Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-93
68 A Nemzetgyűlés 93. ülése 1920. Szmrecsányi György: Ez agy van! Ez a fődolog ! Tomcsányi Vilmos Pál : E nélkül a törvény nélkül az nincs biztosítva, e nélkül azt végrehajtani nein lehet. Méltóztassanak ezt a szempontot figyelembe venni. Ez az, ami igenis kötelességemmé teszi, hogy e törvényjavaslat tárgyalását kérjem, hogy ezt a törvényjavaslatot itt képviseljem. Voltam bátor említeni, hogy nekünk, a törvényhozásnak, igenis, reális szempontokat kell elsősorban szem előtt tartanunk. Méltóztassanak meggyőződve lenni és kijelenthetem, hogy ez a x törvényjavaslat nem egy kodifikátor fejéből* pattant ki, hanem ez a törvényjavaslat, igenis, ilyen reális szempontokat követ, ez a törvényjavaslat az élet követelményeivel számol. ( Ugy van ! balfel öl.) Hiszen talán senki sem tagadja, hiszen köztudomású, hogy mintegy a közvélemény követelte ennek a büntetésnek a behozatalát annakidején ... Bernolák Nándor: Ez a baj! \ Tomcsányi Vilmos Pál :. . . és megnyugtathatom a t. képviselőtársaimat, különösen Bródy Ernő t. képviselő urat, aki attól fél, hogy ezáltal a Balkán színvonalára sülyedünk és a Nyugat kulturnemzeteinek kritikáját, bírálatát fogjuk kierőszak« >lni, azonkívül megnyugtathatom G iesswein képviselő urat is, akinek szintén ez a véleménye,— és azt hiszem, ezzel talán nem árulok el titkot, talán tudják is — bogy, érdekes, — tulajdonképen ennek az egész botbüntetésnek a gondolata nyugatról jött most és elárulom azt . . . Orbók Attila : Elég szégyen a nyugati államokra! Rupert Rezső: A béke is nyugatról jött, • amellyel letiportak bennünket ! Tomcsányi Vilmos Pál : . . . hogy a botbüntetés behozatalának egyik inditóoka volt az is, hogy a Nyugat művelt államainak reprezentánsai adták a magyar államnak azt a tanácsot, azt a tapasztalatot . . . Pető Sándor: Ezt a tanácsot megfogadják, de más tanácsokat nem tudnak megfogadni! Tomcsányi Vilmos Pál : ... felhívták a magyar kormány figyelmét arra, hogy ott a Nyugaton, Angliában és Franciaországban milyen jő tapasztalatokat tettek ők most, különösen az árdrágítókkal szemben . . . (Mozgás.) Bródy Ernő : Franciaországban ? Rupert Rezső : Adják vissza a mozdonyainkat ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : ... a botbüntetésnek és hasonló szigorú eszközöknek alkalmazásával. Ugrón Gábor: Hasonló jókat kívánunk! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Ezt csak azért mondom, hogy ne méltóztassék azt gondolni, hogy ott a Nyugaton feltétlenül elitélik azt, ha ilyen rendkívüli körülmények között valamely állam ilyen rendkívüli eszközökhöz is forduL évi augusztus hó 27-én? pénteken. Ereky Károly: Ez helyes megokolás. Rendkívüli körülmények szülik a botot. (Mozgás a jobboldalon.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Osztom képviselőtársaimnak azt a nézetét, hogy a kriminalitás mostani elterjedtsége és az elvadulás mind olyan jelenségek, amelyeknek belső okai vannak. Mai társadalmi és gazdasági viszonyaink ezeknek belső okai, és ha ezeken valóban segíteni akarunk, ha ki akarjuk küszöbölni a kriminalitásnak ezt a fejlődését, akkor tulajdonképen ezeket a belső okokat kell megszüntetnünk. Ez teljesen igaz, de ez máról-holnapra nem megy. Griesswein Sándor igen t. képviselő ur is emiitette, hogy ennek nemcsak az anyagi eszközök hiánya az akadálya, de bizonyos hoszszabb idő is kell, amig képesek leszünk gazdasági és társadalmi viszonyainkat ugy átalakítani és olyan konszolidált viszonyokat teremteni, amelyek talán maguktól ki fogják küszöbölni azokat a kinövéseket, amelyeket most tapasztalunk. Ámde a magyar államnak élnie kell. A magyar állam most küzködik, a romokból akarjuk felépíteni, ugy-ebár, a magyar államot ; nekünk nincs most időnk arra, hogy hosszabb programútokkal igyekezzünk segíteni és kiküszöbölni ezeket a viszonyokat, tehát arra az átmeneti időre, amig valamelyest legalább konszolidálódunk, nem tudjuk nélkülözni ezeket a talán túlszigoru, a modern büntetőjog elveinek talán meg nem felelő, talán a kultúrának sem egészen megfelelő büntetési nemeket és ezek között a botbüntetést sem. Méltóztassék ezt ugy felfogni, mint egy tényleg szükséges rosszat, amelyre azonban most, a momentán helyzetben feltétlenül szükség van, ha fenn akarjuk tartani a jogrendet, ha lélegzethez akarunk jutni és ha azt az országmentő munkát, amelyre, azt hiszem, mindnyájan törekszünk és amelyre mindnyájan vágyunk, eredményesen akarjuk elvégezni. Azt méltóztattak említeni, hogy a botbüntetés tulajdonképen a bosszúnak az eszköze. Én a botbüntetést nem a bosszú, hanem a megelőzés, az elrettentés eszközének tekintem. (Helyeslés a baloldalon.) Ereky Károly: Nem sok bot lesz, urak, abban a pillanatban, amikor egyet megbotoztak ! Kerekes Mihály: Én is azt hiszem, mert nem szavazzuk meg. (Derültség.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Bernolák Nándor t. képviselőtársam azt az ellenvetést teszi, hogy ő nem bizik abban, hogy a botbüntetésnek elrettentő hatása lesz és volt szives példákat felhozni a múltból is, hogy milyen tapasztalatokat szereztek épen ezekkel a büntetési nemekkel, amelyeknek az elrettentő hatása nem nyilvánult meg. Teljesen elismerem, hogy ilyen tapasztalatok voltak. Bernolák Nándor: Például épen az oláh megszállott területen rengeteg volt a bűnözés.
