Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-116
124 A Nemzetgyűlés 116. ülése 1920 tént, hogy a cukor-bizottságot megalakította a pénzügyminister, a kereskedelemügyi minister és a közélelmezésügyi minister, A pénzügyministerium részéről Ullmann István és Hirsch Nándor, a kereskedelemügyi ministerium részéről Turi Gergely és Pálffi Aladár, a közélelmezésügyi ministerium részéről pedig gróf Ráday István és Farkas János lettek ennek a cukor-bizottságnak tagjai. Ennek a cukor-bizottságnak egész működését előirja az 5430, számú ebben az évben kiadott rendelete, amely rendeletet tulajdonképen a m. kir. ministerium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján adott ki, mert ha méltóztatnak rá emlékezni, az 1920 : IV. tcikkben mi itt a Nemzetgyűlésben a pénzügyminister ur kérelmére kimondottuk, hogy ugy a cukortermelése, mint a cukorgyári termékek értékesítése szabad lesz. Időközben azonban gondolhattak valamit n pénzügyministeriumban, mert ezt megváltoztatták és zár alá vették az egész cukorkószletet az 1920/21. évre is és ennek az elhatározásnak következménye volt az uj cukorrendelet. Az uj cukorrendelet szerint a pénzügyministerium, a kereskedelemügyi ministerium és a közélelmezésügyi ministerium, tehát a három ministerium együtt, megállapítja a cukor termelési árát és mikor ezt megállapítja, akkor kiad egy rendeletet és ezzel szabályozza, hogy mekkora a cukornak az ára. A cukorgyárosok egyesülete beadott egy kalkulációt, amely szerint kimutatta, hogy 43 korona 60 fillér egy kiló cukornak előállítási költsége. Ezt a cukorbizottság soknak találta ós 41 korona körüli összegről tanácskoztak, azután szétosztották maguk között az iratokat, hogy mindenki vigye haza és tanulmányozza mindegyik ministerium. Időközben, miután látszott, hogy az árak le fognak szállíttatni, Ullmann István ministeri tanácsos a pénzügyministeriumban gondolt egy merészet és nagyot és a 41 koronás, illetőleg pontosan a 40 korona 80 filléres árat alapul elfogadva egy rendelettervezetet készített és ezt aláíratta ministerével, báró Korányi Frigyessel, amikor a cukor-bizottság még nem döntött az ár kérdésében, jóllehet az 5430. számú rendelet 13. §-a azt mondja, hogy a cukornak a legmagasabb árát a cukor-bizottság előterjesztésére állapítja meg a három minister. Tehát ez az előterjesztés a cukor-bizottság részéről még nem történt meg és Ullmann, aki tudta azt, hogy a cukor árát a bizottság alacsonyabban fogja megállapítani, mert hiszen ott volt az értekezleten, ministerével aláíratta a rendelettervezetet, azután elvitte azt a közélelmezésügyi minister úrhoz, őt szintén megkérte, hogy irja alá, és akkor elment a kereskedelemügyi ministeriumba és ott az illetékes szakosztálynál, a XXVII. szakosztálynál kérte, hogy írassák alá a kereskedelemügyi minister úrral is. Ott azonban kijelentették, hogy azt nem le'. évi október hó 20-án, szerdán. het aláírni, mert a kereskedelemügyi ministerium illetékes szakosztálya még nem állapította meg az árakat. Ezután a közélelmezésügyi minister ur és a kereskedelemügyi minister ur intervenciójára az árvizsgáló-bizottság hosszas tárgyalások után megállapította 29 K-ban az árat, tehát 41 K helyett 29 K-ban. Ez első pillanatra jelentéktelen kis dolognak látszik, mert ugyebár arról van szó, hogy cukornál egypár korona differencia jelentéktelen dolog. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy 4000 vagon cukorról van szó, akkor a valóságban ez a kis jelentéktelen differencia 400 millió koronát tesz ki. (Mozgás balfelöl.) Friedrich István : Mi az ennél a kormánynál ! Ereky Károly : A számadatok hosszas vita után következőképen állapíttattak meg: 29 K-t állapított meg az árvizsgáló-bizottság a cukorgyárak kalkulációja alapján, amely kalkuláció mellett egy pillanatra megállok. A hatvani cukorgyárnak kalkulációi készültek el, amely cukorgyárnak alaptőkéje 7,200.000 K és az összes vagyona, megnéztem a Compasst az 1916. évre, 17 millió korona. Ennek a rendes üzeme háromszor akkora cukorgyártásra van berendezve, mint amennyit most gyárt. A számadások szerint ebben az esztendőben 10 millió koronát ír le a berendezéséből, 6 millió koronát fizet ki karbantartásra a gépeire, ami már magában 16 millió korona. (Mozgás.) A 80 koronás árból munkabérre esik 1 korona 50 fillér, tehát arról sem lehet beszélni, hogy a munkabérek rettenetes drágasága emelné a cukor árát a magasba. Amint méltóztatnak látni, még a 29 koronával is óriási haszon van biztosítva a gyáraknak, úgyhogy ijesztő számok jönnek ki. A tárgyalások közel állanak a befejezéshez. A rendeletet ugy bocsátják ki, hogy valószínűleg 33 koronás árat állapítanak meg. Ez szemben a 41 koronás árral 8 korona differenciát jelent, elhagyva a filléreket. Ez az Ullmann István ministeri tanácsos tehát a hivatalos ut megkerülésével aláíratta a pénzügy ministerével ezt a rendelettervezetet. Azután elment a közélelmezésügyi ministerhez és vele is aláíratta. Megkísérelte az aláírást a kereskedelemügyi ministeriumban, s amikor ott azt mondották neki, hogy nem lehet aláírni, mert még az árviiísgáló-bizottságnál van, akkor azonnal a telefonhoz rohant és követelte, hogy az árvizsgáló-bizottság rögtön küldje vissza az iratokat, mert semmi szükség nincs további ellenjegyzésre. (Mozgás.) Ha ez nem megkísérlése annak, hogy 300—400 millió koronával az államkincstár megkárosodjék, akkor a világon semmi sem az. Most méltóztassék elgondolni, hogy amikor a költségvetésünk 20 milliárd korona, amikor arról van szó, hogy minden téren takarékoskodnunk kell, akkor a pénzügyminister ur vagy tudatlanságból, vagy rosszul informáltságból,
