Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-116

A Nemzetgyűlés 116. ülése 1920, '. évi október hó 20-án, szerdán. 117 kontingentál az igen fc.kö.íelelmezésügyi mmister'ur. Mert pl. a szemes gabona 4,300.000 métermázsá^a ^ug, ehhez még számításba véve az országnak 1,200.000 kataszt.áFs hold tengerivetését á 3 métermázsa^ tehát 3,600.000 méte mázsa tenge.'t akar beszedm. Nem tudom ugyan, miért kell ez a nagy mennyiség, mert a háború alatt Magyarországnak ez a terilete nem szállitotl annyit, amikor pedig élelmeztük a hadsereget, aztán szállították a terményt Ausztriának is és még a mellékutakon is ment el igen sok termény. Hogy az a rengeteg sok tengeri minek, nem tudhatom. Lehet, hogy a "valutajavitás, vagy spekuláció céljából, nem tudom. Benkő Gábor : Tüzelni ! Pattogatott kukoricát csinálni ! Nagy Pál : De tudom azt, hogy ha ezt behajtják olyan sorsra jut ez a termény, mint 1917— 1918-ban, mikor a beszedett tengeri ott -ochadt meg a vagonokban, mert az óriási vetés bejött, ott eliothadt, ellenben a termelőktől elszedték. Lehet, hogy az igen t. pénzügy ministe,, ur, ha a búzával lekésett, talán ezzel és a nullás liszttel akarja javicani a valutát. T. Nemzetgyűlés ! Én tudom, hogy a gazdaközönség megteszi a legvégsőig hazafiságból azt, amit megtehet. De hogy mindig egyoldalú legyen ez az áldozat, mindig a termelő közönség hozza meg ezt az áldozatot, amely leadja az ő munkája gyümölcsét maximális áron, úgyszólván féláron, azonban a termeléshez szükséges eszközökről, a ruházatról, amely ott lekopik a termelőről, nem gondoskodik senki : ez a körülmény olyan egyoldalú politika, ami előbb-utóbb meg fogj a bosszulni magát. Még Kitérek arra, hogy a múlt évben beszállított mennyiség — pedig a múlt évben is kellett élelmezni a népet — nem Közelitette meg egy negyedrészig sem a ma kivetett kontingenst s kukoricakenyér — ugy tudom — nem igen volt sem a városban, sem a faluban. Ugy látszik, itt nem történik ez éra alatt más, mint a termelő zaklatása kényszerkölcsönnel, rekvirálással, ingyen fuvarral és lakásrekvirálással, — mert a falun folyik az is — és mindez a mozgási szabadságnak, a polgári szabadságoknak úgyszólván a békóba verésével, mert annak a termelőnek mindennap kell a községházára mennie engedélyért, amikor egyik nap az egyik földjére, másik nap a másik földjére megy vetni, és mindig meg kell mondania, hogy mit vet oda és akkor tarthat még egy embert akivel megüzenje, hogy mit vet és aki mindennap járjon az engedélyért. Ez o'yan megszorítása a polgári szabadságnak, (Egy hang jobbfelni : Ami töbhtermelésre nem vezet !) ami nemcsak bogy többtermelésre nem vezet, hanem azt a kedvet is, ami meg. volt, lerontja. Ha még volna egy kis igazság ebben az eljárásban, talán megérdemelné az ember, hogy ha egyforma polgárai vagyunk e hazának és egyformán szenvedjük baját, rosszát, nyomorát, mindenét, hogy ez a kis igazság vele szemben érvényesüljön. Azonban a rekvirálásból is szomorú tapasztalataink vannak. Tudom, a múlt júniusban behivatták gazdát, amikor alig volt neki otthon búzája, sőt búzája jóformán semmi sem volt, csak valami kis tengerije ; de ha, nem ajánlott fel és nem adott bizonyos mennyiséget, akkor két katona közrefogta, szuronnyal kisérte haza a lakására, (Ugy van ! Ugy van ! a hal- és a jobboldalon.) mindenét felpiszkálta és ha csak volt még valamije, mindent elvittek. Ezt látta a termelő, de látta azt is, hogy van ott egy bizonyos nemtermelő ember, nem csizmában járó ember, aki spekulációból telerakta a padlását tengerivel, de amikor ezt bemondták ennek a rekviráló katonának, hogy ott is van egy nagy mennyiség, ahhoz még sem nyúltak hozzá. Ez az eljárás nem osztó igazság. Ha a közélelmezési minister ur kérdezi, meg fogom mondani még a neveket is. A sajtó mindig a nyomorról ir, azonban a falu nyomoráról nem ir soha. A falun meg kell nézni azt a munkást, aki dolgozik : azon a ruhán, ami rajta van, 99 folt van, de nem tud magának mást venni, abban kénytelen dolgozni. Falun még a mai időben nem igen járnak csizmában, vagy cipőben az emberek, még mezítláb dolgoznak. A falun addig, amig a budapesti színházakban, mozikban, bárokban, orfeumokban mulat a közönség, — a napi fáradalmakat pihenik ki éjszaka és reggeltől estig dolgoznak és nem jutnak ahhoz, hogy maguknak ruházatot szerezzenek be. De ez mind nem hallatszik Budapestre. A sajtó nem azért van, hogy a falu nyomorát közölje, hanem ^sak azért van, hogv folyton a budapesti nyomorról irjon.' Ha mégis előfordul, hogy falusi ember a sajtóhoz fordul, nem közlik azt, amit kér, vagy ha volna is hajlama a szerkesztőségnek reá, a cenzúra nem engedi közzétenni. Benkő Gábor: Ezt a beszédet sem közlik a sajtóban. (Felkiáltások half elől : Két sorral él lesz intézve !) Nagy Pál : Rátérek a gabonabeszolgáltatások körül előforduló .visszásságokra, rendellenességekre. Ugy tudom, hogy elmúlt a haditermény és valami olyan rendszer jön, amely a néppel kíméletesen bánik, amely meg fogja értetni vele azt, hogy ami kell, az keil, s ami van, abból lehet adni, szóval : ugy bánnak el a néppel, mint ahogy a keresztény kurzusban kellene elbánnia keresztény embernek, keresztény embertársával. Rábízták a szövetkezetekre az átvételt. En akkor felkértem Térffy Béla őméltóságát. hogy ha a szövetkezeteket bízzák is meg, de a községi elöljáróságokat kérdezzék meg előre, vájjon alkalmas-e arra, hogy azt összegyűjtse és hogy a néppel érintkezzék. Mondhatom, hogy nálunk is van szövetkezet, hitelszövetkezet, fogyasztási szövetkezet, úgyszólván egy kézben ; ez kapta a megbízást és küldött egy susztert és egy vincellért a gabona átvételére. Friedrich István : Szakértőt ! Nagy Pál : Azok természetesen, minthogy még egyikük sem termelt búzát, hogy ha szemét volt