Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-117
150 A Nemzetgyűlés 117. ülése 1920. évi október hó 26-án, kedden. ezek mind lógni fognak!« (Nagy zaj. Felkiáltások a baloldalon : Hallatlan ! Ezeket védik ! Ellenmondások a jobboldalon. Elnök csenget.) Es ha a keresztény ifjúságot akarjuk figyelmeztetni önmérsékletre és belátásra, akkor a másik oldalon se hagyjuk el ezt a figyelmeztetést, mert viszont én egészen hiteles helyről és nagyon jóhiszemű emberektől nem egyszer hallottam, hogy az első napokban olyan viselkedést tanúsított ott egynéhány, aki azután természetesen nem járt jól, hogy nemzetgyűlést, törvényt, kurzust, mindent olyan szavakkal illetett, hogy bizony magára vessen, hogy ennek a konzekvenciái nem maradtak el. A másik oldalra is szól az a figyelmeztetés, hogy méltóztassék ezen a másik oldalon is tökéletesen tartózkodni minden kritikától ott benn az egyetemen és helyezkedjék az a rész is arra az álláspontra, hogy nem akar egyebet, mint tanulni ott az egyetemen, és bizza rá a Nemzetgyűlés működésének és a törvénynek kritikáját azokra, akik erre náluk hivatottabbak, vagy ha kritizálni akarnak, ne ott az egyetemen tegyék, hanem végezzék el ezt másutt. Sándor Pál: Neveket! Neveket kérünk! (Nagy zaj. Felkiáltások a baloldalon: Zsidók voltak !) Usetty Ferenc : Sándor Pál a keresztényekről mindent elhisz, de a zsidókról semmit sem. (Zaj.) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Sándor Pál képviselőtársam neveket követel most mindjárt, amikor arról van szó, hogy valaki ott a zsidóság részéről nem viselkedett helyesen. (Mozgás.) Én azonban neveket követelek innen is, és onnan is, és amikor folyton atrocitásokról beszélnek, követelem, hogy méltóztassék nekem is neveket adni, hogy eljárhassak velük szemben, mert én mind a két oldalon kívánok eljárni. De ne méltóztassék tőlem egyoldalúan neveket követelni, mert a másik oldalon szintén nem tudják a neveket. (Mozgás.) Hiszen minden zavargásnak HZ cl természetrajza, hogy egy pillanat alatt megtörténik, az incidens elmúlik és senki nem gazdája többé. Én a magam részéről utasítottam mindenkit, hogy minden egyes esetben próbálják nekem az adatokat az illetők ellen szolgáltatni, hogy el tudjak járni az illetők mindegyike ellen. Hálás leszek mindenkinek, aki ebben a tekintetben adatokat szolgáltat nekem, hogy a törvénynek eleget lehessen tenni. Egy kis türelmet kérek még. Egy kötelességet kivánok leróni a műeg} r etem tanári karával szemben. Ez egy kis kitérés, de azt hiszem, hogy a t. Ház engedelmet ad nekem erre. Nagyon rövid lesz, pár pillanatot fog csak igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) A közgazdasági fakultásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az előadó egynéhány adatot sorolt fel arról, hogy a műegyetem közgazdasági osztályára hányan voltak beiratkozva és ebből azt a konzekvenciát vonta le, hogy az élet tulajdonképen nem igazolta a közgazdasági szakosztályt, mert hiszen hallgatói nem igen voltak. Azt mondotta ekkor Schandl Károly igen t. előadó ur, hogy hiszen az egyik évfolyamon 11 hallgató volt, később 9, majd 5, tehát több volt a professzor, mint a hallgató. A t. képviselő urnák nyilván hibás adatokat szolgáltattak, mert ezzel szemben a valóság az, hogy 1914/l.5-ben az első félévben 50, a másodikban 36, 1915/16-ban az első félévben 47, a másodikban 34, 1916/17-ben 36, illetve 33, 1917/18-ban 56, illetve 99, 1918/19-ben 200, illetve 125, az 1918/19-ben rendezett esti tanfolyamon 90, illetve 86, a nyári póttanfolyamon pedig 189 beiratkozott hallgató volt a közgazdasági szakosztályon, ami tehát kétségkívül azt mutatja, hogy ezt a közgazdasági szakosztályt igenis az egyetemi hallgatók elég jókora kvantuma felkereste és a maga szaktudásán felül már akkor igyekezett a közgazdasági ismereteket is a maga számára megszerezni, Az pedig, hogy évről-évre emelkedett a száma azoknak, akik a közgazdasági szakosztályra beiratkoztak, viszont azt mutatja, hogy ott teljesen az igényeknek megfelelő tanítás és előadás folyt és az egyetemi ifjúság körében ez az intézmény a megfelelő népszerűségre és látogatottságra tett szert. Különösen a végzett mérnökök látogatták, ami viszont azt mutatja, hogy annak a további fentartása is a közgazdasági fakultás létezése dacára is szükséges, mert már szaktudást szerzett, befejezett emberek számára igen jó lesz továbbra is ezen a szakosztályon közvetíteni azokat az ismereteket, amelyekre mindenkinek saját életében szüksége van. Ennek a kérdésnek és általában az uj egyetemi fakultásnak létesítésével járó bizonyos olyan kérdések tisztázására, amelyek összefüggésben vannak a többi egyetemek dolgával is, legközelebb ankétet szándékozom összehívni s ezen azután ezeket a kérdéseket, amelyekben még valamelyes kontroverzia van, közmegnyugvásra megoldhatjuk. Ezt kívántam még megjegyezni, nem a műegyetemi közgazdasági osztálynak megvédésére, hanem az igazság helyreállítására. (Elénk helyeslés és taps.) Szijj Bálint : Személyes kérdésben kérek szót. (Mozgás a baloldalon.) Elnök : A szó megilleti a képviselő urat ! Szijj Bálint : T. Nemzetgyűlés ! Képviselőtársam interpellációja kapcsán előadta, hogy én mondottam neki azt, amit a minister ur előbbi kijelentésével, hogy már rend van az egyetemen, állított szembe. Ugyanis, mikor én tegnap véletlenül — nem készakarva, nem leskelődve — elmentem az egyetem előtt, láttam, — nem tudom, hogy zsidó volt-e vagy keresztény — hogy egyvalakit kidobtak onnan. 15 —16 fiatal ember volt ott, ezek ütötték, aki hozzáfért, az rúgta, míg végre kikerült a kezük közül s kiszaladt az utcára. Egy egyenruhás főhadnagy is volt közöttük, aki az illetőt egészen az utca
