Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-119

A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. évi november hó 3-án, szerdán. 231 éven át hü fiai voltak ennek a hazának. (Elénk éljenzés és taps.) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dvorcsák Győző: T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra a különösen megnyugtató tényre, hogy a külügyminister ur ő excellenciája felvidéki ember és igy a Felvidék sorsát elsősorban is erkölcsi kötelessége szivén viselni, a választ tudomásul veszem. (Felkiáltások jobboldalon : Szivünkön viseljük azt mindannyian, a délvidékiek is !) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e tudomásul venni a külügyminister urnák Dvorcsák Győző képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló ? Gerencsér István jegyző: : Kálmán István ! Kálmán István : T. Nemzetgyűlés ! Interpellációmat szerettem volna sürgős interpellációként előterjeszteni, azért, mert igy talán nyomban választ kaptam volna az illetékes minister úrtól és talán olyan gyorsan intézkedhetett volna, mint ahogvan azt a dolog természete megköveteli. T. Nemzetgyűlés! Körülbelül. 5—6 héctel ezelőtt a kerületemben lévő községek vezetői, az elöljáróságok és a jeg}^zők, valamint az iskolák igazgatói, a gimnáziumi és községi :

skoiai igazgatók azzal a kérdéssel fordultak hozzám, hogy segítsek lehetetlen helyzetükön, mert nem oiinak sen- a hivatalok, sem az iskolák részére tüzelőanyagot szerezni. Én kötelességemből kifolyólag fogtam a kérvényeket és felmentem akkor a szénkormánybiztossághoz, sürgős intézkedést kérve. Ott a legnagyobb jóindulattal kezelték a dolgot, de őszintén kijelentették, hogy a helyzet annyira lehetetlen, hogy figyelmeztessem mindazokat, akik szenet akarnak kérni, hogy jó előre nézzenek fa után, mert szenet aligha fognak kaphatni. Én ezt az üzenetet átadtam az érdekelteknek ; figyelmeztettem ugy az iskolaigazgatókat, mint az egyes községek vezetőit, megmondtam nekik, hogy nézzenek fa után, különös tekintettel arra, hogy az én kerületemben van a gödöllői erdőhivatal rengeteg mennyiségű fája kitermelve az erdőkben és a, raktárakban. Ök tényleg el is mentek oda. Különösen a valkói erdőgondnokságnál rengeteg fa van ugy a depóban, mint amiatt, hogy a depóba már nem fért — az erdőkben szabad helyeken is felraktározva, fát azonban nem kaphattak, elutasitották őket azzal, hogy még nincs meghatározva a fa ára. Ennek a következménye az, t. Nemzetgyűlés, hogy ma 5—6 községben már be van zárva az iskola és hogy az elöljáróságok nem tudnak dolgozni, mert a tisztviselők ott hagyják a fűtetlen hideg hivatalokat. Csak egy las köteles hivatalos eljárás^ csak a bürokrácia megszüntetése kellett volna szerintem ahhoz, hogy már hetekkel ezelőtt legalább annyi fát kapjanak ezek a községek, hogy ez a rendkivüli kellemetlenség, ez a baj be ne következzék. Most természetesen, hogy ilyen váratlanul bekövetkezett a 10—12 fokos hideg és ugy a magánosok, mint az előjárók és az iskolák képviselői tüzelőanyag után szaladtak, a magánosoknak nem adtak egyelőre, hanem adnak a tisztviselőknek tisztviselői fát, — ezt a nevet adták neki — mert a tisztviselőknek egyébként a kedvezményes fája oly kevés, hogy azzal .a háztartásukban egyáltalán nem tudnak meglenni. Mondom, adtak tehát tisztviselői fát, magam is láttam egy kocsi tisztviselői fát, amely elkorhadt gallyakból áll. szakemberek megállapítása szerint .3 mm. egy ilyen kocsi fa és ezt 800 koronáért, adják a helys/inen. Tessék elképzelni, micsoda óriási elkeseredés fogja el azt a tisztviselői kart, de micsoda, óriási elkeseiedés hatja át a kötelességtudó iskolavezető igazgatókat is és mennyire el vannak keseredve a magánemberek is, mert hisz hetekkel ezelőtt, ha nem is volt a fának ára tényleg megállapitva, meg lehetett volna tenni azt, amit tett a szénkormánybiztosság, hogy azt mondta, számlára felvesz ennyit, későbbi elszámolásra. Ugyanezt megtehették volna az erdőliivatalban is. Én azonban ugy látom, hogy ott bizonyos rosszakarattal kezelik a dolgot nemcsak ebben az irányban és ép azért engedelmet kérek, hogy ennek kapcsán felemiitsek még valamit. A fa árát, amint hallottam, most megállapították horribilis magas árban, vagyis a viszonyoknak megfelelően. Ugyanakkor az erdőgondnokság értesítette a község elöljáróságát, hogy fát fognak adni, de küldjenek munkásokat is, akik kitermelnek fát. A kitermelésre vonatkozó feltételeket is megirták és ezeknek a feltételeknek átadásával a község elküldte az embereket az erdőgondnoksághoz, ott azonban azt mondták, ez nem ;

gaz, ilyet mi nem irtunk a maguk jegyzőjének, ha a jegyző igy akar fizetni, termeltessen az ő erdejében fát, és visszaküldték az embereket, akiknek termelniök kellene fát, hogy ők maguk is fűthessenek otthon, mert arra nincs pénzük, hogy azt megvehessek. Méltóztassék elképzelni, micsoda elkeseredést szül ez az egész vonalon. De ugyanakkor ezt még betetőzik azzal, hogy a fa árát felemelték talán 150—200 %-kal, a kistermelésre kiszabott munkadijat azonban leszállították. Nem azt a munkadijat adják, amit ezelőtt 3—4—5 esztendővel ezelőtt adtak, hanem, mert a fa árát felemelték, ezt a különbözetet nem számítják annak a munkásnak munkadija javára, aki azt kitermeli, és ugy képzelik, hogy a fa értékének emelésével leszállíthatják a munka dijakat. Ezt igen sürgős természetű dolognak tartom a mai viszonyok között, amikor az elkeseredés burjánzik a vidéken és szóvá kell ezt tennünk nekünk illetékes hivatalos helyen, ha ebben a keresztény irányzatban a hazafiságot nem ismerő egyének engedik, hogy az elégedetlenség igy tovább terjedjen ahelyett, hogy magyar nemzeti hazafi-