Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-117
136 A Nemzetgyűlés 117. ülése 1920. évi október hó 26-án, kedden. ment. A régi, rendkívül eleven, magas színvonalon álló zsurnalisztika ma tojástánccá fajult, mert nem győz védekezni egyrészt a polgári, de még Inkább a katonai cenzúrának túlkapásaival szemben. T. Nemzetgyűlés ! Alakul egy kormány, annak tagjaivá kineveznek érdemes, gyakorlattal biró, tiszteletreméltó hazafiakat, akiknek egy tollvonásától milliónyi embernek a sorsa és milliárdnyi értékeknek sorsa függ. Ezekre az emberekre van rábízva az, hogy hova visznek bennünket, miként intézkedjenek javaink felől, ezeknek az embereknek kezébe van letéve törvényjavaslatainknak gyártása, előkészítése ; ellenben ezeknek a férfiaknak nem adatik meg a mód arra, hogy az országot a maguk szándékairól, törekvéseiről szabadon tájékoztathassák, mert megtörténik az, hogy a minisztereknek félhivatalos nyilatkozatait a katonai cenzúra keresztülhúzza (Ugy van !) és megtörténik az, hogy a kormány elnökének kiadott politikai tájékoztatását a katonai cenzúra tör]i. Orbók Attila : Katonai diktatúra ! (Zaj.) Lingauer Albin : A sajtó megreformálásának az alapgondolata mindig és minden körülmények között a sajtószabadság kell hogy legyen. A sajtószabadság elvével nem tartom per absolute összeegyeztethetőnek a cenzúrát, de el tudok képzelni állapotokat, kivételes helyzeteket, amikor a kormánynak kénytelenségből hozzá kell nyúlnia a sajtóirányitás energikusabb eszközeihez. Én el tudnám képzelni, hogy a forradalmi és "ellenforradalmi viszonyok között a kormány vett volna magának bátorságot arra, hogy a sajtónak a létszámában bizonyos korlátokat állítson fel időlegesen, átmenetileg, mivel papirellátási nehézségeink vannak ; én elképzelhetőnek tartom azt, hogy a kormány quasi pozitív információs kényszer alá tette volna a sajtót egy bizonyos ideig, azt azonban, hogy egy rosszul megszervezett cenzúra ötletszerű ellenőrzése alá helyezte, amely a legképtelenebb dolgokban akadályokat gördít a szabadvéleménynyilvánítás elé, ezzel nem támogatta, ezzel nem korlátok közé szorította, hanem agyonsilányitotta, lehetetlenné, akcióképtelenné tette a magyar sajtót. (Mozgás.) Megvallom őszintén, a t. Nemzetgyűlés és a kormány tekintélyére nézve is végzetesen sértőnek és lealáz ónak tartom a cenzúrának mai elfejlődését és pedig azért, mert hogy ha azok az urak, akikre a cenzúra rá van bizva, jobban tudják, azt, hogy mi való a nagy publikum elé, hogy minek a nyilvánosságra hozása állami érdek, akkor méltóztassék azokat az urakat odaültetni a piros bársonyszékekbe, minket pedig kergessenek haza és ültessék ide a hadnagy és főhadnagy urakat, mint nálunk okosabbakat . . . Orbók Attila: Az újságírókat meg a vezérkarba ! (Derültség.) Lingauer Albin : ... és akkor körülbelül talán a cenzúra gusztusának megfelelő kormányzab lenne. Mert az, hogy amit az ügyészségi cenzúra átenged, amit a ministerelnökségi cenzúra átenged, azt meggátolja a katonai cenzúra bocsánatot kérek, az lehetetlen állapot, (Ugy van! balfélől. Egy hang a szélsőbalolaalon : Altisztek is cenzúráznak!) van rá eset, hogy altisztek cenzúráznak • tudókra pozitívesetet. Épen enneskövetkeztében megcenzurázva láttam Magyarországon már mindenkit, aki toll forgatással foglalkozik és aki politikai nyilatkozatoka '•> tesz. Egyetlen egy embe.'t nem ért eddig cenzúra : a hadügyminister urat. Ebből azt következtetem, hogy a hadügyminister ur az országban a legokosabb ember, és ő van hivatva a politikai vezetésre. (Mozgás jobbfelől.) Gaal Gaszton : Nem beszél annyit, mine a többi ! (Derültség.) Beniczky Ödön : Nem is cselekszik ! (Za>). Elnök csenget.) Orbók Attila: Havonta egvszer nyílátkozik. (Mozgás.) Lingauer Albin : A t.hadügjnxdnister ur annak idején itt egy nagyon snájdig beszédben kijelentette, hogy megtiltja a katonaságnak a politizálást, és ha jól emlékszem, ipsissimis verbis azt mondotta, hogy lerántja arról az uniformist, akit még egyszer politizáláson rajtáéi. (Mozgás.) Most-, ha valahol, akármelyik kis járási székhelyen megjelenik vidékenként egy újság, azt megcenzurázza az ottani közigazgatási hatóság, ahol ügyészség van, ott az ügyész, azonban mindenütt a járási katonai parancsnokság. (Ugy van ! a baloldalon.) Méltóztassék most elképzelni, hogy a járási katonai parancsnokság tisztjei odakünn hivatalból kell hogy politikával foglalkozzanak. Miután a cenzúra körül véleménykülönbségek merülnek fel a szerkesztőséggel és rendesen az ottani politikai pártok vezetőségével szemben' is ennek következtében, előáll az a furcsa helyzet, hogy a politikai disputáknak végtelen sorozata nyílik meg a külső pártvezetőségek, a külső szerkesztőségek és a katonaság között. A gyakorlat lassanként politikai fellebbezési fórumokat is kialakított, amennyiben, ha a járási katonai parancsnok cenzúrája ellen valamilyen kifogás van, akkor fellebbezés megy a vármegyei katonai parancsnokhoz, a vármegyei katonai parancsnoktól pedig a körletparancsnoksáffhoz. (Mozgás.) S mi a dolognak a vége ? A honvédelmi minister ur olyan sikeresen betiltotta a politizálást, hogy ennek következtében azóta reggeltől estig a különböző katonai fórumok politikai kérdéseken veszekszenek. Szilágyi Lajos : Tökéletesen ugy van ! Lingauer Albin : Ez nem megtiltása, hanem bevezetése a politikának a hadseregbe. Szilágyi Lajos : Az a veszte a hadseregnek ! Lingauer Albin: Méltóztassanak nekem megengedni, hogy itt felemlitsem azt, hogy a helytelenül kiadott cenzúra-rendeletek micsoda sajátságos következményeket vonnak maguk után. Megjelent nemrégen — gondolom október 1-i kelettel — a 11. számú cenzura-rendelet, amely megtiltja azt, hogy az egységes kormányzópárt
