Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-118

À Nemzetgyűlés 118. ülése 1920. évi október hó 27-én, szerdán. 193 ilyen és hasonló eseteket haladéktalanul az illető fórum tudomására hozni. Ma esak ez az eszköz áll rendelkezésünkre. Birtha József : A sajtót kell itt folytonosan igénybe venni! Gr. Csáky Imre küliigyminisfer: Ez is megtörténik. Birtha József: Nem látjuk a sajtóban, nem engedik meg, cenzúrázzák! Gr. Csáky Imre külügyminister: Bocsánatot kérek, a külföldi sajtó figyelme erre állandóan íelhivatik, sajnos azonban, a külföldi sajtó nagy része megtagadja az erre vonatkozó hireknek közlését. Benkő Gábor: Zsidószolidaritás! Gr. Csáky Imre küíügyminister: Az indokokkal mindenki tisztában lehet. Csak arra kérem a t. Nemzetgyűlést, legyen meggyőződve, hogy ezentúl is — ugy amint eddig is — a kormány egyik legfontosabb kötelességének fogja tartani elszakadt véreink érdekeit körömszakadtáig védeni ott és olyan módon, ahol azt hathatósan teheti. Kérem a t. Nemzetgyűlést, vegye tudomásul az interpellációra adott válaszomat. (Méné helyeslés és taps.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Karafiáth Jenő: I, Nemzetgyűlés! À küíügyminister ur válaszát elszakadt véreink nevében is köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a küíügyminister urnák Karafiáth képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik ? Bródy Ernő jegyző : Pallavicini György ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Az interpelláció töröltetik. Következik ? Bródy Ernő jegyző : Ereky Károly ! Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Egy szakkérdésben akarok kérdést intézni a — fájdalom — jelen nem lévő kereskedelemügyi minister úrhoz. Nemrégiben itt járt Angliából a MarconiTársaságnak egy főmérnöke, aki szerződéstervezetet készitett elő az itteni postafőigazgatósággal abban az irányban, hogy Magyarországnak a külfölddel való összes rádio-távirását és rádiotelefonálását monopólszerüen ennek az angol magánrészvénytársaságnak átadjuk.. Az összes szakkörök, amelyek ezekkel a kérdésekkel itt Magyarországon foglalkoznak, kétségbe vannak esve, hogy a forgalomnak ezt a rendkívül fontos üzletágát, amely a táviró- és a postahivatalhoz tartozik, a kormány ilyen módon egy külföldi magántársaság kezébe akarja adni. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1S2L — VI. KÖTET. Én nem tudom, mennyiben igaz ez a hir, de tény az, hogy az az angol főmérnök, aki három hét előtt itt járt, magával vitt szerződéstervezeteket abból a célból, hogy az angol tárSH3È12; gal azokat megbeszélje. En emlékszem rá, miiyen nagy felzúdulást okozott, amikor a nyár folyamán egyszer csak hirek voltak arról, hogy az államvasutakat a kormány idegen kézre akarja bérbe adni. Ugyanez az aggodalom fog el engem akkor, amikor ezt a hirt hallom, mert nem szabad lekicsinyelnünk azt, hogy a dróttalan távírás és a dróttalan telefonálás milyen rendkívül fontos intézmény. Első pillanatra szinte ugy tűnik fel, hogy hiszen mi ma a dróttalan távírás : hiszen ez tulajdonképen ma még csak olyan hadászati és diplomáciai szempontból fontos dolognak látszik, de már ez is megokolja azt, hogy nem szabad ezt idegen kézre adni. Ha meggondoljuk azonban azt, hogy már szeptember 29-én, tehát a múlt hónapban egy magyar mérnök Berlinnel direkt drótnélküli telefonon beszélt innen és üdvözölte azt a mérnök kollegáját, akivel együtt ezt az apparátust megkészítették ; ez mutatja azt, hogy itt a fejlődésnek olyan fokán álló intézménnyel állunk szemben, amely rövidesen meg fogja változtatni az egész világ forgalmának képét. Hogy speciell épen az angolok akarják itt megszerezni a dróttalan távírás és a dróttalan telefonálás monopóliumát, ez azt mutatja, hogy az angolok elvesztett világhatalmuknak, a kábelek feletti diszpoziciójuknak helyébe keresnek más támpontokat. Ma ugyanis a tengeralatti kábelek már teljesen elvesztették értéküket. Miután drót nélkül lehet Amerikába távirasozni, senkinek sem jut eszébe az, hogy a kábeleken keresztül táviratozzon, ugy hogy az európai nagy nemzetek mindegyike nagy súlyt helyez arra, hogy a dróttalan távirást és a dróttalan telefonálást maga szervezze meg. Én igazán nem tudom megérteni, hogy a mi kormányunk miért tárgyal egy angol magántársasággal, ha ugyan egyáltalában komolyan lehet venni ezt a tárgyalást, és néni csupán az angoloknak próbálkozása ez itten. Épen abban az irányban akarok kérdést intézni a kereskedelemügyi minister úrhoz, hogyan lehetséges az, hogy mi egy ilyen hatalmas fejlődésnek induló forgalmi üzletágat az angoloknak akarnánk odaadni. Egyszerűen lehetetlenségnek tartom és nem is merem feltételezni, hogy a kormány ezt megtegye, de miután az angolok itt jártak és az ilyen dolgok rendszerint titokban szoktak . . . Orbók Attila: Valutát javít. A drótot már eladták! (Derültség.) Ereky Károly: Lehet ez is egy megokolás, amint a képviselő ur mondja, de ez egy u. n. vicces megokolás, én azonban a komoly oldalát veszem a dolognak, azt t. i., hogy nem szabad a kezünket teljesen megkötnünk abban, hogy 25