Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-118

A Nemzetgyűlés 118, ülése 1920 Rupert Rezső : Mivel a minister ur válasza nem végleges, nem is kívánok e címen szólni, ellenben tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék megengedni, hogy személyes kérdésben szólalhassanak fel. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Ket reám nézve kellemetlen kijelentéssel kellene most foglalkoznom. Az egyik az, hogy a honvédelmi minister ur, mikor saját személyének aposztrofálásáról beszélt, azt mondta, ugyebár ugy értette szavait, hogy kellemetlenül állították be az ő t. személyét ; történt ez részben közbeszólások formájában, részben pedig magam foglalkoztam a honvédelmi minister ur személyévej ugy, hogy az nem volt ránézve kellemes. Én bátor vagyok a honvédelmi minister ur és a t. Ház figyelmét is felhívni arra, hogy én a honvédelmi minister úrral igazán a legnagyobb elismerés hangján és a legudvariasabb hangon foglalkoztam. (Igaz! Ugy van !) Ennélfogva e tekintetben engem semmiféle vád nem érhet. Ellenkezőleg én felsoroltam az ő érdemeit, és kijelentettem, hogy ő ez ügyben minden módon a segítségemre volt. En vele szemben semmiféle kellemetlen kijelentést tenni nem akartam és nem is tettem. A minister ur másik tévedése ott van, midőn azt kérdi, hogy a külföldi sajtó és egyáltalán a külföld mit fog szólni ahhoz, hogy én arról beszéltem, hogy az 500.000 korona a gödöllői vezérkar megvesztegetésére volt szükséges. Ebben tévedni méltóztatik, mert én egyenesen perhorreszkáltam azt, hogy az egyik zsaroló ezen a lehetetlen címen kívánta ezektől a szerencsétlen emberektől ezt az összeget. Ez a kívánság olyan horrendum volt, hogy még ezek a szerencsétlen megzsarolt emberek is tudták, hogy nem erről van szó, nem lehet erről szó. Tudták, hogy Euzics Ferenc ügyvéd zsebébe kellene vándorolnia ennek az 500.000 koronának, bárha ők félelmükben Ruzicsnak ezt a gonosz beállítását természetesen nem merték visszautasítani. En annak illusztrálásául, hogy milyen féktelenül gonosz ember volt ez a zsaroló, hoztam fel azt, hogy még a gödöllői vezérkart is — amit lehetetlen még csak elképzelni is, — bele akarta ebbe vonni és eszközül akarta felhasználni, hogy zsarolhasson. Hogy ez igy történt, hogy az illető igy visszaélt ezzel a névvel, ezt a tanúvallomások majd igazolni fogják. Még egyet méltóztassanak megengedni. Azt méltóztatott a honvédelmi minister urnák említeni, hogy ez a dolog nem tartozott volna ide a Nemzetgyűlés elé. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl. Ellenmondások és felkiáltások jobb felöl : Rendszerré vált!) A Ház elnöke e tekintetben azt hiszem, a törvényes álláspontot szögezte le. De bátor vagyok a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, amivel annak idején azzal exponáltam interpellációmat, hogy a külföldi sajtó nagymértékben foglalkozik evvel az üggyel, évi október hó 27-én, szerdán. 175 még pedig hamis beállításban. Én, aki ezt az angol újságokban is per longum et latum igy láttam és olvastam, hogy a honvédelmi minister ur szereplését is nagyon rosszul, igazságtalanul állítják be, holott őt ebben az ügyben minden elismerés megilleti, kötelességemnek tartottam ezt az ügyet itt a Nemzetgyűlés előtt objektív formában megismertetni. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : De nem ügyvédi meghatalmazással !) Az a szempont is vezetett, hogy ennek a magyar népnek —• ennek a becsületes magyar népnek, amelynek zöme még akkor sem ragadtatta magát túlzásokra, amikor erre alkalma lett volna — le akartam szögezni, hogy ennek a magyar nemzetnek nincs takarnivalója (Helyeslés.) és hogy ezt az ügyet is szóba lehet és szóba merik hozni a Nemzetgyűlésen, mert ezzel a bűnténnyel a magyar nemzet semmi tekintetben sem azonosítja, magát. (Egy hang balfelöl: Más volt az intenció!) Ha itt a Nemzetgyűlésen ez a kérdés tárgyalás alá kerül, ez a magyar népnek az alibijét jelenti. Én azt megértem, hogy Dobé Nándornak, Euzics Ferencnek és Sípos Kamillónak nem tetszik, hogy ezt az ügyet idehoztuk, de azt hiszem, ezekkel semmiféle szolidaritásban nem lehetünk. Nekünk nincsen takargatnivalónk és meg akarjuk mutatni a világnak, hogy a magyar nemzet ezekkel a cselekményekkel nem ért egyet, hogy ezen cselekmények megtorlását követeli. Ennyit voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Minthogy a honvédelmi minister ur válasza nem végleges válasz, határozathozatalnak helye nincs és ez az interpelláció újból felvétetik a választ váró interpellációk sorozatába. Következik a honvédelmi minister ur . . . (Felkiáltások : Szünetet kérünk !) Ha parancsolják, elvégre adok szünetet, de talán előbb meghallgatnék a honvédelmi minister urnák Tasnádi Kovács József képviselő ur interpellációjára adandó válaszát és csak azután, az interpellációk előterjesztése előtt, rendelnék el szünetet. (Helyeslés.) A honvédelmi minister urat illeti a szó. Sréter István honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés ! Kovács József képviselő ur interpellációjára válaszom a következő : A képviselő ur három sérelmet hoz fel. Az első sérelem az, hogy nem nyújtottam be törvényjavaslatot a tanács- és népköztársaság idején nyugdíjazott tisztek nyugdíjazására nézve. Az 1920 : I. t.-c. 9. §-a világosan kimondja, hogy ilyenkor csak akkor nyújtandó be törvényjavaslat, ha erre tényleg szükség van. Amidőn én hivatalba léptem, a béke már alá volt irva; tudnunk kellett körülbelül azt is, hogy a békét ratifikálnunk kell ós hogy ebből kifolyólag a hadsereget egészen más alapokra kell helyeznünk. Ha én akkor, amidőn hivatalba léptem, e célból egy külön törvényjavaslatot nyújtok be, felesleges munkát végzek; hiszen most Tan itt