Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-119

230 A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. ein.november hó 3-án, szerdán. felpofozták, Nickl Terézt, Hypszkyt, Turzót, Szed­mák Pált inzultálták. Radványi János házának ' ablakait beverték azért, mert magyarul beszélt. A Narodna Ochrana tagjai fegyveresen cir­kálnak és mindenkit kegyetlenül megvernek, aki magyarul beszél. A banda tagjai : Paulinyi, Ve­szély-, Muzsik-családok, Petykó, Rigetti, Gas­parík, Cvikl. Petykó Jenő október 17-ikén be­rohant a zólyomi római katolikus templomba, akol magyar istentiszteletet tartottak és szétker­gette a gyülekezetet, mert nem engedhette meg azt, hogy magyarul imádják a magyarok Istenét. (Felkiáltások : Hallatlan !) T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy az anya­ország kormányának legelsőrangu erkölcsi köteles­sége, hogy — ha másképen nem — represszáliák­kal védelembe vegye a Felvidék népét. (Ugy van ! a jobboldalon.) A Felvidék népének érdekeit az okkupálókkal szemben. Hogyan ratifikálhatja nyu­godt lélekkel a Nemzetgyűlés a békeszerződést akkor, amikor a másik szerződő fél vihart vet ? Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A magyar nemzet, ha le is van győzve, nem a csehek teritették le vitézi tornában. (Ugy van ! Ugyoan! Felkiáltá­sok a jobboldalon : A leg gyávább náció !) ne hagyja tehát magát meggyalázni attól a néptől, amely védtelen magyar, tót és rutén véreinket csak azért utasítja ki ezer esztendős hónukból, hogy vagyonukra rátehesse a kezét, hanem éljen represszáliákkal vele szemben. Nem nézheti tétlenül a magyar nemzet azt. hogy véreinket a junákok szervezete pusztitsa és a magyar hullákat cseh egyenruhába öltöztetve s lefényképeztetve világgá kiáltsák ezt, mint a magyaroknak a csehekén elkövetett vadállatiassá­gát. (Nagy zaj a ház minden oldalán. Felkiáltások jobbfelől : Gyalázat ! Ez a cseh jellem !) Ezek után a magyar kir. összkormányhoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »Van-e tudomása a m. kir. összkormánynak arról, hogy a prágai cseh kormány a megszállott Felvidékről, a tót, magyar, rutén és német intelligenciát a béke­szerződés idevonatkozó rendelkezéseire való te­kintet nélkül a legbrutálisabb módon kiutasítja, hogy ily módon rátehesse kezét vagyonukra ? Mit hajlandó tenni a m. kir. összkormány ebben az ügyben?« ( Altalános élénk éljenzés, helyeslés és taps.) Elnök : A külügyminister ur kivan szólni. Gr. Csáky Imre külügyminister: T. Nemzet­gyűlés ! Amidőn nyomban válaszolni kivánok igen t. Dvorcíák képviselő ur interpellációjára, le­gyen szabad mindenekelőtt utalnom azon fele­letre, melyet a Nemzetgyűlés legutóbbi ülésén egy hasonló tárgyú interpellációra már megadtam, s melyet a Nemzetgyűlés akkor tudomásul is mél­tóztatott venni. (Halljuk I Halljuk !) Kifejtettem akkor, hogy a kormánynak igenis tudomása van azon tényekről, amelyek a Felvidéken történnek ; tudomása van azokról a szenvedésekről, amelyek­ben ottani véreink részesednek és hogy nem is mulasztott el és ezentúl sem fog elmulasztani egyetlenegy alkalmat sem arra, hogy amennyire , a mai körülmények között ez módjában áll, ezen a helyzeten változtasson is. Utaltam akkor arra is, hogy a kormánynak ma nem áll rendelkezéséle más ut, mint hogy azon fórumhoz intézze felszóla­lásait, amely hivatva volna ilyen kérdésekben in­terveniálni és igazságot osztani. (Zaj és felkiáltá­sok jobbfelől : A kardunkra kell ütnünk!) Emiitet­tem akkor is, hogy e fórumnál igenis jóindulatot és hajlandóságot tapasztaltunk ezeket az állapo­tokat orvosolni, és hogy íelszólittatott a magyar kormány, hogy konkrét eseteket, mennél nagyobb mennyiségben soroljon fel, amelyek alapján aztán a vizsgálatot meg lehet inditani. (Zaj és felkiáltá­sok : Milyen gyámság ! Nemhogy a kardunkra ütnénk ! Nincs tekintélye a magyar kormánynak !) Haller István vallás- és közoktatásügyi mi­nister: Hol van a kard ? (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Csáky Imre külügyminister: Egyre azon­ban figyelmeztetnem kell. Az interpelláló képvi­selő ur felemiitette, hogy a represszáliák alkalma­zása volna az egyedül helyes ut. Hát ez elvben igen helyes lehet. Elvben én is osztozom e nézet­ben, magánál a helyzetnél fogva azonban igen ve­szedelmes volna ehhez az eszközhöz nyúlni, mert hiszen ne tessék elfelejteni, hogy minden millión vi vé tünkre, aki ott idegen uralom alatt él ma, represz­száliák alkalmazására megfelelő szubjektumként talán csak 10 ember esik, (Zaj balfelől.) úgyhogy «z igen veszedelmes volna. És még egy tényt sze­retnék közölni ma a t. Nemzetgyűléssel, amely talán hozzájárul a képviselő urak megnyugtatásá­hoz. (Halljuk ! Halljuk !) Az igen t. interpelláló képviselő ur felemiitette, mint különösen kétségbeejtő tényt azt, hogy fel­vidéki véreinket ezrével utasitják ki ; kiűzik őket hajlékaikból, kiűzik ősi hazájukból, úgyhogy kénytelenek itt a legnagyobb nyomorban, vago­nokban és egyéb inséglakásokban nyomorogni. Erre vonatkozólag ki kell jelentenem, hogy a kormánynak módjában állt ezt a kérdést a magyar kormány és a prágai kormány között direkt tár­gyalások anyagává tenni s e tárgyalások ma már annyira fejlődtek, hogy a prágai kormány elvileg hozzájárult ezen kiutasítottak visszafogadásához, ugy hogy ma már csak részletkérdések elintézéséről van szó. Kérem, hogy ezt méltóztassanak tudomá­sul venni. Tasnádi Kovács József : További kinzatásnak kitenni ! Gr. Csáky Imre külügyminister: Ma mégegy­szer hangsúlyozni kivánom azt, amit már a múlt­kor is hangsúlyoztam, hogy ezzel természetesen nem meritette ki a kormány ezen a téren összes intézkedéseit ; és hogy ezentúl is a legnagyobb figyelemmel fogja kisérni az eseményeket és nem fog elmulasztani egyetlenegy kínálkozó alkalmat sem, hogy ezeken az állapotokon változtasson. (Általános helyeslés.) És ez nemcsak magyarul beszélő felvidéki véreinkre vonatkozott, hanem amint már a múltkor is mondottam, azon véreinkre is, akik bár magyarul nem beszélnek, egy ezred'

Next

/
Thumbnails
Contents