Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-94

A Nemzetgyűlés 94, ülése 1920. évi augusztus hó 31-én, kedden. 89 mutatni arra, hogy a »hatályosabb« szónak törvénybeiktatása ilyen körülmények között* helyet nem foglalhat, T. Nemzetgyűlés! Hallottuk Bródy Ernő képviselő úrtól, hogy az árdrágítást csak a gazdasági helyzet szanálásával lehet megszüntetni, hogy a kereslet és kínálat örök gazdasági törvénye szerint alakul ki az ár. Gazdaságilag ez tökéletesen igy yan, azonban a gazdasági törvényekkel is vissza lehet élni, mint ahogy visszaélnek egyéb törvényekkel is. (Igaz ! Ugy van ! halj elől.) Következésképen maga az árdrágítás nem involválja a gazdasági törvény beállítását olyan értelemben, ahcjgyan azt Bródy Ernő képviselő ur mondotta, t. i. mintha a nagy kereslettől és a csekély kínálattól függene. Ez általánosságban igy van, de amikor a mai konjunktúrát, a mai árakat kihasználják, ugy, amint azt ma láttuk, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) akkor feltétlenül szükség van arra, hogy szerfölött hangt u yozzuk, hegy itt nem a gazdasági törvények egyszerű kijegecesedéséről van szó, hanem igenis, a gazdasági törvényekkel való nyilvánvaló visszaélésről. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a visszaéléseknek büntetéssel, sujtása az a cél, amelyet el akarunk érni, hogy mint egy élő korrektivumot állítsuk oda, hogy a mesterséges árdrágítás ilyen körülmények között se állhasson elő. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt tendálja a törvény, amely az adott gazdasági helyzet kihasználóival áll szemben és azt akarja elérni, hogy a konjunktúrát kihasználókat visszaverjük az ő sötét odúikba, ahonnét előbújtak, hogy igy a gazdasági törvénynyel való visszaélés következtében ne űzhessenek olyan játékot, amely ennek a nemzetnek jövőjét is kockáztathatja. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbalok dalon. ) Budaváry László ; Oly egyszerű és világos ez ! (Felkiáltások balfelől : Tudója ezt Bródy is !) Hornyánszky Zoltán : Reflektálnom kell még arra, hogy Pető Sándor képviselő ur azt mondotta, hogy igaz ugyan, hogy a bíróságra van bízva a botbüntetés alkalmazása, ámde a bíróság keze meg van kötve. Ezzel szemben hivatkozom a javaslat indokolására, amely kimondja, hogy a bíró keze nincs megkötve és ha a biró alkalmazni akarja a botbüntetést, az az ő birói kagniciójának tárgya, az a biró diszkrécionárius joga, hogy vájjon alkalmazza-e vagy sem. Mindenesetre alkalmazza, amikor a bűncselekmény olyan — amint maga a javaslat is mondja — hogy üzérkedésről van szó ; alkalmazza ott, ahol visszaetéjjől van szó, ahol nagy elvetemültséget állapit meg, és általánosságban méltóztattak is már megszavazni a botbüntetést. Ha tehát kell ez a büntetésnem, akkor az a biró, aki fel van ruházva azzal a joggal, hogy Ítélkezhessek, vájjon szükséges-e. a botbüntetés alkalmazása vagy sem, — mint Somogyi igen t. előadó ur nagyon helyesen jegyezte meg — fogja tudni a maga kötelességét és nincs okunk nekünk féltenünk az árdrágítót, a gazdát, vagy a társadalmi osztályok NEMZÍETGÍYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. ^— V. KÖTET. bármelyikét attól, hogy a biró túl fog menni azon a hatáion, amelyet a törvényjavaslat az ő jogának megállapításakor eléje SÍ ab. (Ugy van! balfelől.) Ha a biró azt fogja látni, hegy az árdrágító megérdemli a botot, nagyon helyes, ha kiszabja rá ezt a büntetést, mert nem érthetek egyet Bernolák Nándcr igen t. képviselőtársammal, aki azt mondja, hogy azéit csináljuk eat a törvényt, mert a néphangulat hulláma megköveteli ennek a büntetési rendszernek törvénybe iktatását. Nem, kérem. En a büntetőjoggal mint gyakorlati jogász foglalkoztam., saját tapasitálasaim alapján reflektálni leszek bátor azokra a tételekre, amelyeket itt a t. képviselő ur felvetett. Bernolák Nándor t. képviselőtársam t. i. azt mondta, hogy a fiatalkorúaknál is inkább szeretettel kell igyekeznünk a kérdés megoldására. Hát nekem tapasztalatom van arra vonatkozólag, hogy mikor a biró megdorgált valakit azért, meit odajuttaíták, az történt, hogy az illető kiment a tárgyalóteremből és megpofozta a sértettet, hogy miért hozta őt olyan bíróság elé, ahol őt csak megdorgálják. Bernolák Nándor: Az ilyent javítóintézetbe kell küldeni ! Hornyánszky Zoltán: A javítóintézetekkel is vannak tapasztalataim. Ez a pofon azonban megtörtént, ez faktum. És megtörtént az is, hogy azokkal, akik a javítóintézetből kikerültek, később, mint még nagyobb csirkefogókkal találkoztunk. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Gyakorlati eseteket leszek báter felhozni, amelyek a saját birói prsyisomból állanak rendelkezésemre s amely esetekből igenis nem láttuk, hogy azt a tendált célt akár a megjavítás, akár az elrettentér, a szeretetteljes bánásmód síolgálta volna. Ha pedig ezt a két célt nem tudja elérni az eddigi törvényjavaslatok bármelyike sem, akkor igenis indikálva van és egyenesen követeli nemcsak a közhangulat, de a gyakorlati jegászvilág tapasztalása is azt, hogy nyúljunk bele végre ebbe a darázsfészekbe oly módon, amely lehetővé teszi akár a prevenciót, akár pedig azt, hogy elrettentsünk, akár azt, hogy elérjük a javítást. Mert ha — ebben a címben hatályosabb büntetőjogi védelemről lévén szó — nem történik meg az, hogy azokra a cselekményekre nézve, amelyeket a ja Vaslat felhoz, intézkedünk, s nem hozzuk fel még hozzá azokat, amelyeket a javaslat 1. §-ánál leszek bátor mint módosítást benyújtani, akkor igenis elérünk oda, hogy minden büntetőjogi tudásunkkal és gyakorlatunkkal valahogy meddő térre lépünk és nem tudjuk megakadályozni a bűncselekmények elkövetését. Azt pedig nem fejtegetem, — mert hisz itt már eléggé kifejtették •— hogy milyen erkölcsi eldurvulás állt elő ; nem fejtegetem azt, hegy az anyagi fertőbe mennyire besülyedt az ország lakossága akkor, amikor nem tud soha máskép gondolkodni, esak ugy, hogy az anyagi előnyöket teszi mindennek az élére. Itt tehát igenis erkölcsi szempontból is el kell bírálni a kérdést s helytelen azaz idézet, hogy Förster, a nagy pedagógus, a gyermekek neve. 12