Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-119

A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Már azért is szükséges ezeknek a vádaknak igen alapos megvizsgálása, mert annak idején a Károlyi­kormány ellenem indított vádaskodásaiból ki­folyólag ugy a közélelmezési ministerium, mint a burgonyairoda több igen érdemes és kitűnő tisztviselőjét elfogták, elzárták és üldözéseknek tették ki őket. Azóta természetesen már régen szabadlábon vannak. Hiszen ma nincs senki, aki a Károlyi-kormány által felhozott vádakat vállalná. De épen ezek a tisztviselők, akik a legnehezebb időkben kitűnő szolgálatokat tettek az ország érdekében, még a mai napig sem kapták meg az őket megillető szatiszfakciót, Ami pedig a burgonyairodának pénzkezelését illeti, leszögezni kivánom azt, hogy az irodának minden egyes üzlete, minden egyes ténykedése tisztán és egyedül az én rendeleteim alapján kifogástalanul hajtatott végre, ha tehát a bur­gonyairodában hiba történt, ezt a hibát én követtem volna el; ha a burgonyairodában lopás, vagy sikkasztás történt volna, akkor én loptam és sikkasztottam volna. Legyen szabad az ellenem emelt vád lé­nyegének történetét elmondani. (Halljuk ! Hall­juk! a baloldalon.) De annak idején, 1918 tavaszán megtud­tam, hogy az 1917. évi burgonyatermés az el­késett rendelkezések következtében részben el­fagyott és — ha jól emlékszem — 500—600 vagon fagyott burgonya állott a közélelmezési ministerium rendelkezésére. A múltban az el­fagyott burgonyát a Dunába szokták dobni. Barla-Szabó József : Szeszre szokták fel­használni ! Sohasem dobták a Dunába ! Hg. Windisch-Graetz Lajos : A közélelmezési ministerium burgonyaosztályában felmerült az a terv, hogy ezt a fagyott burgonyát burgonya­darává lehet feldolgozni és ezt, tekintettel arra, hogy Magyarországon burgonyadarát nem igen fogyasztottak, Ausztriába lehetne igen nagy haszonnal értékesiteni. Minthogy közélel­mezési politika, amelyet annak idején folytattam, arra irányult, hogy a határon kivül való szállí­tások a ministerium hozzájárulása nélkül egy­általában nem történhettek meg : ez az üzlet, mint állami üzlet volt kezelendő s ennek követ­keztében elrendeltem az üzlet megkötését, még pedig a burgonyairoda által. 1918 május hónapnak valamelyik napján a ministertanácsőn bejelentettem ezt az üzletet, és ugyanakkor beterjesztettem azt a kalkulációt, amely szerint ez az üzlet tiz millió tiszta hasznot eredményezett volna a ministerium részére, amely tiz milliót én a tisztviselői élelmezés félj a vitására szándékoztam felhasználni. Az üzlet lebonyolí­tása folyamán ez a tiz millió be is fizettetett, és — ha jól tudom — mikor átadtam a ministeriu­mot, akkor még ott is volt. Tudomásom szerint Károlyiék ezt az összeget politikai célokra hasz­nálták fel. (Mozgás a jobboldalon. Egy hang jobb­felől : írás mellett adta át ?) Erre vonatkozólag : évi november hó 3-án, szerdán. 20 minden irás mellett történik, mindenről kell, hogy akta legyen, ez egészen természetes. Én persze nem hordom a noteszemben az elszámoláso­kat. Fábián István : Akkor mit exkuzálja ma­gát ! Hg. Windisch-Graetz Lajos: Megjegyzem, hogy 1918-ban a közélelmezési ministeriumnak nem volt saját állami költségvetése. A ministerium befolyása alatt létrejött üzletek hasznának hova­fordítása . . . Fábián István : A zsidók zsebre vágták ! (Zaj.) Hg. Windisch-Graetz Lajos: Nem! Az én időmben nem vágott zsebre senki semmit, mert annak az ellenőrzése igen egyszerű lehetett. (Zaj jobb felől. Elnök csenget.) Természetesen ezeknek az üzleti hasznoknak hovaforditása tisztán és egyedül az én felelős ren­delkezéseim szerint történt és, amennyiben a ren­delkezésekben hiba állott vagy állhatott volna elő, ezért a felelősség senki mást, csak egyedül engem terhel. (Ugy van ! a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon : Akkor kellett volna eljárni !) Én e felelősség alól soha ki nem tértem ; én minden ilyen üzletet, amelyet — természetszerű­leg az ország érdekében — le kellett bonyolítani, lebonyolítottam, a nyilvánosság előtt feleltem ezekért ; elrendeltem, hogy minden ilyen üzlet nyomtatásban megjelenjen, s ezek meg is jelentek nyomtatásban. Még ennek az üzletnek lebonyolítása folya­mán megjelent nálam a burgonyairodának veze­tője és figyelmeztetett arra, hogy esetleg lehetséges lesz ebből az üzletből még a tiz milliót felülhaladó hasznot kiszorítani. Szükségesnek tartom ezt egész kifejezetten elmondani, mert ez bizonyítja, hogy a burgonyairoda teljesen jóhiszemüleg és kitűnően dolgozott, mert ha ez nem lett volna így, erre a bejelentésre és erre a külön akcióra nem lett volna szükség s én nem szólhattam volna semmit, ha ez az üzlet nem hoz többet, mint tiz millió koronát. Természetesen e közlés alapján elrendeltem ennek az összegnek is rendelkezésre bocsátását, befizetését. Ez az intézkedésem nemcsak hogy nem titokban történt, de ez — amint az előbb emiitettem — az én kifejezett rendelkezésem sze­rint a burgonya-irodának 1918. évi október havá­ban megjelent füzetében nyomtatásban meg is volt és meg volt akkor is, amikor ellenem a váda­kat emelték. A Károlyi-kormány azzal vádolt engem, hogy ezeket az összegeket politikai vagy magáncélokra felhasználtam. T. Nemzetgyűlés ! Elsősorban le­szögezni kivánom, hogy én Magyarországon, mint minister, politikai célokra soha egy garast sem költöttem. A magyar sajtó az én ministeriumom részéről nem részesült semmi néven nevezendő javadalmazásban, kivéve a hirdetéseket, amelyek díjazását én a hivatal átvétele után revízió alá vettem és leszállítottam. Igenis, szükségessé vált ama idő alatt, ameddig én vezettem a közélelme-

Next

/
Thumbnails
Contents