Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-117

14-8 A Nemzetgyűlés 117. ülése 1920. ken normális élet álljon helyre és ne engedje meg, hogy ott rendes, normális tanítás legyen. Igenis, egészen biztos, hogy az ifjúság egy részét befolyásolják olyanok, akik nem akarják, hogy itt rend legyen, (Ugy van! bal felöl. Egy hang a középen : Kik azok ?) Hogyha én ezt tudnám, mélyen t. képviselő ur, akkor én már régen eljártam volna vele szemben. Szilágyi Lajos: Mire valók a nyomozók? Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Nagyon természetes dolog, hogy a honvédelmi ministerrel és a belügyministerrel teljes egyetértésben minden rendszabályt foganatosítunk, hogy benn az egyetemen belül teljes és tökéletes rend és csend legyen, és állitom újból, hogy az ma meg is van. (Egy hang jobbfelöl ; Tegnap még nem volt!) Az összes egyetemi dékánok és a rektorok jelentése szerint teljes rendben és fegyelemben tanulnak ma az egyetemi hallgatók, nagy tömegekben látogatják az előadásokat, rendkívül nagy figyelemmel hallgatják a tanárok előadását és semmi olyan incidens nincs, ami komolyan számbavehető volna. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Hogy mi azt elérjük ezekben a forrongó időkben, hogy valaki egy megjegyzést ne kapjon, hogy valaki itt-ott egy kicsit a maga önérzetében ne legyen érintve, hát ezt szintén el fogjuk érni. Hogyha ezt a kérdést most a Nemzetgyűlés nem kezeli valami olyan tendenciával, amely alkalmas volna arra, hogy a túlzóknak tápot adjon, mert minden akció bizonyos reakciót szül, ha mi ezt a kérdést belátással, szeretettel és megértéssel kezeljük, egész bizonyos vagyok abban, hogy az a konszolidálás, amely kétségkívül megindult az egyetemen, s amelyet csak apró incidensek tarkíthatnak még itt-ott — amelyekért azok, akik elkövetői, el fogják venni a büntetésüket — létre is fog jönni s ha mi ilyen szeretettel és megértéssel kezeljük ezt a kérdést, akkor az le fog kerülni a politika napirendjéről és az egyetemnek az ügye lesz, s az egyetem a maga hatáskörében fogja tudni most már biztosítani a rendet, a csendet és a fegyelmet. Ha történt incidens az elején, azt természetesen mi fájdalommal vesszük tudomásul és elitéljük. Én az ifjúság gyűlésén a katholikus nagygyűlés alkalmával, de azonkívül a deputációnak is megmondottam, hogy keresztény módon cselekedni nem lehet sem bottal, sem karddal; keresztény módon csak szeretettel, a jognak, az igazságnak a figyelembevételével, lehet cselekedni. (Altalános helyeslés. Taps a baloldalon.) Megmondottam, hogy a keresztény alapról való lecsúszást jelent minden erőszakoskodás, minden igazságtalanság és jogtalanság. (Ugy van!) Meg vagyok arról győződve, hogy erre az alapra igenis vissza lehet hozni mindenkit, de nem lehet hozni parancsszóval., nem lehet hozni egyszerűen azzal, hogy adott esetben a legbrutálisabban közbelépjünk, hanem lehet hozni ugy, ahogy megpróbáltam, évi október hó 26-án, kedden. és ahogy azt hiszem, hogy sikerül és mindig jobban fog sikerülni : szeretettel és meggyőzéssel, az ifjúság lelkéhez való közeledéssel és annak a jóakaratnak és jóindulatnak a bebizonyításával, amellyel az egész nemzetgyűlés viseltetik a keresztény magyar ifjúsággal szemben. (Ugy van! a baloldalon.) És itt vagyok kénytelen leszögezni újból azok részére, akik talán ezt a szempontot nem veszik eléggé figyelembe, azt, hogy soha még magyar nemzetgyűlés és kormány a magyar ifjúságért annyit nem tett, mint amennyit a legszegényebb, a legnyomorultabb Magyarországnak a kormánya tesz. (Ugy van ! balfelöl.) Mert akkor, amikor mi az egyetemi ifjúságnak egy jókora részét a karhatalomban foglalkoztatjuk, akkor ugyebár egy nagy tanügyi szubvenciót adtunk emberek ezreinek. Ez nekünk milliókba kerül ; de nagyon természetes, hogy a mikor mi az egyetemi ifjúságot fel akarjuk használni a törvényes rend fen tartására, akkor természetszerűleg elvárjuk tőlük is, — épen a karhatalomtól — hogy járjanak legelői akkor, amikor a saját portájuknál kell a rendet megteremteni és fentartani. De másrészt a kormány az egyik ministertanácson nyolc millió koronát szavazott meg a diákjóléti alap céljára. Én a diákjóléti akciót annak idején a Házban bejelentettem. Az közhelyesléssel találkozott, és hiszem, hogy a nemzet áldozatkészsége nem fogja magát megtagadni. Én azonban az ifjúságnak is kijelentettem, — és ezt újból hangsúlyozom — hogy a diákjóléti akcióba a bel- és a külföldet nem fogom és nem tudom bevonni addig, amig teljes és tökéletes fegyelem és rend nincs az összes iskoláinkban. (Helyeslés.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Én tehát azt hiszem, hogy én a magam részéről meggyőzéssel, bizonyos, a törvénnyel és az egyetem tekintélyével és autonómiájával összeegyeztethető kívánságok honorálásával és az összes egyéb rendőri és karhatalmi rendszabályoknak igénybevételével mindent elkövettem, hogy a törvénynek érvényt szerezzek. (Helyeslés.) Én állitom, hogy szereztem is érvényt, s ha még van itt kívánni való hátra, akkor a t. Nemzetgyűlés legyen arról meggyőződve, hogy továbbra is teljes egyetértésben mindazokkal a tényezőkkel, amelyeknek egyetértésére szükség van, mindent el fogunk követni, hogy a tanulásnak lehetőségét, a képzésnek folyamatát semmi érdemleges incidens többé meg ne zavarja. (Elénk helyeslés.) A magyar ifjúsághoz pedig erről a helyről az a kérésem, hogy most, annyi idő és mulasztás után, végre egész komolyan vesse magát egyetlenegy munkára: a tanulásra. (Elénk helyeslés.) Mindannak a problémának, amely az ő lelküket is égeti s a mienket is égeti, a megoldását bizza a Nemzetgyűlés bölcsességére és erélyére. Mi nem fogunk megállani azon az úton, amelyen megindultunk; mi továbbra is igye-