Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-116

118 A Nemzetgyűlés 116, ülése 1920 a búzában, azt mondották, bogy nem veszik át, vagy ha gyengébb szemű búza volt, akkor is azt mondták, hogy nem veszik áfc és felszólították az illető gazdát, hogy ilyen meg ilyen kvalitású búzát szállitson. De az a gazda honnét vegyen ilyet ? Amilyet termel, olyat visz és azt szivesen adja. Meg volt a rendeletben az, hogy amely búzában nagyobb százalék idegen keverék van, azért kevesebbet kell fizetni. Azt is kivánták a gazdáktól, hogy rostálják meg a búzát. Már pedig ma csak minden tizedik vagy huszadik gazdának van rostája, mert a rosta tönkrement, nem tudnak ujat venni. Mindig az volt a szokás, hogy a búzát ahogy a cséplésből kijött, ugy vitték el és vették át. Mivel azonban most nem szakértőkre bízták a dolgot, igy bántak el a termelő közönséggel, amelynél ez a legnagyobb felháborodást keltette. De nemcsak ez a baj. Tudni való, hogy fajsúly szeiint fizetik a búzát. Tehát ha 70—76%-os, akkor fizeük az 500 koronát, ha kevesebb, akkor kevesebbet fizetnek. Ezek kaptak nem egy fajsulymérőt, hanem litert és kilót, megmentették a litert, rátették a kilóra s aszerint számították ki a búzának az árát. Saját magam is ott voltam, amikor ilyen átvétel történt, a fiam gabonájánál, s mondtam, hogy ezt nem tartom helyes eljárásnak, mert ha fajsúly szeiint fizetik, akkor csak erre alkalmas fajsulymérővel mérjék és fizessék. Ëp ugy az ottlévő malomban, ahol megmérték és ahova rögtön bevittem, erős 2%-kal magasabb minőségű búza volt benn, de hiába, mert akár köcsöggel vfgy akármivel méiik, az a szent es a szeiint fizetik, s ezzel is kárositják és kedvtelenitik a közönséget a termeléstől. Sohasem hallottam, hogy nálunk azt mondták volna, hogy nem vetnek és nem termelnek ; ezek után azonban káromkodás és az a kijelentés történt, hogy, ha igy dolgoznak a termelővel, akkor nem fogunk dolgozni és meglátjuk, hog}r kit fognak akkor szekírozni. (Ugy van balfelol.) _ Mi többtermelésről beszélünk. Ez nem többtermelés, hanem a termelés tönkretétele. Én óva intem az egész Nemzetgyűlést és az egész kormányt, hogy ezt a dolgot gondolja meg jól, mert ha a termelőosztállyal ilyen mostohán bánik, az nem vezet jóra. Erre az osztályra mindenki rá van szabadítva s ez ellen orvoslás nincs. Benkő Gábor : A hadimilliomosokat nem adóztatja meg senki ! Nagy Pál : Tudok esetet, hogy kiment egy katona a községbe, ahol nagy diótermés volt ; látta, hogy árulnak egy kocsi diót és kérdezte, hogy hogyan adták. Azt mondották, hogy 17—18 korona kilója. A katona azt mondván, hogy a dió maximálh áTa 14 korona, itt van rögtön 10Ö korona foglaló, elvitte a diót. S ezen nem segit senki. Ilyen önkényes eljárás folyik a termelőkkel szemben. Ë n óva intem a Nemzetgyűlést és a kormányt, hogy az ilyen eljárásoktól és zaklatásoktól mentse meg a termelő közönséget. Csukás Endre : Szabaddá kell tenni mindent ! Nagy Pál : Ha osztó igazságról beszélünk, akkor, igenis, az Tolna az osztó igazság, hogy vagy ', évi október hó 20-án, szerdán. minden oldalon legyen szabad kereskedelem és a fáradságának gyümölcsét mindenki élvezze, amint azt Haller István minister ur is Győrben mondotta, — bár nem tudom, hogy a minisééi tanácson milyen álláspontot foglalt el a mezőgazdasági osztállyal szemben — vagy pedig legyen rekvirálás minden vonalon . . . Benkő Gábor : A bankokban is rekviráljanak Nagy Pá! : ... és adjanak mindent maximális áron. Benkő Gábor : Kenyéradót csináljanak. Nagy Pál : Ne fosszák ki a termelő osztályt. Ami eddig folyik, az nem osztó igazság, hanem nagyon egyoldalú igazság, mert a termelőknek semmit sem adni, ellenben tőlük mindent elvenni : ez a kommunizmus felé közeledik. Azután jön a tízszeres adó reá, amit nem tudom, miből fizet a termelő osztály, ha mindenféle termeivényre ráteszi a kezét az állam, Amint az előbb is mondottam, ez tovább tűrhetetlen, ezt tovább elviselni nem lehet, mely olyan következményekkel járhat, amelyek felfordítják az egész ország termelését. Már pedig, ha az alap felfordul, akkor tönkremegy az ország. Benkő Gábor : Ki kell dobni 800.000 galíciait, akkor mindjárt jobb lesz ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Nagy Pál : Más gazdasági politikát kell folytatni. A demarkációs vonalon azt tapasztaltam, hogy az ottlevőknek van túl is birtokuk s azoknak pedig, hogy akik a demarkációs vonalon túl laknak, innen is van birtokuk, tehát az értesülés az egyik vag)? a másik oldalról történik és a legfájdalmasabb az, hogy akik a túlsó oldalon laknak és gazdálkodnak, amikor mindezt tapasztalják, akkor igazán rezignáltán azt mondják, hogy náluk jobb, tehát azt a nagy égető vágyat, amely uralkodik a szivekben, hogy csak magyar uralom alá, hogv magvarok akarnak maradni, mindezen intézkedések tönkreteszik és vég^e is az illetők nem kívánják a felszabadítást. 3 u

'! De ez a rendszer táplálja a lánckereskedelmet és a munkanélküliséget. Tudjuk ugyanis, hogy jegyre adnak 6 kiló lisztet, de annak, aki munkával foglalkozik, aki nem a cukrászdából pótolja a kenyér-hiányt, ez kevés, azt pótolja más utón, illegitim utón. A munkásság egy része azzal foglalkozik, hogy lent megveszi a lisztet és itt eladja nagyobb áron és a különbözetből él, és igy nem megy munkára. Ezek tények, amelyekkel számolnunk kell Van még a rendszernek egy másik oldala is. Tudjuk, hogy az a 80%-ban kiőrölt liszt, ha még 40%-ot kivesznek belőle, elég barna kenyérliszt. Ennek ára elég olcsó : 2 korona, olcsóbb a korpánál is. Hogy ezt mentől többen igénybeveszik, oka az, hogy sokan korpa helyett használják fel. Ez nem igen szól kiváltságosán a falusi termelőkre, mert tudjuk, hogv az, aki nem csizmában jár és nem termel, igénybeveszi azért, hogy átadja annak, akinek van és azzal megeteti,