Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-120

A Nemzetgyűlés 120. ülése 1920. felelet, t. Nemzetgyűlés ! 1850-től 1900-ig Európa lakossága 130 millióval szaporodott. A népesség számának ez a növekvése az őstermelés céljait szolgáló területnek jóformán változatlan volta mellett egyre jobban felduzzasztottá a föld nélkül szűkölködők számát és egyre kiáltóbbá tette az aránylag egyre kevesebbek kezén tartott föld magántulajdonának a közre és a közbékére nézve veszedelmes, monopóliumos jellegét, (Ugy van! Ugy van ! jobbfélől.) Az újkor iparának terjeszkedési képessége, a városi élet varázslatos vonzása megritkította a vidék népességét, előidézte a rural depopulation sokat tárgyalt jelenségét a vidéken : a munkáskezek megritkulását. A közlekedés gyorsabbá és olcsóbbá válásával a tengerentúli államok mágneses hatalma ingyen föld Ígéretével az Európában röghöz jutni nem tudó emberek millióit vonta el megint az óvilág termelésétől, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfélől.) így vált általánossá Európában a retour à la terre jajkiáltása és így keletkeztek ésigy öltöttek testet azon törekvések, melyek a földbirtokmegoszlás aránytalanságain enyhíteni, a népet megsüriteni es idekötni akarják, azáltal, hogy a földbirtok áldásaiban az emberek mentül nagyobb tömegét részesítsék. (Élénk helyeslés.) E cél szolgálatába a különböző társadalmak különböző eszközöket állítottak. Franciaországban, ahol a népesség 1846-tól 1906-ig a 87 département közül 61-ben fogyott, ahol az őstermelő népesség száma 27 millióról 19 millióra csökkent, — az egész népesség 76%-áról 59%-ára — 1908ban alkották meg a kisbirtokról szóló törvényt, amely egy hektárnyi terűlet megszerzését és rajta — adómentességgel és olcsó hitellel — családi ház épi tését biztosi tj a. Csernus Mihály: Ez a fő ! Kenéz Béla eiőadó : Az olcsó hitel itt nem puszta szó, t. Nemzetgyűlés ! A francia állam 100 millió frankot adott 2%-os kamatozás mellett a vidéki fÖldhitehntézetnek. S hogy milyen komolyon akarja ezeknek a kis parcelláknak az életképességét biztosítani, mutatja az, hogy fenmaradásuk és egészségtelen elforgácsolódásuktól való megóvásuk kedvéért rést ütött a ; francia nép közfelfogásában gyökerező azzal az elvével a Code Napóleonnak, amely a természetben való osztályt mondotta ki. Igen egészségesen kapcsolódik itt bele az életbiztosítás intézménye az agrárpolitikába. Lehetővé teszi, hogy a családfő halálával a családtagok tehermentesen kapják meg az ingatlant, mert az esedékessé váló életbiztosítási összeg fedezi az ingatlan terheit. Aki tudja, hogy Nagybrittánia és Írország földjének majdnem fele egészen a legutóbbi időkig 2000 ember kezében volt ; hogy Skócia földjének egynegyedrészén 24 család oszbozotr; (Felkiáltások balfelől : Hallatlan !) hogy a britt őstermelőnépesség az utolsó században nemcsak relative, de abszolúte is jelentékenyen megfogyatkozott, évi nov. hó 4-én, csütörtökön. 237 az nem csodálkozik azon, hogy a kisemberek földhöz juttatása kedvéért a konzervatív Anglia nemcsak nagy anyagi áldozatoktól, de mélyen a magánosok jogaiba vágó rendszabályoktól sem riadt vissza. (Igaz ! Ugy van I) Az 1908. évi nevezetes földtörvény : a small holdings and allotments act minden munkásembernek megadja a lehetőséget, hogy községétől 0.4-től egész 2 hektárig — az angol egység az acre, tehát 5 acreig —terjedő földbirtokot igényelhessen s e célra nemcsak anyagi segítséget ad, hanem a megyei tanácsot, a county councilt, fekuházza a kisajátítási joggal is. A törvény fennállásának első négy égében 10.000 embere juttattak földhöz és az angol embernek a bérleti formához való ragaszkodását nagyon érdekesen jellemzi, hogy e tízezer közül tulajdonos gyanánt mindössze 200 jelentkezett, a többi inkább bérel. Egészen speciálisak a viszonyok Írországban. Méltóztatnak tudni, hogy az angliai földesurak az írországi földjeiken gazdálkodó ir parasztokat tetszés szerint kitehető bérlők gyanánt kezelték, ugy, hogy a sanyaruságtól meggyötört, a kivándorlástól és a szószerinti értelemben vett éhhaláltól megritkított ir bérlők nyomorúsága közmondásossá vált. Ezen a nyomorúságon segített egy 1903. évi, később több izben kiegészülést nyert törvény, amely lehetővé teszi a bérlőknek, hogy hatvannyolc és fél évi, csekély rátájú fizetés ellenében tulajdon gyanánt szerezhessek meg a földet. A brit parlament az angol földesurak Írországi földjeinek a megváltására százmillió font sterling előleget szavazott meg. Ez az összeg a háború előtti valutánkban 2400 millió koronának, mostani depreciálódott valutánkban pedig 150 milliárd koronának felel meg. Ilyen nagy eszköznek e cél szolgálatába állítása nagy eredményekkel is járt Az ir bérlők aránya hat év alatt 70%-ról 3.10-re, tehát egyharmadra szállott alá, ellenben a tulajdonosok aránya, amely hat évvel azelőtt még csak 3.10 volt, kétharmadára emelkedett fel az összes gazdák számának. Olaszország az utolsó húsz év alatt 300 millió lirát állított a földbirtokpolitika szolgálatába. Oroszországban igazi orosz arányokban folyt a kisemberek földhöz juttatásának a műve. 1877-től 1905-ig a parasztbirtokok területe Oroszországban több mint 30 millió hektárral, tehát olyan darab földdel gyarapodott, amely majdnem felér a volt magyar birodalom egész területével s a forradalmak hatása alatt — nem a mostani forradalmat értem, hanem a földforradalmat — Witte által megkezdett és Stolypin és mások által folytatott reformok hasonló óriási méretekben haladtak. Románia már egy 1889-ik évi földtörvény alapján százharmincezer paraszt családot juttatott földhöz. Azonban ez az eredmény csak papiroson volt tulaj donképen meg, a földhöz juttatott parasztság tényleg a jobbágyság állapotában volt s ki volt szolgáltatva egyebek között a legelőlatifundiumok tulajdonosainak, amire későbben talán még rá fogok térhetni. így lobbant ki azután