Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-94

90 A Nemzetgyűlés 94. ülése 1920. évi augusztus hó 31-én, kedden. lésénél a vesszőt nem ismeri. Igaz, nem ismeri, de felhoz egész sereg írót, és Bernolák Nándor igen t. képviselőtársam ép oly jól tudja, mint én, hogy Schopen is azt mondja, hogy ha a nevelést túlságosan szellemivé tesszük, akkor az anyagi eszközökkel való hatás teljesen kiesik a kezünkből. Már pedig vannak természetek, melyek nem erkölcsi irányzék szerint cselekszenek és tesznek, hanem csak ugy cselekszenek, ha anyagi erővel visszük őket oda, hogy jót tegyenek, vagy hogy ne kövessenek el bűncselekményt. Ha ezt megállapítják a pedagógusok, ha ezen túl vagyunk mind, akkor valahogy keresnünk kell azt a módot és eszközt, amely nekünk lehetővé teszi azt, hogy igenis büntethessünk, mert a büntetőjog nem teóia, hanem gyakorlat elsősorban. A teóia nagyon szép addig, ameddig a gyakorlatot szolgálja. Amikor azonban az a teória szöges ellentétben áll a gyakorlattal s azt a célt, amelyet a teó.ia is magának vall, hogy t. i. elérje a bűncselekmények leszorítását, nem tudja elérni, és a gyakorlati életbe nem viszi bele,azt, amitől lehet várni az eredményt, akkor csődbe jutunk. Már pedig nekünk csődbe jutnunk a büntető igazságszolgáltatás terén nem szabad, mert a nemzet jövőjére nézve ez nem közömbös. Véleményem szerint itt tehát csak a »hatályosabb« szó kihagyásáról volna szó, mert igy, ahogy az 1. § felhozza, a hatályosabb sző nem állja meg a helyét. Elnök : Az indítványt nem méltóztatik beadni ? Hornyánszky Zoltán : Beadom. Elnök : Kérem. Szólásra ki következik ? Kontra Aladár jegyző: Pásztor József! Pásztor József: T. Nemzetgyűlés! Amikor tegnap este is kifejezést adtam annak, hogy a javaslattal nem értek egyet, ezt nem azért tettem, mintha talán én a bűnösöket félteném a büntetéstől. Mi nem akarjuk, hogy olyan színezete legyen a dolognak, mintha mi kisgazdák azért félnénk attól, mert olyan dolgokat akarnánk elkövetni, amelyekért megérdemeljük a botbüntetést vagy bármilyen büntetést. Mi csak azért elleneztük a botbüntetést, mert tapasztalatból tudjuk, hogy a törvényekkel sokszor visszaélnek, vagy azokat félremagyarázzák, mert olyan tág értelműek és annyi paragrafusuk van, hogy könnyű azokat igy is, amúgy is magyarázni. En erről az oldalról csupán azt,akarom itt kijelentem, hogy ne legyen az a színezete a dolognak, mintha mi akár a zsidókat pártolnék, akár pedig olyasmit akarnánk elkövetni vagy olyan do] gok elkövetésének akarnánk szabad folyást engedni, amelyek ezen büntetésekre okul szolgálnak. En tegnap este egy speciális helyzetet hoztam fel, amelyre nézve az igei t. igazságügy minister ur nem tudott engem megnynglátni, mat csupán annyit mondott, hogy ezért nem jár botbüntetés s ha mégis megbüntetné a bíróság az illetőt, akkor fellebbezhet. Ez nem nyugtathat meg engem, és az is a célja felszólalásomnak, hogy az igazságügyminister urnák az a megjegyzése, hogy ez.nem büntetendő cselekmény, meg legyen örökítve, a naplóban azért, hogy ha egyébre nem tudok hivatkozni, legalább arra hivatkozhassam annak idején, hogy ez igenis benne van a Nemzetgyűlés naplójában és hogy az igazságügyminister ur kijelentette annak idején, hogy ez nem büntetendő cselekmény és emiatt nem lehet 'megbüntető senkit. Az emiitett speciális helyzet ugyanis az, hogy nálunk évszázadok óta abból él a nép, hogy elmegy az erdőbe, ott megvesz egy-két méter fát, azután a tizenhat kilométerre levő erdőből behozza a faluba s másnap az ugyancsak tizenhat kilométerre fekvő városba elviszi és eladja. Most a fáért négyszáz koronát fizet az erdőben. Az én községemtől a legközelebbi városig, ahova a fát elhordják, hatszáz, nyolcszáz, ezer koronát kérnek a fiakkerosok, ha elvisznek valakit. Ha most az, aki beviszi a fát, a négyszáz koronához hozzászámít 300 koronát, nem egy napra, hanem két stációra, akkor az egész város azt mondja, hogy bár hoznának egy törvényt, hogy a deresre húznának benneteket a piacon. Miután az ottani gazdák a fát az uradalomnál szerzik be, az erdőbirtokosnál, azután pedig eladják, ezt ugy is magyarázhatjuk, hogy ez közvetítő kereskedés. Mindenesetre lehet magyarázni igy is'. Miután a jelen időkben csak 700 koronáért adja a fát, tehát 300 koronát számit két napi fuvarért, amikor 40 korona a patkó és 240 korona egy métermázsa széna, — ez nem sok — beszélhetünk akármit. A közelmúltban két embert büntettek meg ezért. Az egyiket kétheti elzárásra és 50 korona pénzbüntetésre Ítélték. Nem is az fájt neki, hanem a megbélyegzés azért, hogy egy becsületes gazdaember téli időben elviszi a fát eladni. Hiszen azoknak a gazdáknak a lovai hevernek. De nemcsak ez ért viszik be a fát eladni, hanem azért is, mert szükségük van a pénzre is nálunk, minthogy sovány földek vannak, terméketlen a vidék. Tehát egy olyan tisztességes ember is beleeshetik a büntetésbe, amely örökre tönkreteszi. Ereky Károly : Nem eshetik bele tisztességes ember ! A bíróság kikalkulál a, hegy jogos-e. Pásztor József: Az illetőt épen a bíróság büntette meg kétheti elzárásra, csak azért, mert drágult a fa. • •• Ereky Károly : Szolgabíró lehetett, nem bíróság. Pásztor József: Járásbiró volt ! Somogyi István előadó : Az nem lehet ! Pásztor József: Igen, az szolgabíró volt! Ereky Károly : A járásbíróság egy intézmény ! (Zaj. Elnök csenget.) Pásztor József : Nekem az az óhajtásom, hogy én hivatkozhassam a minister ur őexcellenciájf nak arra a t gnap esti kijelentésére, hogy azt nem lehet árdrágításnak tekinteni és hogy az nem bünte: tendő cselekmény. Éz volt csupán a célom. Elnök : Szólásra következik ?