Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-110

562 A New.zetgpülés 110. ülése 1920. évi szept. hó 24rén, pénteken, van interpella ci ós nap, már ma előadhassam interpellációmat, mert a kormánynak is érdekében van, hogy egyrészt az aggályokat gyorsan eloszlassa. másrészt pedig lehetőleg bocsássa a gazdák rendelkezésése a lovakat. T. Nemzetgyűlés ! A régi közös hadseregnek voltak erényei, de egyik hibája az volt, amelyet én a legutolsó delegácionális üléseken nyíltan meg is mondottam, hogy a nemzettel és különösen a gazdákkal semmiféle relációban nem volt és abszolúte nem vette tudomásul a civiléletnek követelményeit. Ezt beismerte maga az akkori hadügyminister is. Én hiszem és remélem, hogy a magyar nemzeti hadsereg a jó dolgokat át fogja venni, de a rosszakat semmi esetre sem. Nagyon fájdalmas és súlyos dolog volna, ha a magyar hadsereg elfelejtené, hogy például a német hadseregnek a háborúban épen az volt a legnagyobb előnye, hogy állandóan számolt a civilélet követelményével és szükségleteivel. Állandó kontaktusa volt a civilélettel és mindazt, amit a civilélet igényelt, respektálta, mert hiszen nemzeti lévén a hadsereg, a nemzet érdekében együtt dolgozott a civil lakossággal együtt. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar nemzeti hadsereget hasonló szellem hatja át és ha mégis megtörténhetett olyan intézkedés, amely nem volt tekintettel a gazdáknak ma igazán égető szükséges köve bel menyeire, az valószinüleg valamely olyan okban leli magyarázatát, melyet "nem szabad erre a számlára irni. Különösen hangsúlyozom ezt azért, mert már láttam a nyomait annak, — épen ebből az intézkedés bői kifolyólag — hogy az emberek a hadsereg ellen panaszokat emeltek. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar nemzeti hadsereg ezeket a hibákat nem fogja átvenni és ha valamely hadseregnek, ugy a magyar nemzeti hadseregnek első feladata lesz, hogy élénk kontaktust tartson fenn a nemzet többi rétegeivel és átérezve mindama szükségleteket, amelyek tulaj donképen a nemzet egészét vezetik, amelynek megszabják a kötelességeit és ténykedéseit. Nem akarom tovább húzni a beszédet, mert hiszen maga a kérdés fog beszélni. Azt a kérdést intézem a honvédelmi minister úrhoz, hogy : »1. Volt-e tudomása a minister urnák arról, hogy a gazdáknak tartásra kiadott katonai lovakat hirtelen — sürgöny utján — berendelték. (Nem mondom, hogy mind, de a lovaknak nagyrészét, ahogyan én hallottam.) 2. Amennyiben elodázhatatlan sürgősség esete fenn nem forog, hajlandó-e a minister ur intézkedni, hogy most a legsürgősebb és összetorlódott őszi munkák befejezéséig a lovak ismét visszaadassanak a gazdáknak ?« Tiszteletteljesen kérem a minister urat, szíveskedjék interpellációmra sürgősen válaszolni. Elnök : Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. A honvédelmi minister ur kivan szólni. Sréter István honvédelmi minister: T. Nemzetgyűlés Î Az első kérdésre válaszom a következő : Jelenleg a miskolci hadosztálynál megalakulóban van a tüzérség. Ennek céíjaira szükséges volt száz lónak behívása az egész körletből. Ebből a mennyiségbői Mezőkövesdre harminchat ló esett, illetve, a behívott harminchat ló közül a tizenkét legalkalmasabb ki lett választva, a többiek visszabocsáttattak. Kétségtelen az, hogy a jelenlegi helyzetünkben a tüzérségnek lóval való ellátása, vagy — mondjuk — az ágyuknak fogatol tatása meglehetős nagy állami érdek, de viszont tagadhatatlan az is, — amint t. képviselőtársam kifejtette — hogy jelenleg épen olyan nagy jelentőségű és fontos állami érdek az is, hogy a nép el tudja végezni az őszi szántást, vetést* és hogy mindazt, ami még kint van a mezőn, be tudja takaritani. A két tényezőnek egymással szemben állani sohasem szaban, és igy, ha egyéb körülmények nem állanak be, akkor kétségtelen, hogy a hadseregnek ebben az irányban engednie kell. Csak fel fogom olvasni mindazokat az intézkedéseket, amelyek épen a t. képviselőtársam interpellációjából kifolyólag már megtétettek. Az egyik intézkedés, amely valamennyi katonai körlethez elment, a következő : »Az őszi mezei munkák zavartalan elvégzése miatt mindazon kölcsönképen tartásra, kiadott lovak behívását, melyek megállapithatólag gazdasági munkára használtatnak, további rendeletig beszüntetem. Jelen rendeletem előtt már beidézett, de még be nem vonult ilyen lovak behívása visszavonandó, Ha ezen rendeletem megjelenése után valamely katonai alakulás részére lovakat utalok ki, mindig külön jelzem, hogy vájjon emiatt a lovak behívhatok-e. A hadirokkantaknak selejtes lovakkal való ellátását szabályozó rendelet továbbra is érvényben marad.« (Helyeslés.) Azonkívül — hogy épen Mezőkövesd lakosságának is minden tekintetben eleget tegyek •— a következő rendeletet adtam ki ; »Mezőkövesd községéből legutóbb behívott tizenkét darab kölcsönló az illetőknek tartásra azonnal visszaadandó és ha ez nehézségbe ütköznék, ugy részükre 12 darab ló köl csőnké pen tartásra azonnal kiadandó. Első esetben a beálló hiány uj behívás által nem pótolható, második esetben kölcsönlovak e célra nem hívhatók be, tehát a meglevő élelmezési lóállo] lányból adandó át ezen 12 darab.« Ezenfelül kötelességemnek tartom általános megnyugtatásra közölni még azt' is, hogy megfontolás tárgyává tettem azt, hogy vájjon, lia a közel jövőben bizonyos körülmények nem következnek be, célszerű lesz-e ilyen nagy lóállományt tartani a hadsereg keretén belül. Kétségtelen, hogy nem fogjuk ezt a nagy létszámot fent ártani, először is azért, mert drága, másodszor, mert nem szükséges a kiképzési célokra és harmadszor azért, mert a gazdákon okvetlenül segíteni kell. (Helyeslés.) Ugy gondolom, talán két héten belül a helyzet meg fog annyira érni, hogy a rendelkezések kiad| hatók lesznek.