Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-117
A Nemzetgyűlés 117. ülése 1920. évi október hó 26-án, kedden. 137 kebelén belül mutatkozó differenciákról, nézeteltérésekről bármit a sajtóban irni szabad legyen. Berki Gyula: Nem is kell! (Zaj a jobboldalon.) Taszler Béla : Egyszerűen botrány! (Mozgás.) Lingauer Albin : Engedelmet kérek, ha ez tovább igy folyik, megöljük vele a sajtót, a sajtó lehetetlenné válik. Méltóztassanak nekem megengedni azt, hogy idefenn a budapesti cenzúrának egyes abszurdumaira röviden azzal mutassak reá, hogy a cenzúra-testületet épen a lapok sokaságánál fogva olyan nagyra kellett szervezni, hogy nem birnak közös megegyezésre jutni. Amit az egyik lapnál kitörölnek, azt a másik lapnál megengedik, és benmaradnak olyan furcsa dolgok, amiken az embernek az esze megáll, hogy a cenzúra, ha már cenzúra van, hogyan ereszthette ezt keresztül. Méltóztassék megengedni, hogy két rövid szemelvényt felolvashassak. (Halljuk, ! Halljuk ! jobbfelöl.) Amikor nekünk nem engedik meg, hogy a törvényhatósági választásokról benyújtott törvényjavaslat kritikájával foglalkozzunk és az efelett támadt véleménykülönbségeknek hangot adjunk, amikor tehát mi képviselői kötelességeinknek a cenzúra miatt eleget tennni nem tudunk, akkor megjelenik a »Magyarország« október 5-iki számában a következő közlemény (olvassa) : »A Magyarország bécsi szerkesztősége ma Prágából távirati kérdezősködésre a következő jelentést kapta gróf Károlyi Mihály eltűnéséről : Sikerült nyomába jutnom gróf Károlyi Mihály tartózkodási helyének. Kiderült, hogy kár aggódni sorsa miatt, jó helyen és biztonságban van.« Taszler Béla: Ezt ma írja a »Magyarország«. Elsőrendű keresztény irányzat. Lingauer Albin (tovább olvassa): »A legmegbízhatóbb helyről értesülök, hogy Károlyi néhány nap előtt hirtelen és a legnagyobb titokban visszavonult. Barátai megfogadták, hogy senkinek sem fogják elárulni rejtekhelyét. Csak annyit mondhatok, hogy Károlyi cseh területen van, tehát alaptalanok az eltűnéséhez fűzött találgatások. A grófné még Franzensbadban üdül. Aggódott férje miatt, de most már értésére adták, hogy hol tartózkodik s azóta nyugodt.« Taszler Béla : Es ezt a cenzúra átengedi. Lingauer Albin: Igen, ez az udvari hirizü közlemény keresztülment a cenzúrán. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl. Zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy most rámutassak egy másik cikkre, amelynek címe Rákosi Jenő és a cikk tartalma méltó ünneplése a nagy Rákosi Jenőnek. Hogy azonban ebben az ünneplő cikkben mik vannak elrejtve, olyanok, amikhez a cenzúra intelligenciája nem volt elég, arra vonatkozólag a következő passzusokat olvasom fel (olvassa) : »A nemzetköziség vörös napkelte virrad Oroszország felől.« (Zaj NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921, — VI. KÖTET. half elöl.) Akkor, amikor Leninék uralma összedülőben van, amikor nálunk a megmaradt vörös tüzeknek már csak pislogása látszik, ime, akkor a Magyarország megteszi azt a szívességet, hogy biztatja őket : ne féljetek, a nemzetköziség vörös napkelte virrad Oroszország felől. (Zaj. Felkiáltások a közéjyen : Zsidó lap !) Es amikor a pénzügyminister ur keserves körülmények között panaszkodik arról, hogy pénzügyi defótizmus van ebben az országban, akkor Rákosi .Jenő ünneplésének titulusa alatt megjelenik a hír, hogy Svájcban gyilkos gúnyként címkéül ragasztják a sörös üvegekre a magyar papirkoronákat. (Mozgás. Egy hang a jobboldalon : Igaz ! Hollandiában is!) Gr. Teleki Pál ministerelnök: Régi vicc! Lingauer Albin : Lehet, kegyelmes uram, hogy ez régi vicc, de engedelmet kérek, ha a cenzúra ministeri nyilatkozatokat töröl, ilyen híreket pedig átenged, akkor ez mégis csak lehetetlen dolog. Meskó Zoltán: Nem szabad megirni! Taszler Béla : Valóságos disznóság ! Beniczky Ödön : És Az Est tegnapi vezércikke ? Lingauer Albin : Amikor komoly, hazafiságukban megtámadhatatlan politikusok nyilatkozatokat tesznek és azokat megcenzurázzák. amikor nemrégen egy konkrét esetet láttam, Sigray grófnak egy nyilatkozatából olyan dolgokat cenzúráztak ki, amin már igazán csak nevetni lehet, akkor a Pesti Napló — tehát értsük meg: a Magyarország, Az Est és a Pesti Napló . . . (Felkiáltások : Egy cég !) Taszler Béla : Hires cég ! Ezek terjesztették a defetizmust ebben az országban ! Lingauer Albin : . . . két hasábon keresztül, per longum et latum, közli Batthyány Tivadar grófnak egy ismeretes beszédét, amelyben felcsap a keresztény kurzus kritizálójának, s a lehető legélesebb kitételeket használva, rendőrés csendőrállamot emleget. (Felkiáltások balfelöl •' A vörös gróf ! Kétéves évforduló !) Gyűlölködő felekezetieskedéssel vádol minket és veri a mellét, hogy ő 3,400.000 koronát adott belügyministerscge idején közbiztonsági célokra. Ez az ember tehát nyilatkozhatik a legsúlyosabb támadások formájában a cenzúra korlátai nélkül, akinek pedig először arról kellene számot adnia, hogy hol volt akkor, amikor Tisza gyilkosait kellett volna kinyomozni. (Igazi Ugy van!) Annak a volt ministernek ezt a Károlyi-izü beszédét keresztülengedi a cenzúra megjegyzés nélkül, aki egy kormányban ült azokkal, akik azt mondották, hogy a vallás magánügy. (Igazi Ugy van! Zaj.) Batthyány szemünkre hányja, hogy nem csináltuk meg a katolikus autonómiát, pedig csak bele kellett volna nyúlnunk a fiókba és gróf Apponyi Albert javaslatát elővenni. Ugyanaz a Batthyány, akinek ministertársa, Lovászy, kultuszminister volt (Mozgás.) és aki ott ült 18
