Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-117
À Nemzetgyűlés 117. ülése 1920. évi okiober hó 26-án, kedden, 147 tanács akaratának mindenben érvényt fogok szerezni. Ezek a tanácskozások megvoltak ; sikerült is megtalálni bizonyos érintkezési pontokat, amelyek alapján egyik-másik fakultás — nem az én parancsomra, mert hiszen ezt nem is tehettem, meglévén az autonómia — a saját hatáskörében, belátva azt, liogy mi vezet a nyugalom helyreállítására, bizonyos intézkedéseket foganatosított. Ez történt ezelőtt két héttel. Azóta az egyetemi beiratkozások folytak, és mindazok, akiknek az egyetem megfelelő bizottsága engedélyt adott a beiratkozáshoz, tudtommal be is iratkoztak. Gaal Gaszton : Ki is dobták őket ! (Derültség. Egy hang jobbfelöl : Kipofozták !) Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hogy az elbírálás miképen történt meg, azt én nem bírálom felül, mert a törvény az igazolást és a felvételt kifejezetten az egyetemi tanács hatáskörébe utalja fellebbezés nélkül. Már most vannak esetek, amelyekből azt lehetne következtetni, hogy ez az igazolás nem történt talán a törvény intenciói szerint- Ha vannak ilyen látszólagos esetek, én nem vagyok hajlandó a látszat után indulni és azt mondani, hogy az egyetemnek megfelelő bizottsága nem járt el helyesen. Azért nem, mert ma is, mint akkor is, mikor a törvényt meghoztuk, feltétlenül bizom a tanári karban és meg vagyok győződve a tanári karnak ugy hazafiságáról, mint mérsékletéről, belátásáról és judiciumáról, amellyel meg tudja Ítélni, hogy a maga hatáskörében miként gyakorolja azt a jogot, amelyet a törvény reája ruház. Mert, t. Nemzetgyűlés, az pl, hogy valaki 80%-os rokkant, az, hogy valaki a harctérről 2—3 vitézségi éremmel került haza : még nem egészen zárja ki azt, hogy amikor hazajött és amikor itthon volt, olyan magatartást tanúsított, amellyel módot és alkalmat nyújtott az egyetemi tanácsnak, hogy az egyetemre ne eressze be. (Elénk helyeslés a haloldalon.) Vasadi Balogh György: Olyanokat sem engedtek be, akiket a katonai bizottság igazolt! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Amennyiben lesznek konkrét esetek, — mert hozzám ilyen konkrét esetek nem jöttek, — én meg vagyok győződve, hogy minden fórum, amely előtt be lett bizonyítva, hogy adott esetben tévedett, ezt a tévedést kikorrigálja. (Elénk helyeslés és taps balfelöl,) Meg vagyok győződve, hogyha be fogják bizonyítani egyes esetekben, hogy a tanári karnak ez a válogató bizottsága a maga Ítéletében tévedett, a tanári kar is meg fogja találni a módját annak, hogy tévedését helyreigazítsa, (Ugy van! Ugy van! halfelöl.) Én azonban — és ezt újból kijelentem — ez idő szerint nem tudok ilyen konkrét esetről, előttem nem lett bebizonyítva még egyetlenegy esetben sem, hogy tényleg igazságtalanság történt és a magam részéről nem is tehetnék egyebet, mint azt, hogy itt a Nemzetgyűlésen is figyelmébe ajánlom azoknak, akiken sérelem esett, hogy tessék a maguk igazságának bizonyítását ott megkísérelni, ahol erre mód és alkalom van : az egyetemi tanácsnál. (Egy hang jobbfelöl: Nem engedik be!) T. Nemzetgyűlés ! Ezekre az incidensekre visszatérve, — amely incidensek, ismétlem, az első napokban súlyosabb természetűek voltak, most azonban épen azóta, amióta azokat a rendszabályokat az egyetemi tanáccsal teljes egyetértésben életbeléptettük, semmi olyan atrocitás nem történt, ami komolyan szót érdemelne, — amennyiben azonban ilyen történnék ez egyetem falain belül, nagyon természetes, hogy az egyetemi tanács a maga hatáskörében mindent el fog követni, hogy a büntetését megkapja az, aki a törvény ellenére akar cselekedni (Helyeslés jobb felöl.) és aki az egyetemen a rendet és a fegyelmet sérti. Ebben a tekintetben a tanári kart nem kell sem biztatni, sem félteni, mert a tanári kar eddig is megmutatta, hogy minden esetben, amikor tényleg hozzá tudott valakihez nyúlni, a maga hatáskörében a legesélyesebben járt el. (Ugy van! a középen.) Épen a műegyetemen felemiitett esetre vonatkozóan az történt, hogy egy karhatalmi tag igazolásra szólított fel beirt egyetemi hallgatókat és azt a felszólítást intézte hozzájuk, hogy ők többé az egyetemi előadásokat ne látogassák. Miután az illető neve tudva van, fegyelmi eljárás alá vonatott és megfelelő büntetését meg fogja kapni. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy többen nem kaphatták, meg azt én épen abból magyarázom, hogy ezeket az incidenseket nagyobbára nem egyetemi hallgatók követték el. (Helyeslések balfelöl és jobbfelöl.) Én több izben kaptam arról jelentést, hogy egyes csoportok jelentkeztek, akik magukat nem igazolták, akik elkövettek atrocitásokat és amikor akár az ifjúság közül, akár a tanári kar közül valaki az illetőt igazolásra szólította fel, az illető a nevét meg nem mondotta, vagy hamis nevet mondott és igy bujt ki a felelősség alól. Ebből következtetem én, hogy az atrocitások rendezői nagyobbára nem voltak egyetemi hallgatók. (Ugy van ! balfelöl.) Mert én nem tudom feltételezni a magyar egyetemi hallgatóságról, hogy ha valamit tesz, azért férfiasan ne vállalja a felelősséget ; aki inzultál valakit és a felelősség elől megugrik, azt én gyávának tartom, és miután én tudom, hogy a magyar egyetemi hallgatók nem gyávák, (Ugy van! Ugy van! halfelöl.) ebből következtetem, hogy nagyobbára az egyetem kötelékén kivül álló tényezők voltak azok, akik provokálták a rendetlenségeket, akik a törvény végrehajtását akarták megakadályozni, akik anarchiát akartak bizonyítani, akik mindent elkövettek arra, hogy az egyetemet be kelljen csukni. (Ugy van! half elöl.) T. Nemzetgyűlés! Én láttam nyomtatott iratokat, amelyekben az ifjúság fel volt szólítva arra, hogy ne engedje meg, hogy az egyeteme19*
