Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-117

146 A Nemzetgyűlés 117. ülése 1920. évi október hó 26-án, kedden. vétségénél egyszersmindenkorra megszüntetni?« (Éljenzés jobbfelöl.) Elnök : Megállapítom, hogy Vasadi Balogh György képviselő ur beszéde közben Taszler képviselő ur azt mondta : »Gyalázat ilyeneket hozni fel a Nemzetgyűlésen !« A házszabályok értelmében tilos dolog a képviselő urnák a képviselőtársát megsérteni és beszédét igy aposztrofálni, ennélfogva a képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) A minister ur kivan szólni. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Egyáltalán nem kívánom kutatni azt, hogy bizonyos dolgok minő célzattal kerülnek a Nemzetgyűlés elé. (Zaj. Éljenzés balfelöl.) Nekem nemcsak jogom, de kötelességem is feltételezni azt, hogy minden képviselő lelkiismeretes mérlegelés tárgyává teszi, hogy mikor és mit tart szükségesnek a Nemzetgyűlés elé hozni, és ezzel módot adni a külföldnek arra, (Ugy van ! Helyeslés a szélsöbaloldalon.) hogy egyes belső sebeinkkel foglalkozzék. (Élénk taps bal felöl.) Taszler Béla : Egész rendszert csináltak belőle ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister; En a kérdést, t. Nemzetgyűlés, ugy kezelem, ahogy fel lett adva és igyekszem egészen konkrét és pozitív adatokkal megvilágítani ezt a kérdést, mely azt hiszem korántsem olyan sötét, mint amilyennek az esetleg kívülről látszik. Először is azt, hogy még mindig nem sikerült a rendet helyreállítani és a tanítást megkezdeni, kénytelen vagyok tévedésnek minősíteni, mert az egyetemeken az összes fakultásokon mindenütt megindult a tanítás kivétel nélkül és folyik most is. (Zaj jobbfelöl,) Bocsánatot kérek,, folyik most is és nem volt semmi néven nevezendő érdemleges incidens azóta a két nap óta, amióta a tudományegyetem is megkezdte előadásait. A műegyetemen hamarább megkezdődtek az előadások és ott a tanári kar jelentése szerint kezdettől fogva teljes rend volt... Herrmann Miksa: Aminthogy volt is. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : . . . mint ahogy van ma is és ott semminéven nevezendő atrocitás nem történt, ami súlyosabb következményeket vont volna maga után. Ezt a kérdést, mélyen t. Nemzetgyűlés, nem lehet máskép kezelni, mint sine ira et studio. Ha mi meg akarjuk érteni azt a psychét, amely uralkodik az egyetemeken és az egyetemi ifjúság körében, akkor nekünk bele kell magunkat képzelni abba a helyzetbe, amin keresztülment az az ifjúság 6—7 esztendőn át. Nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy azok az emlékek és érzések, amelyek hosszú éveken keresztül felgyűltek bennük,, máról holnapra szűnjenek meg és. annak minden megnyilatkozását rendőrileg vagy törvényileg máról holnapra elfojtani lehetetlenség. Azonban mégis el lehet érni a konszolidálást az egyetemen és én azt hiszem, hogy el is értük. Ez volt a célom akkor, amikor két héttel ezelőtt hallottam, hogy az egyetemi bizottság döntésével szemben az egyetemi ifjúságnak, vagy talán nem is az egyetemi ifjúságnak, hanem egy bizonyos csoportnak agresszív fellépése jelentkezik az egyetemeken. Akkor én igenis elmentem azfegyetemekre, nem azért, hogy cézári szóval rendet csináljak, mert cézári allűröket sohasem vettem magamra, és tényleg nem is ezért mentem el, hanem igenis végiglátogattam minden egyetemet azért, hogy megkérdezzem, minő szükségletek vannak, olyanok, amelyek az előadás nyugodt folytatásához kellenek és menynyiben tudnék az egyetemi tanári karoknak segítségére lenni azoknak a szükségleteknek a fedezésében, amelyek esetleg az előadások gátló okaiként jelentkeznek. Ebben az időben történtek itt-ott egyes atrocitások, amelyekre nézve én természetesen kijelentettem, hogy azokat tűrni nem fogjuk, és a törvénynek mindenesetre érvényt kívánok szerezni, az egyetemi tanárok és az egyetemi tanács tekintélyét minden körülmények között helyre fogjuk állítani. Természetes dolog, hogy nem nyúltam rögtön ahhoz, hogy csendőrökkel, katonákkal és rendőrökkel próbáljam a rendet helyreállítani, hanem igenis meghívtam magamhoz az ifjúsági egyesületek vezetőit, nem azért, hogy alkudjak velük, hanem, hogy megértessem velük, hogy mi az ő hazafias r

és nemzeti kötelességük. (Helyeslés balfelöl.) Én nem alkudoztam az egyetemi hallgatókkal, hanem megkérdeztem tőlük, mi az az ok és mi az a sérelem, ami miatt ott rendetlenségek történnek. Én ezzel csak magamat akartam informáltatni azoktól, akiktől a legelső kézből kaphattam az információt. Amikor az információt megkaptam és amikor ők kívánságaikat előterjesztették, megjegyeztem, hogy minden oly kívánságot, amely a törvénnyel, a rendelettel az egyetem autonómiájával és a tanári kar tekintélyével nem ellenkezik és alkalmas arra, hogy a nyugalmat helyreállítsa, a legnagyobb készséggel fogok honorálni. Azt mondtam nekik, adják be Írásban kívánságaikat, hogy közölhessem ezeket az egyetem tanácsával és módot nyújtsak az egyetem tanácsának arra, hogy tárgyalják és tanácskozzak meg, vájjon ezek közül mi az, ami összeegyeztethető az egyetem tanári karának tekintélyével és az egyetem tanácsának autonómiájával. Tehát nem alkudozásról volt szó akkor sem, hanem csak véleménykülönbségeknek esetleg lehető összeegyeztetéséről. De már akkor kijelentettem : amennyiben nem történik megegyezés — nem köztem és az ifjúság között, mert erre nincs szükség, — hanem nem történik megegyezés az egyetemi tanács között és köztük, én mindenesetre és minden körülmények között az egyetemi tanácsnak az álláspontjára fogok helyezkedni és a törvénynek, az egyetemi