Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-119
230 A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. ein.november hó 3-án, szerdán. felpofozták, Nickl Terézt, Hypszkyt, Turzót, Szedmák Pált inzultálták. Radványi János házának ' ablakait beverték azért, mert magyarul beszélt. A Narodna Ochrana tagjai fegyveresen cirkálnak és mindenkit kegyetlenül megvernek, aki magyarul beszél. A banda tagjai : Paulinyi, Veszély-, Muzsik-családok, Petykó, Rigetti, Gasparík, Cvikl. Petykó Jenő október 17-ikén berohant a zólyomi római katolikus templomba, akol magyar istentiszteletet tartottak és szétkergette a gyülekezetet, mert nem engedhette meg azt, hogy magyarul imádják a magyarok Istenét. (Felkiáltások : Hallatlan !) T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy az anyaország kormányának legelsőrangu erkölcsi kötelessége, hogy — ha másképen nem — represszáliákkal védelembe vegye a Felvidék népét. (Ugy van ! a jobboldalon.) A Felvidék népének érdekeit az okkupálókkal szemben. Hogyan ratifikálhatja nyugodt lélekkel a Nemzetgyűlés a békeszerződést akkor, amikor a másik szerződő fél vihart vet ? Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A magyar nemzet, ha le is van győzve, nem a csehek teritették le vitézi tornában. (Ugy van ! Ugyoan! Felkiáltások a jobboldalon : A leg gyávább náció !) ne hagyja tehát magát meggyalázni attól a néptől, amely védtelen magyar, tót és rutén véreinket csak azért utasítja ki ezer esztendős hónukból, hogy vagyonukra rátehesse a kezét, hanem éljen represszáliákkal vele szemben. Nem nézheti tétlenül a magyar nemzet azt. hogy véreinket a junákok szervezete pusztitsa és a magyar hullákat cseh egyenruhába öltöztetve s lefényképeztetve világgá kiáltsák ezt, mint a magyaroknak a csehekén elkövetett vadállatiasságát. (Nagy zaj a ház minden oldalán. Felkiáltások jobbfelől : Gyalázat ! Ez a cseh jellem !) Ezek után a magyar kir. összkormányhoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »Van-e tudomása a m. kir. összkormánynak arról, hogy a prágai cseh kormány a megszállott Felvidékről, a tót, magyar, rutén és német intelligenciát a békeszerződés idevonatkozó rendelkezéseire való tekintet nélkül a legbrutálisabb módon kiutasítja, hogy ily módon rátehesse kezét vagyonukra ? Mit hajlandó tenni a m. kir. összkormány ebben az ügyben?« ( Altalános élénk éljenzés, helyeslés és taps.) Elnök : A külügyminister ur kivan szólni. Gr. Csáky Imre külügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Amidőn nyomban válaszolni kivánok igen t. Dvorcíák képviselő ur interpellációjára, legyen szabad mindenekelőtt utalnom azon feleletre, melyet a Nemzetgyűlés legutóbbi ülésén egy hasonló tárgyú interpellációra már megadtam, s melyet a Nemzetgyűlés akkor tudomásul is méltóztatott venni. (Halljuk I Halljuk !) Kifejtettem akkor, hogy a kormánynak igenis tudomása van azon tényekről, amelyek a Felvidéken történnek ; tudomása van azokról a szenvedésekről, amelyekben ottani véreink részesednek és hogy nem is mulasztott el és ezentúl sem fog elmulasztani egyetlenegy alkalmat sem arra, hogy amennyire , a mai körülmények között ez módjában áll, ezen a helyzeten változtasson is. Utaltam akkor arra is, hogy a kormánynak ma nem áll rendelkezéséle más ut, mint hogy azon fórumhoz intézze felszólalásait, amely hivatva volna ilyen kérdésekben interveniálni és igazságot osztani. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : A kardunkra kell ütnünk!) Emiitettem akkor is, hogy e fórumnál igenis jóindulatot és hajlandóságot tapasztaltunk ezeket az állapotokat orvosolni, és hogy íelszólittatott a magyar kormány, hogy konkrét eseteket, mennél nagyobb mennyiségben soroljon fel, amelyek alapján aztán a vizsgálatot meg lehet inditani. (Zaj és felkiáltások : Milyen gyámság ! Nemhogy a kardunkra ütnénk ! Nincs tekintélye a magyar kormánynak !) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Hol van a kard ? (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Csáky Imre külügyminister: Egyre azonban figyelmeztetnem kell. Az interpelláló képviselő ur felemiitette, hogy a represszáliák alkalmazása volna az egyedül helyes ut. Hát ez elvben igen helyes lehet. Elvben én is osztozom e nézetben, magánál a helyzetnél fogva azonban igen veszedelmes volna ehhez az eszközhöz nyúlni, mert hiszen ne tessék elfelejteni, hogy minden millión vi vé tünkre, aki ott idegen uralom alatt él ma, represzszáliák alkalmazására megfelelő szubjektumként talán csak 10 ember esik, (Zaj balfelől.) úgyhogy «z igen veszedelmes volna. És még egy tényt szeretnék közölni ma a t. Nemzetgyűléssel, amely talán hozzájárul a képviselő urak megnyugtatásához. (Halljuk ! Halljuk !) Az igen t. interpelláló képviselő ur felemiitette, mint különösen kétségbeejtő tényt azt, hogy felvidéki véreinket ezrével utasitják ki ; kiűzik őket hajlékaikból, kiűzik ősi hazájukból, úgyhogy kénytelenek itt a legnagyobb nyomorban, vagonokban és egyéb inséglakásokban nyomorogni. Erre vonatkozólag ki kell jelentenem, hogy a kormánynak módjában állt ezt a kérdést a magyar kormány és a prágai kormány között direkt tárgyalások anyagává tenni s e tárgyalások ma már annyira fejlődtek, hogy a prágai kormány elvileg hozzájárult ezen kiutasítottak visszafogadásához, ugy hogy ma már csak részletkérdések elintézéséről van szó. Kérem, hogy ezt méltóztassanak tudomásul venni. Tasnádi Kovács József : További kinzatásnak kitenni ! Gr. Csáky Imre külügyminister: Ma mégegyszer hangsúlyozni kivánom azt, amit már a múltkor is hangsúlyoztam, hogy ezzel természetesen nem meritette ki a kormány ezen a téren összes intézkedéseit ; és hogy ezentúl is a legnagyobb figyelemmel fogja kisérni az eseményeket és nem fog elmulasztani egyetlenegy kínálkozó alkalmat sem, hogy ezeken az állapotokon változtasson. (Általános helyeslés.) És ez nemcsak magyarul beszélő felvidéki véreinkre vonatkozott, hanem amint már a múltkor is mondottam, azon véreinkre is, akik bár magyarul nem beszélnek, egy ezred'
