Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-119
A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. letek és egyének, akik a magyar nemzeti lobogó használatára jogositva vannak, ezen példát követni fogják.« (Helyeslés.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Őrgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Indiában van egy szekta, melynek tanítása szerint el kell fordulni a külvilágtól és a boldogulást a gondolatok belső koncentrálásában kell keresni. Ezért vannak olyan yoghik, kik egy sziklára vagy fatörzsre felállva, mozdulatlanul élnek a világ közepette, és mig saját énjüket vizsgálják az önimádásnak öncsonkításhoz hasonló ez állapotában, addig a puszták madarai fészket raknak lesoványodott válluk mélyedésébe és az erdők növényei gyökerüket kieresztve, lábukat bilincsekbe verik. Ugy látom, hogy a mi országunk hasonló ezen indus, yoghikhoz. Szeme befelé fordítva, mintha mi sem volna szűkre szabott határainkon túl, minden gondolat befelé koncentrálva, de nem a cselekvés feltámasztására, nem a munka felélesztésére, hanem meddő önimádatra, hibáink tömjénezésére, csonkaságunk leplezésére. Es ezalatt élősködő madarak raknak fészket csonkjaink között és a szomszéd rengetegek gyilkos gyökerei lábaink köré fonódnak. Ha visszatekintünk az elmúlt 15 hónapra, azt látjuk, hogy rövid fellángolás után — mikor méltán hinni lehetett, hogy a közös szenvedések kereszttüze m inden magyart az alkotó munkára egyesitett — bekövetkezett a tespedés, a nemzeti tétlenség korszaka. Korszak, melyben a szent cél elfelejtve ; kinek-kinek tekintete befelé, maga felé összpontosul. A személyi érvényesülésnek a gyors meggazdagodásban való versengésnek kora ez. És az önös kis célok elérésére minden eszköz jó. A könyökharcnak, törtetésnek csodálatos példáit látjuk : félre a tekintélyekkel —• útban vannak, még ha hont menthetnének is ; felébresztése a szunnyadó indulatoknak és jelszavaknak, melyek a hazát már a sir szélére vitték, mert ez hatalmat látszik adni annak, ki felidézi őket ; hízelgés, az önzés erősítése, hol igaz és felvilágosító szóra volna szükség, mert ez viszont egyéni súlyt jelent ott, hol egyéni bátorság hiányzik. Az adott szó, az eskü megvetése, mert ki tudja, mit hozhat a jövő ? Vagyoni leromlottságunk dacára fantasztikus kereseti lehetőségek nyújtásának, külön vonatoknak és feles állásoknak, alapításoknak és elmeknek, kis kompromisszumoknak és nagy csalódásoknak korszaka ez. Az egyetlen cél pedig elfelejtve : akarat, keménység, öntudat sehol. Eötvös József báró hires könyvében, amelyet 1514*ről irt, a következőket mondja : »Pártokat találsz^ nemzetet sehol ! Itb Bakács, ott Zápolya nevét hangoztatják ; itt egy külföldi hatalom, ott egy hatalmas család érdekei ápoltatnak ; a hazáról elfeledkezünk ; ki tartsa össze az évi november hó 3-án, szerdán. 21 egészet, ha az, kinek fejé r e a koronát tettük, megvetés tárgyává tétetett ?« Nem találó-e azon idők jellemzése a mai még sokkal nehezebb napokra is ? Országunk széjjeltépve, helyzetünket mégis vajmi ritkán látjuk, a nemtörődömség hályoga csak olykor-olykor pereg le szemünkről, mint mikor egy kinos ügy bürokratikus stádiumával állunk szemben. Pedig helyzetünk egyformán kétségbeejtő már két esztendeje, mióta árulók csavarták ki a nemzet kezéből a fegyvert. És hiába fogják legjobb tudósaink a legkülönbözőbb oldalról megvilágítani a rajtunk esett igazságtalanságot ; hiába fogják bizonyítani, hogy a nemzet ezeréves egysége meg nem bontható annak halála nélkül ; hiába fogják mások keleti fatalizmussal — hivatkozva az ezeréves múltra — a sült galambot várni, mely az ország integritásának képében szájukba repül : dicstelen halál elé nézünk, amig mindannyian nem leszünk attól a szent akarattól és egységtől, mely egyedül vezethet célhoz. (Élénk helyeslés.) Mig Dunántúl népe nem ébred fel arra, hogy hiába küzd vélt előny és látszólagos jobblétért, mert Erdély nélkül nincs élet, nincs haza ; (Ugy van ! Ugy van !) mig Alföld népe nem lesz áthatva attól, hogy a leggazdagabb föld •— legyen bár elosztva százfelé — mitsem ér, mig a Kárpátok utolsó sziklája nincs kezünkben : addig csak kétségbeesve nézhetjük a jövőt. (Helyeslés.) A szónak nincs ereje, és a külső jel is értéktelen, ha nem idéz fel belső tartalmat, mégis tisztelettel ajánlom indítványom elfogadását. E külső jel, melyet a Nemzetgyűlés gyásza kifejezne, emlékeztető legyen és ébressze fel a belső erőt, mely az igazi munkára vezet. És ha minden magyar igy fog gondolkozni, ha tiszteletben tartja hazánk egységét képviselő gyászoló lobogónkat ; ha félre tesz mindent, ami kicsinyes, ami elválaszt : akkor jövőnk biztosítva van és Szent István koronája ismét régi birodalma felett fog ragyogni. (Elénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Teleki Pál ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Ez a kérdés, amelyet a t. képviselő ur előhozott, tulaj donképen a Ház intern ügye volna, miután a Ház zászlójáról van szó. Mégis azt hiszem, a Ház vár egy nyilatkozatot a kormánytól is. Épen azért én csak röviden kijelentem, hogy a magam részéről teljes mértékben hozzájárulok a képviselő ur indítványához. (Helyeslés.) Elnök : A házszabályok 399. §-a értelmében következik a határozathozatal. Kérdem a Házat, méltóztatik-e elhatározni, hogy az inditvány legközelebb napirendre tűzessék, igen vagy nem ? (Igen !) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a Nemzetgyűlés ugy határozott, hogy az inditvány tárgyalása legközelebb napirendre tűzessék. Következik Ereky Károly képviselő ur inditványának indokolása. Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés 1 Csak néhány rövid percre akarom igénybe venni a t. Nemzet27'
