Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-118
A Nemzetgyűlés 118. ülése 1020 Csukás Endre : Hát a búzatermelők % B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Kívánatos azonban az is, gazdasági szempontokból — és épen az Országos Magyar Gazdasági Egyesület körében kívánják — bogy módot adjunk a cukorgyáraknak arra is, hogy a szabad egyezkedés alapján megállapított magasabb répaárakat is megfizethessék és ezzel répatermelésünket előmozdítsák, sőt szaporítsák azokat a területeket, — mert legjobb répatermelő területeinket elveszítettük — kogy ott is termelhessenek répát a megmaradt területen, ahol azelőtt nem termeltek. Van még számos más mellékkörülmény is, amely ilyen kalkulációnál nehezen vehető figyelembe, de amelyeket a cukorárak megállapításánál feltétlenül figyelembe kell venni. Az egyik ilyen tényező, amelyre az árvizsgáló-bizottság nem terjeszkedett ki és nem is terjeszkedhetett ki, mert nem volt ez a feladata, az, hogy számolni kell azzal, hogy az államnak menekülnie kell egy tehertől, a széngarancia terhétől. A cukorgyárak ugyanis ennek a kampánynak elején csak azzal a feltétellel vállalták a cukorkampány ellátását, hogy vagy szabaddá tétetik a szén, vagy ha ez nem történnék meg, az állam garantálja, hogy megfelelő szenet fognak kapni, nehogy az általuk megvásárolt répa a nyakukon maradjon. Ezt a garanciát ugy mint Csehországban, itt is megadta az állam, tehát az államnak pénzügyi érdeke az, hogy forsziroztassék a gyártás és hogy a rendelkezésre megvett cukorrépamennyiség tényleg fel is dolgoztassék. Ezenkívül vannak itt még más mellékes körülmények is, amilyenek például a mellékidadások. Egyes cukorgyárakban a munkások követelték, hogy ruhával, cipővel stb. legyenek ellátva. Általánosságban pedig a cukorgyártáshoz szükséges szenet alig tudjuk másképen biztosítani, mint ugy, hogy az u. n. vasárnapi szénről gondoskodunk, ez pedig azt jelenti, hogy a cukorgyárak a szénbányamunkásoknak olcsó áron adnak át cukrot azért, hogy vasárnap is dolgozzanak és így szaporítsák a termelést. Az ilyen vasárnapi termelés a cukorgyárak részére adatik. Ez azonban igen nagy áldozatot jelent, mert a cukorgyárak ma egyelőre nem rendelkeznek más cukorral, mint a 116 koronás importcukorral, ezt az importcukrot pedig 44 koronáért adják a munkásoknak, Amint az uj kampányból már lehet cukiot adni, 80 koronás cukrot fognak 40 koronáért adni a munkásoknak. Ez az egy tétel körülbelül hét millió korona különbséget jelent a kalkulációban. De itt vannak más momentumok is, amelyek az Árvizsgáló Bizottság kalkulációjából vont következtetést módosították egyes kalkulációkkal szemben és pedig az általános vélemény szerint •nem helyesen. Itt van pl. az, hogy az Árvizsgáló Bizottság, amely csak a hatvani cukorgyárra gondolt, 3500 vagontermelést vett alapul, már pedig az általános átlag a tizennégy cukorgyárnál 2600 vagon. Azt hiszem, nem kell bővebben kifejte, évi október hó 27~én, szerdán. 165 nem, hogyha egy gyár 3500 vagont dolgoz fel, a másik pedig 2600 vagont, ez a kalkulációban is igen nagy különbséget jelent, tehát át kell kalkulálni minden gyárat külön-külön, vagy pedig átlag alapján kell kalkulálni és akkor az átlag mindenesetre föléje emelkedik a 3500 vagon alapján történt kalkulációnak. Az Árvizsgáló Bizottság felvette továbbá azt, hogy 5% melassz marad és 5% melasszt számított 300 koronájával. Itt tévedés van. Az összes megkérdezett praktikus szakemberek szerint maximum 3^4% melasszra lehet számítani, de nem lehet ezt sem 300 koronájával számítani, mert hiszen a termelők a melasszt 100 koronájával vehetik. Ez a melassz az egész mennyiségnek körülbelül a fele. Ezenkívül a megmaradt melassz nagy része az élesztőgyáraknak fog jutni, amelyek nem fognak ilyen árt fizetni, a többit takarmányozásra a földmi velés iigyi minister ur fogja igénybe venni alacsonyabb áron, ugy, hogy a szeszgyáraknak, amelyek tulajdonképen megfizethetnék ezt a magas árt, az idén nem fog jutni semmi. Tehát nem 3000, de maximum 150 koronájával lehet kalkulálni a melasz t masgát. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) További eltérés az átlagos kalkuláció és az Árvizsgáló Bizottság hatvani kalkulációja között, hogy az Árvizsgáló Bizottság 10%-os rendement-t vett alapul, míg az egyéb kalkulációk 9%-os rendement-nal dolgoznak. Ha tényleg ugy áll a dolog, hogy pl. a múlt esztendőben a cukorrépa rendement-ja azáltal, hogy a gyártás elhúzódott, lement 7—6 —5 1/2%-ig el LEhet képzelni, milyen sok millióra menő különbséget jelent ez a százalékos különbség, ha a cukorrépa rendement-ja ilyen módon csökken. A 9%-os átlag, azt hiszem, még elég magas. De még más tényező is van, amit a kalkulációnál figyelembe kell venni és amit az Árvizsgáló Bizottság egészen helyesen nem vett figyelembe az ő kalkulációjánál, mert, ismétlem, célja nem az ármegállapítás volt, hanem a kormány tájékoztatása egyetlen gyárra nézve. Ilyenek a különböző üzemszünetek. Máris két gyár kénytelen volt az üzemét redukálni, mert a szén idejében nem érkezett meg, egy gyár pedig kénytelen volt az üzemét teljesen beszüntetni. Ezek az üzemszünetek horribilis milliókba kerülhetnek, mert hiszen méltóztassék csak azt venni, hogy a kazánok kihűlése, újra való befütése már maga milyen nagy összegre menőki dobott pénz. Azalatt persze tovább folyik a rezsi és a munkabérek fizetése. Ez is olyan körülmény, amit figyelembe kell venni. Figyelembe kell venni még azt is, hogy a 75 koronás répaárral szemben a cukorgyáraknak bizonyos mennyiségű szabadrépát is kell vásáiolniok, vagy legalább is kívánatos, hogy vásároljanak, aminek árát a szeszgyárak már 120 koronára srófolták fel, szemben a cukorgyárak szerződéses árával, ami csak 75 korona. Figyelembe kell venni egyes gyáraknál, például a szerencsi gyárnál, hogy a
