Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-116
96 A Nemzetgyűlés 116. ülése 1920 vetni, hogy 1919 őszéig már igen nagy-vagyont szerzett. Már akkor bent ült egy-két birtokban, fogatokon, autón járt Budapestre. À pénzt zsarolásból, csalásból szerezte, egyes hölgyeknek há-' zasságot igért s a kicsalt hozományok révén nagy vagyonhoz jutott. 1919 elején Bán Jenő izsáki lakostól kicsalt egy 44 holdas szőlőt, amelyen szép pince volt és mint szőlőbirtokos nagymennyiségű bort adott el. Közbejött azonban a proletárdiktatúra, amely alatt szünetelt a borforgalom és Dóbé nem tudta a birtok hátralékos részleteit fizetni, ellenben a tulajdonost, aki igyekezett őt a vételár részleteinek fizetésére szorítani, feljelentette mint gaz burzsujt, aki üldözi őt, a becsületes fodrászsegédet, aki munkakönyvét is fel tudja mutatni. A Bán Jenő-féle 44 holdas szőlőt felhasználta arra is, hogy bejelentette a földmivelési népbiztosságnak, mint szocializált üzemet és termelési költségekre felvett az államkincstár kárára 370.000 koronát. Az államkincstár sérelme miatt is bent ül most a fogházban. A nagyvilág ekkor még nem tudott arról, hogy ez a jól megjelenő, fess, gazdagnak látszó automobilos ur kicsoda és igy neki a proletárdiktatúra elmultával sikerült érintkezésbe lépnie több borkereskedővel, többek között a szerencsétlen Landau Adolf cégével is. Landau Adolf nem gyanítván azt, hogy ez a nála autón megjelenő, neki egy ismerős borkereskedő által ajánlott ember ilyen szélhámos, az előéletét nem ismerte, vele 6000 hektoliter bor szállítására nézve ügyletet kötött oly módon, hogy egy alkalmi egyesü'etet hoztak létre, amelynek tagja volt Landau Adolf, Dóbé Nándor és valami Krausz Nándor nevű borkereskedő. Az alkalmi egyesület egy bécsi cég, valami Donau-Warte-féle borkereskedő cég részére szállította volna a 6000 hektoliter bort. Át is vettek a Donau-Warte cégtől 790.000 koronát, amit azonnal átadtak Dóbénak, aki azt mondotta, hogy ő az egész bormennyiséget szállítani tudja. A Landau és társa borkereskedő cég a 790.000 koronán és 160.000 koronán kívül leszállított 4500 hektoliter űrtartalmú hordókat is. A szállításból persze nem lett semmi. Dobé szállított összesen 570 hektoliter mennyiségű, néhány százezer korona értékű bort, többet nem tudott szállítani, nem is volt neki több ; ugy látszik, ezt a mennyiséget is másoktól, kisebb termelőgazdáktól csalta össze. Denikve sok százezer korona és sok százezer korona értékű hordó a kezén maradt, amiről kitűnt, hogy nem lehet tőle visszakapni. Ekkor megindult a feljelentések áradata Dóbé ellen, sőt már akkor, amikor ez ügyletet kötötte, feljelentették sok százezer korona értékű csalás miatt. A Landau-cég is emiitette, hogy be van csapva, ő is megtette a feljelentést. A feljelentők között volt egy őrnagy is : Darányi Ferenc és több előkelő ember. Erre ezt a Dóbé Nándort 1919 október 25-én letartóztatták és 1920. évi augusztus 20-áig volt letartóztatásban. Ekkor a hitelezők visszavonták az ellene tett feljelentéseket, mert Dóbé Nándor velük a kárra nézve ki. évi október hó 20-án, szerdán. egyezett. T. i. a hitelezők azt gondolták : nekünk abból semmi hasznunk nincs, ha ezt az embert becsukják, hanem azt a vagyont, ami még rendelkezésére áll, — amit csalásokból hordott össze — adja a mi rendelkezésünkre, abból magunkat kiegyenlítjük, igy veszett fejszének nyelét találván, engedjük őt útra. Nevezetesen, t. Nemzetgyűlés, Dóbé Nándor közjegyzői okiratban a vizsgálóbíró előtt is megkötötte ezt a szerződést az összes hitelezőkkel ; máskülönben a bűnügyi biztosítási végrehajtás alá vont vagyon likvidációja el lett volna halasztva addig, amig a per lefolyik, amely folyhatott volna egypár évig is. Mondom, ez a vagyon az összes hitelezők kiegyenlítésére átadatott, a hitelezők pedig ugy egyeztek meg egymással, hogy ezt a végrehajtási tömeget, amely mindenképen elveszett Dóbé Nándor részére, vegye át Landau Adolf és e tömegből az egyes hitelezőket ő elégítse ki. Ez meg is történt oly módon, hogy Landau Adolf erre az üzletre az akkori értékelés szerint 500.000 korona körüli összeget ráfizetett, őrá nézve azonban az egyezség mégis előnyös volt annyiban, mert neki az ő nagy menynyiségü hordóira volt szüksége, hogy az üzletet folytathassa ; ő tehát nem törődött az 500.000 korona veszteséggel. Azzal sem törődött, hogy Dóbéval mi lesz. Dóbé egy év alatt, amig letartóztatva volt, egyik keserves levelet a másik után küldte Landauhoz, hogy segítsen rajta : az ő felesége odakünn beteg, gyámolitsa Landau ezt az asszonyt. Landau gyámolította is, betegségében orvost és élelmet küldött neki, ugy hogy itt van egy csomó levél Dóbétól, amelyet a budapesti fogházból irt és amely tele van hálálkodással, adorálással ; Dóbénak kifogása csak Bán Jenő ellen volt, ki szintén egyik megkárosított volt. Dóbé 1920 augusztus 20-án kiszabadulván, megváltoztatta viselkedését Landauval szemben, elkezdett követelni és zsarolni, azt állította, hogy Landau őt megkárosította. Landau természetesen nem adott semmit e fenyegetésekre. Mig végre szeptember elején, a múlt hó elején Dóbé azzal fenyegette meg, hogy el fog pusztulni, iá fog az élete menni, az életébe fog kerülni, hogy ha neki egy millió koronát nem fizet. (Nagy mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Itt indult meg a végzet, itt indult meg a tragédia a múlt hónap első napjaiban, mikor Dóbé Nándor megüzente Landaunak, hogy ha az egy milliót neki meg nem fizeti, ez az életébe fog kerülni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Hangsúlyozom, t. Nemzetgyűlés, ezt a momentumot, mely csakugyan Dóbé élénk részvétele mellett történt s mert Dóbé zsarolása nem sikerült, mert egy milliót nem tudott kézhez kapni, ez csakugyan Landau életébe került. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ezt a momentumot csak utólag emelem ki. A feljelentés emiatt szeptember elején, tehát a múlt hónap elején a királyi ügyészségnél megtörtént, akkor, amikor Landau még szabadlábon volt. Akkor még megvolt a remény, hogy talán mégsem válik be éz a Dóbé-féle prognózis.
