Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-116

A Nemzetgyűlés 116. ülése 1920. évi október hó 20-án, szerdán. 123 legyen-e egy kiló cukor és egészen megborzadva beszéltek arról, hogy esetleg 30 koronára fog felemelkedni a cukor ára. Hol vannak ezek az ideális állapotok, ezek az álomképek, hogy 30 koronás cukorról lehessen beszélni? Én már akkor mint közélelmezésügyi minister — tanúim rá a ministertársaim — a min is tért an ácsban állandóan figyelmeztettem a pénzügyminister urat, hogy lehetetlen közélelmezési politikát, közgazdasági politikát, de bármilyen politikát is inaugurálni akkor, ha a pénzügyminister politikája rossz. Soha semmiféle személyes animozitást a pénzügyminister úrral szemben nem éreztem, én csak az ország érdeke szempontjából figyelemmel kisértem a pénzügyi politikáját és állandóan kritizáltam. Időközben a cukor ára felment 150 koronára. Láttam és tapasztaltam, Írásbeli adatokkal jöttek hozzám, hogy milyen üzleteket kötöttek a pénzügyministeriumban. Eladtak 10 vagon cukrot, kilónként 120 koronával s az illető, aki megvette, tartozott 3 vagont visszaadni a cukorközpontnak 80 koronáért, ugy, hogy 15—20 koronával drágább lett a cukor kilója. Amikor ezeket megfigyeltem, láttam, hogy itt valami óriási visszaélés van. Benkő Gábor: Panama! Ereky Károly: Ha már a közbeszóló képviselő ur ezt a szót használja, én végeredményben nem félek egy il} en szónak a kimondásától, ha ennek háta megett tényleg visszaélések vannak. Megjelent a költségvetés, amelyben a cukorra vonatkozólag a következő számadatokat találtam. A rendkívüli kiadások 9. fejezetének 6. címében ez áll : Belföldi cukortermelésre kiadások 42 millió korona bérösszeg. Cukorvétel és behozatal költsége 300 millió korona, cukorközpont költségei 625 millió korona, mesterséges édesítőszerek 310 millió korona, összesen 652 millió korona, amellyel szemben áll 830 millió korona bevétel, 60 millió korona cukoradó és 60 millió korona cukorrészesedés. Mikor ezeket az adatokat láttam, kiszámítottam belőle, hogy ez összesen 290 millió korona haszonrészesedést jelent az állam számára a cukorüzletben. (Mozgás.) Mikor azonban az ujabb cukorrendelet megjelent, feltűnt nekem, hogy 40 K-s cukortcrmelési árról beszéltek, 80 K eladási árról, azaz kilónként az állam részesedése 40 K volt, ami körülbelül másfél milliárd korona haszonrészesedést jelent és a költségvetésben csak 290 millió korona, illetőleg árrészesedés címén csak 60 millió korona szerepel, amikor a valóságban 1500 millió koronát látunk preliminálva a most bekövetkezendő 80 K-s cukoráraknál. Ebből kifolyólag, hogy megállapítsam, hogy tulajdon képen mi áll emögött, tanulmány tárgyává tettem a cukorközpontnak a felszámoló-bizottsága számára beadott jelentést. Ebben a következő érdekes adatokra találtam, Azt mondja dr. Berger, a szakértő, aki ezt a tanulmányt csinálta, hogy az okmányokat érdemben nem vizsgálta meg, de ezek az érdemben meg nem vizsgált okmányok egyeznek a könyvvitel adataival. A vagyon összeállításánál figyelembe vették a technikai okokból nem könyvelt adatokat is. Mi az, hogy technikai okokból nem könyvelt adatok? Talán letörött a ceruzájuk hegye, (Derültség a szélsőbalon.) vagy nem volt papiros ? Azt sem tudom elképzelni, micsoda technikai ok, amiért nem lesznek könyvelve az adatok a cukorközpontban. Azután a végén még pdairja, hogy ugyancsak bemondás alapján megállapította a cukorkészletet augusztus 31-én

5 és így kihozta, hogy 421 millió korona vagyona van a cukorközpontnak. Egyik 100 millió itt, a másik 100 millió ott, de egy betű sincs arról, hogy mennyi cukrot adtak el a hazai gyárak produktumaiból és mennyi cukrot az importból, mert hisz az volna a fontos, hogy meg legyen adva pontosan a bevétel, a kiadás, az üzemi statisztika, szóval mindaz az adat, amely lehetségessé teszi, hogy egy hozzáértő szakértő abból meg tudja állapítani, hogy az államnak mi jár. (Ugy van! a szélsobaloldalon). Miután ennek a cukorközpontnak megalapitásában, mint akkori közélelmezésügyi minister, magam is résztvettem, nagyon jól ismerem és tudom, hogy mi volt az intenció, amikor ezt a cukorközpontot felállitottuk. Az volt a principium, hogy a cukorközpont lebonyolítja az üzleteket, és ha nyeresége lesz, átadja az államnak, ha vesztesége lesz, azt fizeti az állam. Miután azonban ki volt zárva az, hogy vesztesége legyen, tehát csak nyeresége lehetett, természetes dolog, hogy a költségvetésben egy számmal ott kellene szerepelnie annak, hogy mennyi volt a nyereség, illetőleg mennyit kapott az állam. Ezzel szemben azt látom a költségvetésben, hogy be van irva 42 millió korona bérösszeg, amit a cukorgyáraknak fizet az állam és 625 ezer korona azon a címen, hogy a cukörközpont költségeit is az állam fizeti. Azonkivül még egy érdekes szám van ott: 25 millió korona kártérítés a cukorgyáraknak azon a címen, hogy időközben a cukorárak emelkedtek. Miután az alapgondolat az volt, hogy a cukorgyárak semmi körülmények között rá nem fizethetnek, ennek a 25 millió koronának kiutalása egyenesen törvényellenes. (Zaj.) Ha az idő nem volna olyan előrehaladott, rámutatnék pár tételre, de majd ha választ kapok és viszonválaszomban meg fogom adni az adatokat, akkor majd le fogom szegezni azt, ;imit most az idő előrehaladottsága miatt nem mondok el. Rétérek azonban interpellációm tulajdonképeni tárgyára: arra a rendeletre, amelyet a pénzügyminister ki akart adni. Megjelent az uj rendelet a cukorforgalomról, amellyel kapcsolatban a cukorárról is kell egy rendeletnek megjelennie. A dolog ugy tör16*