Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-93

m A Nemzetgyűlés 93. ülése Î920. a törvénytisztelet és a rend helyreállítására, aminek mindnyájan hivei vagyunk és amiben mindnyájan egyformán kívánjuk a L. kormányt támogatni, más eszközöket, de ne nyúljon ahhoz az eszközhöz, amellyel ép az ellenkezőjét éri el mindannak, amit célzott. Mindezen okoknál fogva a törvényjavaslatot- nem fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra ki van feljegyezve? Bródy Ernő jegyző: Nyéky József! Nyéky József: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy rövid pár szóval a botbüntetés ellen én is tiltakozásomat kifejezzem. Ugy látszik, hogy amikor az árdrágítók ellen akarják a botbüntetést behozni, akkor tulajdonképen ez a törnényjavaslat a zsidók ellen irányulna. Méltóztassék megjegyezni, hogy ha ez a törvényjavaslat oly szigorúan fog intézkedni, hogy a bot alól nem menekülhet meg egy árdrágitó sem, akkor a zsidók lesznek elsősorban azok, akik teljesen visszavonulnak minden üzlettől, ha pedig azt a törvényt ki lehet játszani, akkor ki fogják játszani és kizárólag csak az egyszerű emberek, fognak botbüntetést szenvedni. Patacsi Dénes: Nem a vallásáért kell valakit megbotozni ! Nyéky József: De én hallottam itt, hogy a botbüntetés, ha nem is nyíltan, de természetesen a zsidók ellen irányul. Szilágyi Lajos : Dánér Béla mondta ! Nyéky József: En mint néptanító emlékszem rá, hogy nagyon-nagyon kivételes esetben alkalmaztam a testi fenyítéket ínég a gyermekekkel szemben is, mert láttam imitt-amott a káros hatását később. Ha egyik-másik igazságtalanul kapott botot, még felnőtt korában sem felejtette el. Már pedig meglett korban lévő embereket megbotozni, az soha javulásra nem vezet, hanem csak a bosszú érzetét fogja kiváltani a felnőttekből. Tudok esetet, megtörtént a fronton, hogy amikor a katonát megbotozták és érezte, hogy igazságtalanság történt vele, félrevonult és szégyenérzetében agyonlőtte magát. Ki tudja megmondani, hogy a bot alkalmazása a jövőben vájjon nem fog-e ártatlanokat sújtani ? De kénytelen vagyok válaszolni Reök Iván képviselőtársamnak is. Azt mondta ő, hogy a tanítóság nagy része ma nem áll hivatása magaslatán és nem teljesiti kötelességét ugy, amiként kellene. Ezt tisztelettel, bár, de kénytelen vagyok visszautasítani annak a tanítótestületnek nevében, amelyhez magam is tartozom. Nincs egyetlen társadalmi osztály, amelyben ne volnának emberek, akik nem állanak hivatásuk magaslatán. Azonban megállapítom, hogy igenis, azért a szerény, sanyarú javadalmazásért, amelyet még ma is kap a magyar néptanító, igenis, a többsége megállta a helyét, és becsülettel teljesiti az ő hivatását. (Igaz! Ugy van!) Patacsi Dénes: Egyesek bűneiért nem szabad egy egész osztályt elitélni ! évi augusztus hó 27-én, pénteken. Nyéky József: Hiszen hivatkozhatnék arra,, hogy pl. a lelkészi kar — felekezetre való tekintet nélkül — épen a háború folyamán tulajdonképen minden néven nevezendő hivatást teljesített, üzérkedett, manipulált, csak épen a lelkiekkel-nem törődött semmit. (Mozgás.) De ilyet sem szabad általánosítani és azért nem mondhatom, hogy az egész lelkészi kar nem állt volna

f

hivatása magaslatán. Én a mai korban a botbüntetést lealázónak, megszégyenítőnek tartom s épen azért arra kérném a t. igazságügyminister urat, sokkal helyesebb volna az egész törvényjavaslatot a napirendről levenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólni ? (Nem !) Ha senkisem kíván szólni, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Az eddig elhangzott fejtegetések során igen érdekes, igen tanulságos fejtegetéseket volt szerencsénk hallani, különösen a büntetőjog tudományos irodalma, a büntetőjog történeti fejlődése köréből. Igaz ugyan, — azt hiszem, t. képviselőtársaim, akik ilyen tárgykörben felszólaltak, nem veszik tőlem rossz néven ezt a rövid kritikát — hogy kissé egyoldalú volt az ő fejtegetésük, mert tagadhatatlan, hogy ugy a történelem köréből és a fejlődés köréből lehetett volna adatokat felsorolni, valamint a büntetőjog irodalmából is lehetett volna véleményeket felhozni, amelyek talán az ellenkező álláspont mellett szólottak volna. En a magam részéről nem kívánok polémiába bocsátkozni az én t. képviselőtársaimmal. Nemcsak azért nem, mert — őszintén megvallva — magam sem kívánok a botbüntetésnek, mint valami ideális büntetési nemnek, szószólója és védője lenni, (Tetszés a jobboldalon), de különösen azért nem kívánok velük polémiába bocsátkozni, mert az az én szerény véleményem, hogy annak a kérdésnek az eldöntésénél, milyen álláspontot kell elfoglalnunk ennél a törvényjavaslatnál, nem annyira lényegesek és nem annyira döntők azok az elméleti, elvont, tudományos fejtegetések, amelyeket itten hallottunk. Szmrecsányi György: Ez így van! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Egészen más az, amikor egy tudós az ő íróasztala mellett' elvontan gondolkozik és elvontan fejteget valamilyen kérdést, és egészen más az, amikor a törvényhozásnak kell valamely kérdésben állást foglalnia. A törvényhozás az élet számára kell hogy intézkedéseket, rendelkezéseket létesítsen. Neki itt a földön kell maradnia és a gyakorlati szükségességeket, a gyakorlati követelményeket kell főképen szem előtt tartania. Nem ^indulhat ki tisztán csak ideális szempontból. Épen azért méltóztassanak megengedni, hogy most azokra a reális szempontokra mutassak rá, melyeket szerény véle-