Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-94

À Nemzetgyűlés 94. ülése 1920. kódom leszögezni. A vörös internacionalizmusnak, a kommunizmusnak, az erkölcsök leromlásának, az ateizmus látszólagos alátámasztásának, mindennek a nemzetköziségnek nincs más alapja, mint maga a történelmi materializmus. Mármost, aki a történelmi materializmusra esküszik, hogy tudja az szolgálni a keresztény erkölcs diadalát ? Rupert Rezső : Nem értett meg az előadó ur. Somogyi István előadó: A logikát még tovább fogom fűzni. T. képviselőtársam, mint a kormányzó pártnak egyik neves tagja, félórán keresztül óriási támadást intéz a kormány ellen. Azt mondja, hogy a kormány nem csinál a világon semmit ; semmit nem tesz, nem jön ide semmiféle energikusabb rendszabállyal. Es amikor a kormány idejön ilyen rendelkezéssel, akkor azt mondja, hogy ezt nem szavazza meg. Rupert Rezső : Jött volna a földbirtokreformmal ! Somogyi István előadó: Ha a logika a tudás megmutatója, akkor vagy a tudással, vagy a logikával itt baj van. Egyre óhajtok Rupert t. képviselőtársam beszédében reflektálni, nehogy ugy tűnjék fel a dolog, mintha én minden tudomány kikezdője volnék. Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy a teória nem ér semmit és ugyanakkor rögtön kifejtette, hogy de mennyire sokat ér a teória, mert a kétszer kettő négyen alapszik a matematika, a fizika, a mérnöki tudomány. Itt vagyok bátor figyelmeztetni Rupert t. képviselőtársamat, hogy bizonyára elkerülte az ő figyelmét az exakt .és nem exakt tudományok közötti differencia. Itt különbség, hogy amig az egyik axiómákon alapszik, a másik lépten-nyomon változó elveken nyugszik. A nem exakt tudományoknak iskolai példája a bölcsészet, amely úgyszólván évről-évre változó ideákkal dolgozik. Ilyenek még a kriminológia és a politika. Exakt tudomány a számtan. A kriminológia nem exakt tudomány és ott nekem és mindenkinek jogunk van azt mondani, hogy ez vagy az a teória nem ér semmit, amint azt már ezerszer mondták és fogják is még mondani. Én tehát nem a teóriákat tagadtam, hanem azt, mintha egyes teóriáknak minden körülmények közt létjogosultságuk volna, mintha nekünk szükségünk volna arra, hogy teória-bálványimádásban szenvedjünk. Én azt mondtam, hogy nekünk lehetnek körülményeink, amikor nem szabad ragaszkodnunk a teóriákhoz, bármennyire aláirjuk is azokat és bármennyire kitűnőek is azok, mert kétségtelen, hogy rendkivüli viszonyok rendkivüli eszközök alkalmazását teszik szükségessé. Ami azt a bizonyos 48-at illeti, amelyet Bródy Ernő t. képviselőtársam oly excellánsan hirdetett, hogy alig tudott tőle elszakadni és alig tudott visszajönni a mai korba, arra nézve csak egyet szögezek le, t. i. azt, hogy 1848-ban illetve 1843-ban nem törtónt más'dolog, mint az, hogy igenis, csak a botbüntetést akarták eltörölni. Hát NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — V. KÖTET. évi augusztus hó 31-én, kedden. Öl szószerint fogom idézni t. képviselőtársamnak, hogy milyen indokolással történt a botbüntetés eltörlése. Ezt ugyanis elfelejtette idézni. (Olvassa): »Ki van mondva a nemesek és a nem nemesek közt — mondja az indokolás — a törvény előtti egyenlőség. Ezen elv megtartása mellett pedig az eddigi úzus gyakorolható nem volt.« Yagyis ugy áll a dolog, hogy tényleg 48 előtt a nem nemeseket az uriszékek és a pallosjoggal biró hatóságok botozhatták. Következett a jobbágyfelszabadítás, de a büntetőtörvénykönyv még mindig különbséget tett a két társadalmi osztály közt. Erre mondották, hogy eltöröljük a botbüntetést, mert amikor a jobbágyságot felszabadítjuk, akkor a _büntetőtörvénykönyben is egyenlővé kell tenni a nemest a nem nemessel. Yagyis nem egyenesen a botbüntetést törölték el, hanem a jobbágyság felszabadítása, nem pedig valami borzasztóan nagy liberális szellem hozta magával a botbüntetés eltörlését. Aláirom, hogy azok az urak akkor óriási elmék voltak, akik, igenis, korukat megelőző eszméket hirdettek, vagy legalább is felfogták azokat. De méltóztassék a történelmet, az akkori idők lapjait, elolvasni : nem az volt a főcél, hogy a botbüntetést eltöröljék, hanem hogy a jobbágyságot egyenlővé tegyék a nemessel, polgári egyenjogúságot adjanak mindenkinek és minden korlátot, ami ennek útjában áll, eltüntessenek. Rátérek Bródy Ernő t. képviselőtársam beszédére, aki, elismerem, kitűnő dialektikával és nagyszerű adresszálással épitette fel beszédét. Elismerem ezt beszédének különösen arról a részéről, amikor ide, a jobboldali padok felé kiáltotta, hogy nem a zsidók ellen fog menni a bot, hanem a paraszt ellen. Én nem értem az egész dolgot. Hát ki itt a magyar parasztságnak a képviselője? A baloldal-e, a jobboldal, vagy pedig Bródy t. képviselő ur ? Bródy Ernő : Bródy az igazság képviselője ! (Derültség.) Somogyi István előadó : Az igazság nevében tiltakozom az ellen, hogy a magyar paraszt védőjeként emeljen szót itt Bródy t. képviselőtársam, aki soha életében mást nem tett, mint a városi polgárságot és speciell Budapest lakosságát játszotta ki a magyar parasztság aspirációi ellen. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Bródy Ernő: Soha! Somogyi István előadó: Nem lehet sanda mészáros módjára ide kacsingatni és becsületes meggyőződéseket eltántorítani. ( Ugy van ! a baloldalon.) Bródy Ernő : Érvekkel tessék jönni ! Somogyi István előadó : Nem lehet itt egyik vagy másik társadalmi osztály védőjéül kijátszani magát, mert itt minden társadalmi osztálynak megvan a védője. Ez a Nemzetgyűlés az általános választójog alapján jött össze : itt a magyar nemzet minden társadalmi osztályának megvan a maga képviselete. A jobboldali padokon ülőknek van joga beszélni a magyar paraszt nevében, de 11