolni, t. Nemzetgyűlés, mindazt, amivel a liberális földbirtokpolitika — igazán birtokpolitika a non lucendo — adós maradt a magyar nemzeti gondolatnak, akkor nagyon hosszú teherlapot kellene itt felolvasnom. Szóljak-e arról, hogy a külföld milliárdos áldozataival szemben a háború előtti évben a magyar földbirtokpolitika céljait szolgáló telepítési alap 700.000 korona készpénzzel rendelkezett, de ezzel szemben 7 millió korona adóssága volt ? (Felkiáltások : Szégyen !) Igaz, hogy volt 43.000 hold birtoka is, de ez a forgótőke hiányát nem pótolhatta, sőt fekvésénél és minőségénél fogva telepítésre sem volt mindenütt alkalmas. Csoda-e, ha ilyen körülmények között 1894 óta, ahonnét az öntudatosabb, modern birtokpolitikát számithatjuk, mindössze huszonegy telepes község létesült, körülbelül 2000 telephellyel, 39.000 hektár területen, holott a poroszok körülbelül ugyanezen idő alatt csak két tartományban, Posenben és Westpreussenben, huszonkétezer porosznak szereztek földet 309.000 hektár terjedelemben. (Egy hang a jobboldalon : Ebben nem utánoztuk a poroszokat.) Csoda-e, hogy ezekben a letűnt évtizedekben fájó szívvel kellett néznünk, hogy északon mint morzsolja össze a tótság az Amerikából hazahozott pénzekkel a magyar középbirtokokat, délen és délkeleten meg százezer hold számra csúszott ki a földbirtok a magyar kézből a fajok harcában uj gazdasági erőegységeket jelentő oláh kis- és törpebirtokosok kezére. (Ugy van! Ugy van!) Bethlen István gróf képviselőtársunk egynéhány év előtt megjelent munkájában döbbenetes adatokat olvashattunk erre nézve. Olvashattuk belőle többek között azt, hogy öt esztendő alatt legalább 150.000 hold magyar föld veszett el Erdélyben ilyen módon az oláh- papok, az oláh tanítók és a nemzetiségi pénzintézetek tevékenysége következtében, amelyek erős eszközökkel öntudatos földbirtokpolitikát tudtak folytatni ugyanakkor, amikor az u. n. magyar pénzintézetek tevékenysége kozmopolita jellegüknek megfelelően, a profitpolitikában, az osztalék emelésére irányuló