Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-94
80 A Nemzetgyűlés 94. ülése 19.20. Ami Csizmadia Sándor t. képviselőtársam felszólalását illeti, én ennek stilusával nem akácuk vitatkozni. Ez a stilus nagyon egyéni dolog, amit, azt hiszem, e teremben ő kivüle senki sem használ. (Égy hang jobbról: Eredeti/) Eredeti, de nem parlamentáris. Egyet azonban le kell itt szögeznem : Csizmadia Sándor t. képviselőtársam kijátssza most magát a magyar földmivesosztály védőjének. Csizmadia Sándor: Az is. Somogyi István előadó: Miért nem védte a magyar földmivesosztályt népbiztos korában, amikor Szamuely korbácsolta, égette és akasztatta halálra? Miért nem volt neki szava akkor? Miért engedte, hogy Dunántúl akasszanak? Es árvák és özvegyek jajjá töltse be az egész vidéket ? Csizmadia Sándor: (Közbeszól.) (Zaj.) Somogyi István előadó : Méltóztassék egyet figyelembe' venni. A szirénhangoknak ne üljünk fel! (Helyeslés.) Amiket t. képviselőtársam itt a főszolgabíróról és a főszolgabírói atrocitásokról mondott, abból élt ő egész életében. Egyes extravaganciákat, egyes tág lelkiismeretű emberek komiszkodását kihegyezte és vitte országvilág elé, most pedig a régi verklit akarja ebben a Nemzetgyűlésben is megszólaltatni. (Igaz! Ugy van!) ügy látszik, azt hiszi, hogy akad itt olyan ember, aki az ő szirénhangjai után menni merészel. Csizmadia Sándor : Hát ilyet lehet mondani ? Somogyi István előadó: Ilyet igenis lehet mondani. Nem láttuk őt soha, amikor a magyar parasztság védelméről volt sző. O ült — akár akarva, akár nem, akár nevetve, akár nem nevetve —• abban a népbiztosi székben és egy szava sem volt a magyar parasztság érdekében. Csizmadia Sándor: Hol volt ön akkor? Somogyi István előadó : Majd megmondom, hogy hol voltam. Csizmadia Sándor : El volt bújva a kályhalyukba, (Zaj.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nem őt illeti a szó. Csizmadia Sándor : De igy nem lehet beszélni a parlamentben. (Zaj.) Elnök : Ha a képviselő ur még egyszer közbeszói, kénytelen leszek rendreutasítani. És ha ez sem használ, kénytelen leszek a Háznak javaslatot tenni,- hogy a képviselő urat utasítsa a mentelmi bizottsághoz. (Helyeslés.) Somogyi István előadó : A t. Nemzetgyűlés szíves elnézését kérem, amennyiben talán szokatlan hangot használtam. (Helyeslés.) De le kell egyszer már szögeznünk azt, hogy itt hivatatlan elemek kezdenek feltolakodni a magyar keresztény nép védőinek. Le kell egyszer már szögezni, hogy azok kezdenek a magyar nép patronusaiként szerepelni, akiknek sem joguk, sem okuk nincsen, hogy a magyar parasztságot képviseljék. (Mozgás jobbfelől) évi augusztus hó 31-én, keddeú. Kerekes Mihály : Kire vonatkoztatja ezt ? Milyen megjegyzés ez ? Csak önöknek van joguk ? Ez is hozzátartozik az előadói beszédhez? (Zaj. Helyeslés jobbfelöl.) Hát ki képviselheti ? Somogyi István előadó: Nem értem Kerekes t. képviselőtársam izgékonyságát, mert épen oda akartam • konkludálni, hogy igenis ezeknek a padoknak joguk van a magyar nép nevében beszélni, de nincs joga annak, aki amikor tehette volna, nem mert szót emelni a nép érdekében. Kerekes Mihály: Akkor ne tessék többesszámban beszélni. Somogyi István előadó : Azt is megmondom majd, miért beszélek többesszámban. (Egy hang balfelöl : Ugy látszik, ott is baj van ! Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Még csak Csizmadia egy itt elhangzott megjegyzésére, akarok reflektálni, arra, hogy a mi mandátumainkat féltenünk kell. Ne féltse t. képviselőtársam sem ennek az oldalnak mandátumát, sem annak az oldalnak mandátumát. A mi lelkiismeretünk nyugodt. Mi elvégezzük munkánkat nyugodtan ; nyugodtan állunk választóink és az ország elé és nem félünk attól a vádtól, hogy nem védtük meg 4 tisztességesen azt a népet, amely sorsának intézését reánk bízta. (Helyeslés.) Ami Orbók Attila t. képviselőtársam felszólalását illeti, arra nézve méltóztassék megengedni azt a megjegyzést, hogy én nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársam Svájcnál nem ment tovább. Orbók Attila: Mentem! (Felkiáltások jobbfelöl : De volt ám ! Sokat volt külföldön !) Somogyi István előadó: T. képviselőtársamnak el kellett volna mennie Angliába. Ha Angliába ment volna és megnézte volna a büntetőtörvénykönyvet, akkor megdőlt volna egész beszédének clou-ja, mert akkor tudhatta volna, hogy az angol állam nem szégyelte büntetőtörvénykönyvébe belevenni a botbüntetést. És itt felelek Bródy Ernő t. képviselőtársamnak is, hogy Angliában a botbüntetés nemcsak a szemérem elleni bűncselekményeknél van meg, hanem a rablásnál is. Bródy Ernő : Én magam mondtam el ! Somogyi István előadó : Akkor belátta volna azt, hogy nem is lesz az olyan nagy szégyen Magyarországra nézve, hogyha itt egyszer radikális eszközökkel akarunk rendet teremteni. (Ugy van! Mozgás.) Rátérek most Rupert t. képviselőtársam beszédére. Rupert t. képviselőtársam szószerint azt mondotta, hogy »a logika a tudás megmutató ja«. Ha ez igy van, — ós én aláírom, hogy igy van — akkor nem tudom, hogy állunk t. : képviselőtársam beszédével. Megmondom miért. Rupert t. képviselőtársam azt mondja, hogy a történelmi materializmus a valóság. Ugyanakkor pedig kezdi emlegetni azt, hogy keresztény megújhodás kell ebben az országban. Egyet bátor-