Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-93
À Nemzetgyűlés 93. ülése Î920. évi augusztus hó 27-én, pénteken. 67 menyem szerint itt igenis nekünk is szigorúan mérlegelnünk kell (Halljuk! Halljuk! balfelol.) és amely szempontok kényszerítenek engem arra, hogy jóllehet ez nem az én javaslatom, nem én készitettem, nem én nyújtottam be, . . . Rupert Rezső: Enyhitő körülmény! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister; ... ezt a javaslatot mégis itt képviseljem. Mondom, ezek a reális szempontok és ezeknek komoly mérlegelése teszik ezt rám nézve kötelességgé. (Egy hang a jobboldalon : Haláttan feladat!) Ez az oka annak, hogy nem teljesíthetem t. képviselőtársaim egy részének azt a kívánságát, hogy ezt a javaslatot visszavonjam . . . Szmrecsányi György : Isten ments ! (Mozgás és felkiáltások jobbfelől: Majd leszavazzuk !) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: , . . és kérnem kell a t. Nemzetgyűlést és különösen azon képviselőtársaimat, akik talán abban a véleményben vannak, hogy ezzel a törvényjavaslattal foglalkozni nem kell, méltóztassanak meghallgatni és .figyelembe venni meggyőződésük és elhatározásuk formálásánál ezeket a szempontokat is, amelyekre most röviden rámutatni óhajtok. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt bá+or vagyok felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy mi most különösen arról vitatkozunk elméletileg, hogy kell-e a botbüntetés, be kell-e azt hozni vagy nem, holott a Nemzetgyűlés ezt a kérdést már eldöntötte. (Ugy van ! balfelöl.) A Nemzetgyűlés a legközelebbi múltban meghozta már az árdrágítókról szóló törvényt, amelyben kimondta azt az elvet, azt a határozatot, hogy a botbüntetést, mint olyant, mint büntetési nemet, bár átmeneti időre, de igenis statuálja. Orbók Attila: De csak a zsidókra! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlés akaratelhatározását, a törvényt, mindannyiunknak tiszteletben kell tartanunk, s azoknak a szerveknek, amelyek valamely törvény végrehajtásáról tartoznak gondoskodni, tova obi kötelességük, hogy a törvény végrehajtásának lehetőségét is előmozdítsák és biztosítsák. Ez a törvényjavaslat tulaj donképen és főként nem céloz mást, mint azt, hogy a botbüntetés, büntetési nem, melyet a Nemzetgyűlés már elhatározott, végrehajtható is legyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert anélkül, hogy ne szabályozzuk azokat a részleteket, hogy mily módon kell a botbüntetést végrehajtani, a bíróság nincs is abban a helyzetben, hogy ilyen ítéleteket hozzon. Ezek is garanciális rendelkezések ; azt is pontosan meg kell szabni, hogy mi módon kell azt végrehajtani, mert különben, ha ez nem történnék meg, akkor hiába biztosítanék a független bíróság ítéletében a garanciális rendelkezéseket, kétségtelenül visszaélések fordulhatnának elő. Ez a törvényjavaslat tehát egyrészről biztosit ja ezt a végrehajtást, másrészről pedig azokat a hibákat van hivatva reparálni, melyek épen a botbüntetés rendelkezésével kapcsolatban az árdrágitótörvénybe belecsúsztak. Rupert Rezső : De hisz azokat is megszavazta a Nemzetgyűlés ! Azt is tisztelni kellene ! Az is meghozott törvény ! Tomcsányi Vilmos Pál: Épen a t. közbeszóló képviselő ur tudja, hogy hogyan történt ez a dolog. Én akkor még nem voltain szerencsés a Nemzetgyűlés tagja lenni, abban nem vettem részt, de megállapítottam», hogy hogyan történt. Különben ő volt a törvényjavaslat előadója és ő nagyon jól tudja, hogy az eredeti javaslatban nem voltak benne azok a rendelkezések, melyeket itt módosítani óhajtunk. Nem voltak benne pedig azért, mert az akkori igazságügyi kormányzat vezetőjének az volt a véleménye, hogy azokat a rendelkezéseket ebben a külön törvényjavaslatban kellene szabályozni, amely törvényjavaslat bizonyos tekintetben junktiinban volna a másikkal. Egészen incidentaliter kerültek be abba a törvényjavaslatba ezek a rendelkezések és ennek a következménye az, hogy azok nem megfelelők. Nem megfelelők azért, mert túlságosan súlyosak, rigorózusak. Rupert Rezső: A nőkre is kiterjedők! Tomcsányi Vilmos Pál: Minthogy a t. képviselő ur azt mondta, hogy túlságosan súlyos törvény a legenyhébb törvény, mert azt végrehajtani nem lehet, — amit én bizonyos tekintetben osztok, — és minthogy ezt a törvényt, azt hiszem, mindannyian végre akarjuk hajtani, azért enyhítjük azt olyan formában, hogy végre lehessen hajtani. Az enyhítés pedig abban van, hogy míg az árdrágitótörvény obligatőriusan, kötelezően szabta meg a botbüntetés kiszabását, addig — mint bölcsen méltóztatnak tudni — a mostani törvényjavaslat azt a biró belátására bizza és még bizonyos körülményeket, bizonyos momentumokat is megszab kötelezően, melyeknek fenforgása esetében jogosult csak a bíróság a botbüntetést kiszabni. További enyhítés az is, — amint méltóztattak mondani, — hogy a botbüntetés a törvényjavaslat szerint csak a férfinemhez tartozókra terjedhet ki. Rupert Rezső : Az asszonyok fognak ezentúl árdrágitani! Tomcsányi Vilmos Pál: Ezenkívül enyhítés az is, hogy mig az a törvény három évre állapítja meg a botbüntetés alkalmazhatását, addig ez a törvényjavaslat csak egy évi időtartamra kívánja azt megállapítani. De ettől eltekintve, ez a törvényjavaslat még olyan szövegmódosításokat is javasol, különösen a mellékbüntetések tekintetében, amelyek megfelelőknek és büntetőjogi rendszerünk szempontjából helyesebbeknek mutatkoznak. Minthogy tehát így áll a helyzet, az a kérdés> akarjuk-e — én azt hiszem,, akarnunk kell, mert kötelességünk is — az árdrágítókról szóló törvény végrehajtását biztosítani. 9*
