Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-118

172 A Nemzetgyűlés 118. ülése 192 liberális lapoknak adtam le, hanem az Uj Nem­zedéknek, Nemzeti Újságnak stb. adtam le és közölték más lapok is. Én nem azt mondtam, hogy nem irtam alá, ugy emlékszem, azt mond­tam, a rendelet még nem jelent meg, hogy még nincs megállapitva a cukor ára és nem áll az, hogy Ullmann ministeri tanácsos velem — idéző­jelek között — aláíratott volna valami nem rendes utón bárminő aktát, mert igenis, teljesen rendesen és szabályosan egy tervezet volt, ame­lyet én parafálásommal ellátva küldtem a többi minister uraknak, mert én már velük tárgyalni többé nem tudtam. Azt hiszem, ezek után most már az aláírás kérdését eliminálhatjuk. Ami azt illeti, hogy 40 korona 60 filléres árak, amit Ereky képviselő ur most folyton elembe tart, mint egy bűnt, amelyet elkövettem, proponáltam, most is azt mondom, hogy abszolúte helyes volt ez az ár, legalább is kiindulási alapul helyes volt, mert az előttem felevő kalkuláció és megbízható emberek több oldalról származó kalkulációja szerint is ez az ár, ha a 2 korona 80 filléres hasznot hozzászámítjuk, helyes, és ha azt vesszük hozzá, hogy az Árvizsgáló Bizott­ság kalkulációja nem arra vonatkozott, hogy az ármegállapításnak alkotórésze legyen, szintén helyes ez az ár. Most is, mint régen, tárgyalá­sok voltak a cukorgyárakkal. Nekünk természe­tesen az a tendenciánk, hogy lenyomjuk az ára­kat. Ha van egy kalkuláció, amely segit nekünk, hogy még jobban lenyomjuk az árakat, én leszek a legboldogabb, de teljesen vállalom a felelős­séget, hogy az ár túlságosan magasan nem volt megállapitva. Hiszen felhoztam a cseh és a jugoszláv árakat, amely körülbelül megfelelnek ennek az árnak, pedig azok a gyárak sokkal jobb viszonyok között vannak, mert hiszen a nagyszombati cukorgyár, amely egyike a leg­nagyobb cukorgyárainknak, amely egy nap alatt 160 vagon répát dolgoz fel, porosz szénnel dol­gozik, és az összes gyáraknak megvan a szük­séges szene, tehát sokkal kedvezőbb helyzetben vannak. Ha ezekkel teszek összehasonlítást, ab­szolúte nem látom, hogy ez az ármegállapítás nem volna helyes. A t. Nemzetgyűlést eléggé fárasztottam már a kalkulációs kérdésekkel, tovább nem akarom fárasztani ezzel, mert kalkulálni Nem­zetgyűlésen igazán nem lehet, hanem neki kell ülni és szakemberekkel kell nekiülni és nem egy szakemberrel, aki hordozza a pletykát, ha­nem számos szakemberrel és ismerni kell az adatokat is. Tehát, igenis állítom, hogy teljesen helyesen volt proponálva az ár, és ha le lehet nyomni az árakat, a legnagyobb örömmel le fogom nyomni a cukorgyárak hasznát. Persze, ha valakinek az a célja, hogy más embereknek a becsületét gázolja... (Ugy van ! Ugy van! jobb felől. Nagy zaj a szélsőbalol­dalon.) Ereky Károly: Micsoda beszéd ez! (Zaj.) Dinich Vidor: Hangulatkeltés! '. évi október hó 27-én, szerdán. Ereky Károly : Az ország politikájáról., 300 millióról van szó. A gazdatársadalom érdeké­ben a cukorárakról beszélek. Egy szót sem szóltam mást az interpellációmban. Elnök : Kérem a minister urat, méltóztas­sék tartózkodni. Ne élesítsük ki a kérdést. (He­lyeslés a szélsöbaloldalon.) Ereky Károly: Egyenesen provokál. Friedrich István: És olyan halkan mondja, hogy nem hallani, amiket mond. Ne sugdosson ott mindig. {Zaj.) Dinich Vidor: Bizalmat akar ßzavaztatni magának. Elnök : Csendet kérek, valóban nem hallom. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Tisz­telettel meghajlok az elnök ur figyelmeztetése előtt. Eszemágában sincs a kérdést élesíteni, de ha egy ministernek még mindig büntetlenül valaki azt mondja, hogy panamista, ... Elnök : Bocsánat minister ur, büntetlenül nem mondotta, mert.én a cenzúrát alkalmaztam. Ereky Károly : On meg hazugsággal vádol egy képviselőt ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Igye­keztem, amennyire lehet, ... Friedrich István : Minél nagyobb zavart csi­nálni. Elnök : Kérem képviselő ur, méltóztassék csendben lenni ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Igye­keztem a személyeskedést kikerülni és azt hi­szem, most is egészen objektive igyekeztem meg­világítani a kérdést. Azt hiszem, az aláírási kérdést, amit főkérdésként tetszett kérdezni, élimi­nai ni lehet. Egyébként nem akarom fárasztani a t. Nemzetgyűlést, és nagyon kérem, méltóz­tassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : A képviselő ur kíván még, szólni ? Ereky Károly: T. Nemzetgyűlés! Én csak annyit akarok mondani, hogy bármilyen bizott­ság előtt hajlandó vagyok igazolni azt, amit állítottam. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Már hallottuk! Helyeslés a baloldalon.) Hornyánszky Zoltán : Vagy igaz, vagy nem igaz! Ereky Károly: Miért olyan exaltait a kép­viselő ur ott a túloldalon ? Az én becsületem­ről van szó, nem az önéről ! (Zaj.) Ugron Gábor: A minister becsületéről is! Ereky Károly: Arról is sző van. Mind­kettőnk becsületéről van szó. Méltóztassanak csak nyugodtan meghallgatni. Bármilyen bi­zottságnak alávetem magam. Ami pedig a sze­mélyes támadásokat illeti, azokra vonatkozólag külön meg fogom tenni a kellő lépéseket. (Zaj.) Elnök: T. képviselő ur! Ez a mentelmi jogba ütközik. Itt nem szabad szóbahozni ma­gánlépéseket, amelyek a Házon kivül történnek. (Helyeslés. ) Ereky Károly : Eszem ágában sincs magán­lépésekről beszélni.

Next

/
Thumbnails
Contents