Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-93

A 'Nemzetgyűlés 93. ülése 1920. é országon, sajnos, még mindig gyakrabban előfordulnak. A felfogás a büntető-praxis és a büntetőtörvény irányzata tekintetében különböző lehet. Azonban a t. ' igazságügyminister ur, bár indokolásában hivatkozik arra, hogy más országokban is megvan a botbüntetés, olyan példára nem tud hivatkozni, amely azt mutatná, hogy mostanában, a legközelebbi időben, bármely országban behozták volna a botbüntetést. Régi, elavult törvények lehetnek ebben a tekintetben külföldön, de arra sem nyugaton, sem egyebütt nem -talál példát a t. igazságügyi kormány, hogy a botbüntetést most mint büntetési eszközt a büntetőtörvénykönyvbe bevették volna. Dánér Béla: Nyugaton nem volt zsidóbolsevizmus ! Budaváry László : Ugy van ! Petö Sándor : Ez a törvény nem azt célozza, hogy ezt megszüntesse. Budaváry László: Ez a törvény minden erkölcstelen ember ellen szól! Rupert Rezső: Nem az emberek, hanem a civilizáció ellen. Pető Sándor: Ez egy teljesen elhibázott igazságügyi alkotás, amire röviden rá fogok mutatni. Nemcsak általánosságban, mint kiüturellenes, mint a durvaságot fokozó és a törvénytiszteletet semmiképen sem támogató középkori intézmény ellen vagyok ezen törvényjavaslat ellen, hanem azért is ellene vagyok, mert egyes tételes intézkedéseiben teljesen elhamarkodott, teljesen elhibázott és könnyelmű. Méltóztassék megengedni — és azután be'. is fejezem rövid felszólalásomat — ha vannak is, akik, nem tudom, miféle tévhitben vannak a rend helyreállítása tekintetében — mert hisz ugyebár a rend és a törénytisztelet helyreállítását célozzuk mindnyájan —

; mondom, ha vannak is olyanok, akik a rend és -a törvénytisztelet helyreállítását várják ettől a törvényjavaslattól, illetőleg a botbüntetés behozatalától, mint botbüntetéstől, amely megfélemlíti és visszatartja az embereket a bűnös cselekedetektől, odáig már mégsem szabad menni ilyen rendkívüli eszközzel, amelynek csak egyetlen indoka lehetne, hogy rendkivüli viszonyok teszik azt elkerülhetetlenné, hogy valóságos bagatell-ügyekre méltóztatnak ezt kiterjeszteni, mert ez azokra a szerencsétlenekre nézve, akik bűnbe esnek és azért a társadalom és a törvény előtt felelősségre vonatnak, olyan jogbizonytalanságot teremtene, amely egyáltalában nem áll semmiféle harmóniában azzal az elvvel, amely szerint elkerülhetetlen végső eszköznek méltóztatik ezt a büntetési nemet mondani, amelyről, ugyebár, mindnyájan tudjuk, hogy nem való a modern korba és amelyről azok is, akik be akarják hozni, csak azt tudják mondani, hogy ez ultima ratio. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. n augusztus hó 27-én, pénteken. 65 Itt' vannak elsősorban a fiatalkorúak. A törvényjavaslat 2. §-a a fiatalkoruakra is vonatkoztatja ezt a törvényt. Hát én merem állítani, hogy ahány fiatalkorú gyermek ilyen botbüntetés alá kerül, azt ' mind testileg tönkretesszük és egy egész életre beteggé tesszük. Általában nagyon kevés ember van, aki, ha botbüntetést szenvedett el — annak lelki hatását nem is , említve — azután a botbüntetés után nem szenvedne betegségben igen hosszú ideig, vagy egy egész életen át. Itt van azután a törvény 7. §-a. Ez azt mondja, hogy »a botbüntetés a jelen törvény korlátai között, a fegyház-, a börtön- és a fogházbüntetésnek, továbbá a dologházi őrizetnek végrehajtása során fegyelmi büntetésként is alkalmazható«. Nem akceptálom, de még meg tudom érteni azt a konzervatív gondolkozást, amely azt mondja, hogy mindenáron rendet kell teremteni, a veszélyes embereket meg kell büntetni azzal az eszközzel, amely legjobban hat. A törvényben is van bizonyos garancia : a birói ítélet, ahol szerepe van a vádnak és a védelemnek, a fellebbezési jog, ahol a felső bíróság is hozzászól, de a fegyelmi büntetést, amelyet, nem tudom, egy fegyházban, fogházban, vagy kaszárnyában egy szub altern közeg... Szilágyi Lajos: Csak egy ember! Pető Sándor : ... egy felelőtlen közeg ró ki, ahol a nyilvánosság, a védelem teljesen ki van küszöbölve, nincs vád, nincs védelem, nincs ellenőrzés, nincs fellebbezés, — és olyan emberrel szemben, aki börtönőrök felügyelete alatt áll, aki tehát magaviseletével a társadalomra nézve veszélyes nem lehet, legfeljebb izgágáskodik, renitenskedik a fogházban, amiért bizonyos fegyelmi büntetés jár ki. Ilyen ártalmatlan esetekre is kiterjeszti a javaslat a botbüntetést. Azután kiterjeszti a csalás vétségére, ahol az értékhatár 200 korona, a lopás vétségére, ahol az értékhatár ismét 200 korona. A mai értékek mellett ugyebár nem valami nagy társadalomromboló rettenetes cselekedet, ha valaki kétszáz korona erejéig büntetendő cselekményt követ el. Szóval büntetőjogi szemmel nézve a dolgokat, bagatell ügyekre is kiterjeszti. Ilyen körülmények között a botbüntetés behozatala szimbólum és nem lehet azt mondani, hogy rendkivüli időkben és rendkívül veszélyes esetekre hozott elkerülhetetlen intézkedés lenne. Mindezen okokból, mert én semmiféle szükségét nem látom a botbüntetés behozatalának, mert ha erélyes törvényeket és intézkedéseket akarunk hozni, hogy ebben az országban rend legyen, ahhoz a botbüntetés behozatalát semmikép nem tartom szüségesnek, és mert a botbüntetés ujabb törvénybeiktatásával a t. Nemzetgyűlés egész generációkat fog megrontani, — aminthogy 1871 óta sem tudott 50 éven át a magyar közigazgatás felületesebb és könnyelműbb része elszokni a testi fenyítékektől — én nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, keressen 9