Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-118
194 A Nemzetgyűlés IIB. ülése 19',a külföldi nemzetekkel hogyan érintkezzünk. Amikor az osztrákok bojkott alá vették országunk nyugati határát, akkor dróttalan távíróval érintkezett épen a külügyminister ur a diplomatákkal és ezt egy német rendszerrel, tehát nem Marconi-féle rendszerrel eszközölte, úgyhogy rendkívül fontos kérdés az, hogy ezt most pillanatnyilag ki ne adjuk kezünkből, miért is a következő interpellációt intézem az igen t. kereskedelemügyi minister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a drótnélküli távírás és drótnélküli telefonálás jogát Magyarországon egy angol magáncég bérbe akarja venni? 2. Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur a dróttalan távírás és távbeszélés bérbeadására vonatkozó terveket beszüntetni, miután nem áll érdekünkben az, hogy ez a nagyfontosságú szerv idegen kézre kerüljön?« Elnök: Az interpelláció közöltetik a kereskedelemügyi minister úrral. Következik ? Bródy Ernő jegyző : Ereky Károly ! Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Még csak pár percre veszem igénybe szíves türelmüket, A férjezett nőtisztviselőknek az a kategóriája, amely nem közalkalmazottaknál van férjnél, családtagjai számára nem kap családi pótlékot. Ez meglehetősen igazságtalan dolog, mert ha egy állami tanítónő pl. férjhez megy és a férj pl. a fronton megsebesült és rokkant, ha a férj mondjuk iparos volt, nem volt tehát közalkalmazott, akkor a tanítónő, ha van öt vagy hat gyermeke, azokért nem kap családi pótlékot. Ez abszolút igazságtalan dolog. Igaz, hogy a ministerek nem tudnak ebben a dologban intézkedni, mert épen a vallás- és közoktatásügyi minister ur, akihez már sok ilyen kérvény jött, szeptember 3-án kelt 67709. számú rendeletében az összes kérvényezőket elutasította. Ez tarthatatlan állapot és mindenkinek be kell látnia azt, hogy ha egy férfi után leszármazó családtagok, ha az a férfi közalkalmazott, kapnak családi pótlékot, ugyanazon jogon a női közalkalmazott után származó családtagok, ha azok törvényesek, ugyanúgy kell hogy kapjanak. Méltóztatnak látni, épen ezért akarnak a nők választójogot maguknak, mert akkor oda tudnak hatni, hogy velük szemben ilyen igazságtalanságok elő ne fordulhassanak. Ezért vagyok én is hive a női választójognak. (Helyeslés.} Azért vagyok bátor ez ügyben interpellációt intézni a kormány összes tagjaihoz, mert az én kerületemben, amely városi kerület, nagyon sok ilyen eset van, hogy ott állami alkalmazásban lévő nők férjhez mentek nem közalkalmazottakhoz és azok most nem kapják, meg a pótlékokat dacára annak, hogy férjeik hadirokkantak, keresetképtelenek ós gyakran nyomorékok és betegek. Ezeknek ügyébem a következő interpellációt intézem az összkormányhoz (olvassa) : évi október hó 27-én, szerdán. »Hajlandó-e a kormány azt az igazságtalanságot megszüntetni, hogy a férjezett női közalkalmazottak gyermekeik után ne kapjanak családi pótlékot, ha atyjuk ugyan nem * közalkalmazott, de igazolhatóan keresetképtelen szegény ember ?« Elnök : Az interpelláció ki adatik a ministerelnök urnák. Következik ? Bródy Ernő jegyző: Ereky Károly! Ereky Károly: Igen t. Nemzetgyűlés! Még egy pillanatra igénybe veszem szives türelmüket. Nagyon rövid leszek. Az Amerikából hazatérő magyarok ügyében akarok interpellálni abból kifolyólag, hogy az én kerületemben, amely közel van a határhoz, nagyon sok igazságtalanság történik az amerikaiakkal. Én kaposvári képviselő vagyok és a pécsi és Pécs környékére hazajövő más magyarok nem tudnak oda elmenni, ha ideérkeztek Magyarországba, meg nem is igen akarnak odamenni és ezekkel azonban rendkívül sok igazságtalanság történik itt Magyarországon. Az első csalódás akkor éri őket, amikor megérkeznek a határra, pénzágensek fogadják őket és kicsalják tőlük dollárjaikat. A másik fájdalmas csalódás az, hogy nem mehetnek át Pécsre, nem mehetnek át a szerbek által megszállott magyar területre, hanem lakást kell keresniök maguknak Kaposváron és vidékén. Méltóztassék elképzelni a lakáskeresést. Minthogy rendszerint dollárban pénzük van, tudnának házat venni és vesznek is. A következő érdekes eset történt. Egy Amerikából hazajött magyar ember megvett egy házat. Kiegyezett előre a háztulajdonossal, hogy az ad neki egy szobát. A lakáshivatalnál ki is járta magának, hogy a szobára megadják a lakhatási engedélyt, mert valahol laknia mégis csak kell. Mikor azonban be akar költözködni, az utolsó pillanatban megjelenik valaki és azt mondja : ennek nincs joga ide bejönni, mert nem magyar állampolgár és nincs letelepedési igazolványa. Helyesnek tartom, hogy a kormány rendkívül szigorú intézkedéseket tesz a galíciai zsidók ellen, de a Magyarországba visszatért állampolgárokra alkalmazni a galíciai zsidókra vonatkozó rendeletet, ezt mégis csak furcsának tartom. Hotelbe sem mehet, mert a hotelből egyszerűen kiküldik, mert a hotel az idegenforgalom céljára szükséges. Tehát ezek az emberek, akik Amerikából hazajönnek, pénzükben meg lesznek károsítva, lakást nem kapnak, hazamenni a megszállott területre nem tudnak, elkeserednek és vagy visszavándorolnak Amerikába, vagy teljesen lezüllenek és életük munkássága által összekuporitott vagyonukat elvesztik. En méltányiom a nehézségeket, de valamit a kormánynak mégis csak tennie kell. Én nem akarok kákán csomót keresni és nem akarok nehézségeket csinálni, csak fel akarom hivni a
