Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-117

A Nefnzetgyülés 117. ülése 1920. évi október hó 26-án, kedden. 151 széléig kergette. (Zaj.) Mondom, nem tudom, hogy zsidó volt-e, vagy nem volt zsidó s azt sem tudom, hogy miért dobták ki, csak azt állítom, hogy láttam ezt a jelenetet. (Nagy zaj és felkiáltások half elöl : Részeg volt vagy lopott !) Elnök : Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés ? (Folytonos Baj. Felkiáltások : Az interpelláló még nem nyilatkozott !) Vasadi Balogh György: Tudomásul veszem a választ. Elnök : Miután a képviselő ur nem állt fel mindjárt, azt hihettem, hogy nem kivan a szólás jogával élni. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a kultuszminister urnák Vasadi Balogh György képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. (Elénk felkiáltások half elöl : Éljen Holler !) Következik Zákány Gyula képviselő ur interpellációja. Zákány Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Az internáltakról és az internáltak kiszabadítása körüli kérdések tárgyában kívántam interpellációt előterjesztem. (Mozgás.) Elnök (csenget) : Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megkezdeni az interpellációt. Zákány Gyula: Mindenekelőtt egy kijelentést akarok tenni a belügyniinister úrra és a belügyi államtitkár úrra vonatkozólag, akik, mikor hozzájuk fordultam ez igazán botrányos és a panamának száz percentben a jellegét magán viselő esetekben, a legmesszebbmenő jóakarattal támogattak. Szilágyi Lajos : Kötelességük ! Friedrich István : Ilyen az ellenzék ! Zákány Gyula: Ezért az interpellációm második részét, mely az internáltak kiszabadítására vonatkozó panamákat, visszaéléseket érinti, csak sommásan, a részletek elhagyásával, nevek megemlítése nélkül fogom majd előadni, természetesen azzal a feltétellel, — a belügyniinister úrtól garanciát is kaptam erre nézve — hogy a legsürgősebb terminusra, miután beszolgáltatom a konkrét adatokat, intézkedni fog. T. Nemzetgyűlés ! Fichtének, a nagy német bölcsésznek a Reden an die Deutsehen cimü beszédsorozatában van egy kitétel. Azt mondja : Valaki kérdezhetné tőle, hogy mi jogon akar másokat, az előtte levő hallgatóságot meggyőzni állításainak igazságáról. Hiszen másnak is megvan ehhez a joga, — mondja — de azért teszi, mert más nem tette és hallgatott volna, ha más ezt a munkát elvégezte volna. Nem szólalnék fel, t. Nemzetgyűlés, hallgatnék, ha más valaki a Nemzetgyűlésen ezt a munkát helyettem elvégezte volna, amely feladatnak semmiféle politikai vagy kormányellenes tendenciát nem tulajdonitok, kizárólag e szerencsétlen, megfertőzött és megtévedt lelkű embereknek, az internáltaknak lehetetlen sorsán akarok segíteni. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy az internáltakkal szemben érzett indokolt, nagyon jogos ellenszenvet vetkőzzék le és a bűn és bűnhődés elvének higgadt mérlegelésével az állami és társadalmi rend minden értéklendő szempontjának szemmel tartásával bírálják meg az internálási kérdést, A bizonyítékok, amelyeket fel fognak hozni, az a bizonyitékminimum, amelyet a Nemzetgyűlés rendelkezésére bocsátok, nem a szívhez szól, mert tudom, hogy e Xemzetgyülós érzelmi világa nehezen kapacitálható, hanem szól a koponyákhoz és meggondolásokat provokál. T. Nemzetgyűlés 1 Az internálasi kérdés kényes és igazán nem hálás kérdés, ami érthető is, hiszen az egész állami és társadalmi rendünk feldulásáért való íelelősségrevonásbaii többé-kevésbé az mtemálási táborokhoz jutunk el, Hajmáskérhez, illetve ujabban Zalaegerszeghez, ahol megtévedt emberekkel találkozunk, de ahol — sajnos — nem találkozunk az igazán bűnösökkel, akikkel találkoznunk kellene. ( Ugy van ! a jobboldalon. Egy hang johbfelől : Azok szabadon járnak !) Szabadon járnak, — ezt hallom az egyik közbeszólótól. Teljesen igaza van. Azok, akik épen olyan vádlottak, vagy még különb vádlottak, mint azok a szerencsétlenek, akiknek nem ál! módjukban azokat a feltételeket megszerezni, zsűriket és egyéb igazolóbizottságokat a méltóságos és kegyelmes urak társaságában és

: magukat patentiroztatni mint keresztény nemzeti jellegű egyéneket, ezek a szerencsétlenek javaiészt kapitális nélkül, a kiszabadítást, kijárást eszközlő feltételek nélküli egyének, toprongyos, megbolonditott. megfertőzött munkások és a falunak szerenesetien megtévedt népe, akik abban a régi -— mondjuk : háború alatti vagy háború előtti — gazdasági és szociális társadalmi helyzetükben szinte ösztönszerűleg fordultak azokhoz az illúziókhoz, — s ez pszihikai törvényszerűséggel teljesen megérthető — amelyeket feléjük dobáltak, azokhoz a menyországos ígéretekbe«: amelyekkel beugratták ezt a szerencsétlen, megbolonditott népet. Ezek az intelligenciát illetőleg sokkal enyhébb elbánásban kell hogy részesüljenek, mint azok az úgynevezett urak, (Ugy van ! )obbfelől.) akik zsűrikkel igazoltatták magukat és azok az árdrágító, különösen kapitális zsidók, akik bizonyos feltételek eszközlésével akkor is, amikor már az internálási határozat van a kezükben, — mert minden internálási határozat a belügymimsteriumból a táborba megy — kiszabadulnak a toloncházból. Teljesen elismerem azt, hogy az államnak, a társadalomnak a legnagyobb mértékben megvan a joga ahhoz hogy e megtévedt, fertőzött emberek iránt teljes bizalmatlansággal viseltessék s hogy ezekkel szemben, akik az állami és társadalmi szervezeteket ilyen nemzetgyilkos lelkiismeretlenséggel felszaggatták, feldúlták, ne adjunk részvétet s a szivünk érzését. Én azonban nem is a szivre appellálok, hanem a gondolatra, a belátásia, arra,