Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-119

A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. évi novemher hó 3-án, szerdán. 229 Azt kérdezem a kormánytól, van-e tudomása ezekről a dolgokról s milyen intézkedéseket hajlandó tenni, hogy ez a nemzetközi jogba ütköző embertelenség megszűnjön. Elvégre is azt a területet, amelyet a csehek okkupáltak, tartoznak a rajta lévő teherrel együtt átvenni. A legegyszerűbb dolog volna természetesen a törzslakosa got kiüldözni onnan, hogyha majd esetleg mégis népszavazás lesz a felvidéken, ők magák terpeszkedhessenek ott szabadon. A felvidék népe forrong, lázong és én meg vagyok győződve lelkem mélyéből, hogyha majd eljő az ideje, fel is fogja szabadítani magát a cseh iga alól és nem tűri, hogy az emberi jog és emberiség lábbal tiprásával családapákat tegyenek hontalanokká, az apát a hitvestől és gyermekeiből elszakítsák s hogy fiaik kezébe vándorbotot adjanak. A kiutasítások olyan embertelenül és brutálisan történnek, hogy még üzleti ügyeik lebonyolítására, anyagi dolgaik rendezésére sem engednek időt a kiutasitottaknak, csakhogy a csehek rátehessék kezüket a kiutasítottak vagyonára s hogy potompénzen vehessék meg a kiutasítottak vagyonát Elvégre, ha háborúban élnénk a csehekkel, még meg tudnám érteni, hogy a győztes hadak nyomán történnek ilyen gyalázatos embertelenségek, de egy népnél, mely azt hirdeti magáról, hogy kultúrnép s egy nép, amellyel a békét megkötöttük s amellyel" — mint a külügyminister ur nemrégiben kijelentette — a békét ratifikálni is akarjuk, (FelMáMsok a szélsőbaloldalon : Nem akarjuk !) ezek az állapotok fenn nem tarthatók s a legteljesebb megtorlást kell alkalmazni az erőszakos eljárásukkal szemben. A csehek békét hirdetnek és tüzcsóvát dobnak a levegőbe. Ök engedték be — jól tudjuk — a Károlyiakat, Kunfiakat, Göndöréket. Surányiakat, Nánásiakat, a Proletárt, Az Embert, a Bécsi Magyar Újságot, a III. Internacionálét. Megfertőzték népünk lelkét. Engedték, hegy ezek szabadon agitáljanak, s most, hogy gonosz pokoli tervük nem sikerült, bűnbakokat keresnek s ártatlan embereket tesznek hontalanokká. A felvidéken a legerőszakosabb eszközökkel operálnak. Micsura miniszter feloszlatta az öszszes polgári szervezeteket és kulturegyesületeket. így legutóbbi, 13-iki rendeletével feloszlatta a Magyar Népszövetséget is. A Nemzetgyűlés összehívásától félnek Cseh-Szlovákiában. Mindenütt magyar kémeket keresnek és lesnek. Agent provocateurökkel dolgoznak, hogy beugrassák szenvedő honfitársainkat. Hét milliárdot költöttek már eddig kémszervezetek kiépítésére. Most legutóbb egy orosz tábornokot hivattak Prágából, hogy szervezze meg a Narodna Ochranát, ép ugy, mint egykor Oroszországban volt. A Narodna Ochrana tagjai a leventék, vagyis junákok. Ezek katonai fegyelem alatt állanak, havi 6000 cseh korona fizetést húznak. Az a feladatuk, hogy mindenkit meggyalázzanak, megpofozzanak, bántalmazzanak, aki magyarul beszél, vagy aki Magyarország felé veti bizakodó tekintetét. (Zaj és felkiáltások: Gyalázat !) T. Nemzetgyűlés ! Ezeket a dolgokat kénytelen vagyok itt a nagy nyilvánosság előtt elmondani, hegy szavaimnak hire elhatoljon a külföldre is. Minden junáknak megvan a száma s minden egyes kiszemelt áldozatnak is megvan a száma. Kaptam leveleket, melyekben írják, hogy a 70-es számú azt irta a 80-ásnak, hogy a 63-as áldozat már régen lóg. (Felkiáltások : Hallatlan ! Egy hang a szélsőbáloldalon : És ezek után ratifikáljunk !) Ezek után ratifikálni akarja a Nemzetgyűlés a békeszerződést. Orbók Attila: Próbálja nem ratifikálni] Dvorcsák Győző: A junák szervezetet elsősorban Besztercebányán és Zólyomban léptették életbe — azt is elmondom, hogy milyen körülmények között. Srobár volt minister szeptember 25-én lejött Besztercebányára és szigorúan bizalmas értekezletre hívta meg a pánszlávokat. Erről a gyűlésről csak annyit tudtunk meg, hogy kimondták, hogy a legelrősebb harcokat kell kezdeni a magyarok ellen s azokat, akik magyarul beszélnek, minden figyelmeztetés nélkül nyíltan bántalmazni kell. Szeptember 25-én Srobár kezdeményezésére. Pauliny Vilmos ottani evangélikus lelkész népgyűlést hirdetett . . . Birtha József : Gyalázat ! Áruló ! Dvorcsák Győző : ... a népet egy ocsmány beszédben felizgatta, majd ledobatta Rákóczi szobrát, azt beszennyezték, annak helyére két hársfát ültettek s a beszédét azzal fejezte be Srobár, hogy : ugy erősödjék, hatalmasodjék majd a csehszlovák respublika, mint a Rákóczi szobra helyén lévő két hársfa. (Felkiáltások a jobboldalon : Aligha nő jel!) Másnap hat lelkes tót fiu : Felcán Lajos, Szmetana Dezső, — megmondhatom a nevüket, mert részben börtönben vannak, részben Magyarországon — Koukl János, Satkovszky Gyula, Hugyecz János és Klein éjnek idején a két hárstát kivágták, (Éljenzés és taps.) megmutatva azt, hogy cseppet sem óhajtják, hogy a respublika szilárd és hatalmas legyen. Ebből természetesen óriási kavarodás támadt, százával szállották meg Zólyomot a detektívek, 20.000 koronát tűztek ki a nyomravezetőnek. Három napig eredménytelen maradt a nyomozás ; a negyedik napon Szmetana Sándor feljelentette Koukl Jánost, hogy részt vett az éjjeli expedícióban, nem tudva azt, hogy a tettesek közt van a saját édes fia is, és hogy ugyanakkor a saját fiának a sirját ássa meg. Természetesen letartóztatták Kouklt és Szmetana fiát is, a többiek átszöktek a demarkációs vonalon és Szmetana nem kapta meg a 20.000 koronát. Birtha József: Csoda, hogy a magyar hatóságok vissza nem kergették őket. Dvorcsák Győző: A múltkori interpellációra a külügyminister ur válaszolt és azt kérte, hogy adatokat hozzunk nyilvánosságra. Én ez alkalommal adatokat hoztam, ezenkívül a következőket jelentem be : Dr. Luczy Gusztávnét és Becknét