Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-118

A Nemzetgyűlés 118. ülése 1920. lelepleztek, hogy mennyi anyagja van és csak annyit bocsájt közre, hogy a magas ár e miatt lejjebb ne szálljon. Kérdem a népjóléti minister urat, hogy nem lehetne-e a sok haszonra dolgozó cégekkel megértetni, hogy miután őket a románok ki nem rabolták ... Benkő Gábor: ök fizettek a románoknak, hogy maradjanak itt! Kuna P. András : . . . ár viz és rossz időjárás őket meg nem károsította, ne hagyják magukat ők sem a külföldtől háttérbe szoríttatni, megszégyenittetni. Mutassák meg a falu szegényeinek, hogy van szivük, és ajánlják fel azt a bizonyos tizedet árucikkeikből, amelyre időnkint már Mózes is kötelezte őket, (Derültség.) bocsássák a falu rongyosainak rendelkezésére olcsó áron, hisz már úgyis eleget nyertek a háború alatt és azóta is, soha nem voltak maximálva, sem szabályozva, mint a termelő. A keresztény kereskedők pedig gondoljanak a Krisztus által parancsolt keresztény felebaráti szeretetre, és ők is adják ki szabadon, felebaráti szeretet által sürgetve, készleteiknek bizonyos részét jutányos áron a falu rongyosai számára. Ha pedig ezt nem teszik, azért van az állam, hogy valamint a termelőtől szuronnyal is ki piszkálj a a fölösleget, épugy a kereskedőktől is az annyi időn át nyugodtan szerzett fölöslegükből kiparancsolja azt a bizonyos részt, ami a falu rongyosai számára kell. Mert ne tessék elfeledni, hogy a falun sokkal több ruha és lábbeli kell, mint Pesten. (Ugy van ! jóbbfelől.) Ott a bokáig érő sárban a finom cipő hamar tele van vízzel és sárral, hanem egykettőre szét is megy. Ott csizma kell, még pedig erős bőrű. A ruházat falun a munkában sokkal hamarább szakad, ezért tehát több kell belőle. Ott nem lehet elbújni, ki kell menni esőben, sárban, hóban, zivatarban. (Ugy van ! jóbbfelől.) És ruha és csizma nélkül átfázik, beteg lesz, elpusztul az iskolás és a felnőttebb gyermek is, az apa és az anya,és akkor alapithatunk bármennyi szülőházat, csecsemő védő-intézetet, mind nem használ. Ha a felnőttebbeket is nem segitjük, nem oltalmazzuk az időjárás viszontagságaitól, akkor bizony elmondhatják a falusi gyermekek is, az árva fohászát, melyet télben, hóban az anyja sírján mondott : ^ Nincs senki, aki mondaná, szeretlek gyermekem; Puszta a ház, hideg szobám, nem fűtenek nekem.« Ha nem teszünk meg minden lehetőt a falu rongyosai érdekében, dacára minden hirdetett keresztény kurzusnak, elmondhatjuk a költővel : »Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk.« Ezek után vagyok bátor a következő interpellációt intézni a népjóléti minister úrhoz a falusi szegény ruhátlanoknak az őszi időben télire való ruha- és lábbelivel való ellátása tárgyában (olvassa) : »Hajlandó-e a minister ur a budapesti gyárosokat, bőr-, textil- és posztóárus cégeket, kiknek évi október hó 27-én, szerdán. 197 pincéi, üzletei tele vannak portékával, kiknek nagy része csak nagyban hajlandó eladni, felszólítani, hogy eddig háborítatlanul árult, hosszú idők alatt szerzett, elrejtett portékájukból hajlandók-e bizonyos tizedet vagy hányadot ingyen, vagy olcsó áron a falu rongyosainak átengedni, amint azt a termelők minden évben tették és teszik a gabonából ? Ha látná a falu, hogy a város is ad valamit az ő szegényeinek, bizonyára szivesebben adnák ők is a rájuk rótt mennyiséget. És ha önként nem hajlandók, hajlandó-e a minister ur velük szemben is alkalmazni oly szigorú rendszabályt, mint azt eddig a termelőkkel szemben más években is tették ? Elnök : Az interpelláció kiadatik a népjóléti minister urnák. Következik ? Bródy Ernő jegyző: Kerekes Mihály! Kerekes Mihály : T. Nemzetgyűlés ! Miután keresztény kurzus van, a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz kivánok egész röviden pár szót szólni. Szijj Bálint : De nem hallja meg ! Kerekes Mihály : Majd meghallja, vagy ha akarja, akkor talán el is olvassa. Az állami tisztviselők gyermekeinek iskoláztatásáról lévén szó, az újpesti áll. főgimnázium értesitőt adott ki, amelyben megállapítja, hogy az 1920—21. tanévre milyen kedvezményben részesülnek az állami tisztviselők gyermekei a tandíj szempontjából. Ebben a következő kitételek foglaltatnak (olvassa) : »Azon közszolgálati alkalmazottak gyermekei, kik után szüleik évi 800 K családi pótlékot élveznek, ha ezt hitelesen igazolják és bizonyítványuk legalább eléngséges, évi 100 K tandíjat fizetnek. Azon közszolgálati alkalmazottak gyermekei, kik után szüleik évi 800 K-nál kevesebb családi pótlékot élveznek, ha ezt hitelesen igazolják és bizonyítványukban nincs több mint egy elégséges osztályzat, évi 100 K tandíjat fizetnek.« T. Nemzetgyűlés ) Hoztunk törvényeket, azt akarjuk, hogy a kultúra fejlődjék, az arra termett gyermekek menjenek az iskolába és végezzenek stb., a numerus clausust is ugy állítottuk be, hogy azt a célt szolgálja, hogy az arra rátermettek végezzék el a felsőbb iskolákat. Itt megállapítom, — hiszen mindenesetre a minister rendelete alapján készülnek ezek az értesítők — hogy a magasabb fizetésű alkalmazottak gyermekeinek, ha az egész osztályzatuk elégséges, akkor is 100 K tandijat kell fizetni, mig a kisebb alkalmazottak a gyermekeik után, akik nem élveznek 800 K családi pótlékot, csak akkor kapják meg ezt a kedvezményt, ha bizonyítványukban legfeljebb egy elégséges van egyébként pedig a rendes polgári tandíjat kell fizetniök. Szijj Bálint : Azt akarják,« hogy a szegény ember többet fizessen. Kerekes Mihály: Azt hiszem, ez nem szolgálja azt a célt, amit el akarunk érni. A célt az szolgálná, ha azt mondanám, hogy annak adok kedvezményt, akinek nincs elégséges osztályzata.